CMC - Ferrari 250 GT Berlinetta "Passo Corto" SWB (1961) M-046

Régóta nem írtam ide semmit. Pontosabban semmi Ferrarisat. Hamarosan jön a Karácsony, nekem sikerült "megszabadulnom" egy modellemtől. Nevezetesen egy 1:8 méretarányú Pocher Rivarossi - Ferrari F40-estől.

Hatalmas, benga nagy jószág. A képen egy 1:18 méretarányú Kyosho - Ferrari F40 LW mellett látható. Itt látszik "monumentalitása".
Csodálatos kidolgozású, de félméteres nagyságával, majd 4 kilós súlyával nincs az a polc amin tisztességesen elférne. Ezért döntöttem úgy, hogy megválok tőle. Az érte kapott pénzt, régi vágyamra a CMC - Ferrari 250 GT Berlinetta "Passo Corto" SWB-re költöm.
Nos röviden-tömören, dióhéjban ennyi az apropója ennek az írásnak.

Szokás szerint egy kis történelmi bevezetés jön:

1961
USA megszakítja diplomáciai kapcsolatait Kubával.
John Fitzgerald Kennedy az USA 35. elnökének beiktatása.
Április 12.-én Jurij Gagarin, a világon elsőként, végrehajtja az első emberes űrrepülést.
Kubai emigránsok megpróbálják Fidel Castro hatalmát megdönteni. Sikertelenül. Ezt azért tapasztaljuk a mai napig is... Emlékszem, a '70-es, '80-as években, telente a piacokon dömping volt a kubai narancsból. Életemben olyan szar narancsot nem ettem, mint az volt.
Kennedy és Hruscsov Bécsben a világpolitikai helyzetről tárgyal, valamint a két ország viszonyáról. Biztos hasznos dumcsizás lehetett. Két év múlva sikerül kirobbantaniuk a kubai-rakéta válságot. Ami akár a 3. világháborúhoz is vezethetett volna. Na és mivel akkoriban minden "magára is valamit adó" nagyhatalom rendelkezett jelentős mennyiségű nukleáris fegyverrel és Shrekhez hasonlóan (szamárral vagyok és nem félek használni azt), nem féltek volna használni... Gondolom, akkor ez az iromány sem készült volna el.
Életbe lép az Antarktisz-egyezmény, ami a kontinens semlegességét szavatolja. Manapság is csak meteorológiai és egyéb kutatóállomások vannak rajta. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ezek a "kutatóállomások" egyéb, főleg katonai célú kutatásokat nem végeznek-e?
Augusztus 6-7.-én German Tyitov 17-szer kerüli meg a földet. Nem régiben olvastam, hogy azért lett a második, mert Hruscsov, akinek szava volt abban, hogy ki legyen az első, meg volt győződve, róla, hogy nevezett Tyitov őrnagy német! Tehát nem lehet az első a világűrben! Ha belegondolok, hogy néha mekkora suttyóknak adnak hatalmat...
Ebben az évben az amerikaiak az űrversenyben csak odáig jutottak, hogy januárban egy Ham nevű csimpánzt küldtek az űrbe. Jó, OK, a későbbiekben rendesen behozták a lemaradásukat, sőt le is hagyták a ruszkikat. Akkor is! Hogy lehet egy űrhajós majmot Sonkának hívni? Az milyen lett volna ha két majmot lőnek az űrbe?! Ham & Eggs asztronauta majmokat. :-)
Augusztus 13.-án elkezdik építeni a berlini falat. Ez egy majd 30 évig tartó beruházásnak bizonyul.

Na és még egy esemény ami kedves nekem. Hamburgban vízre bocsájtják a Cap San Diego nevű hajót. Igazán szép, kecses, gyors áruszállító volt, ami főleg Hamburg és Buenos Aires között közlekedett, teheráruval és utasokkal is a fedélzetén. Hmmm, nem vagyok biztos benne, de van egy érzésem, hogy volt valami köze, a világháború után Dél-Amerikába menekült nácikhoz is. Tök mindegy, csoda szép hajó. Manapság Hamburgban áll mint múzeumhajó. Ja, és a mai napig üzemképes!

Az év ismertebb  szülöttjei: Eszenyi Enikő, George Clooney, Galambos "Lagzi" Lajos, Susan Boyle, Eddie Murphy, Barack Obama, Vincze Lilla, Michael J. Fox, Diana hercegnő na és még valaki, akinek a nevét mi magyarok is sokat emlegetjük, sőt mondhatnám megemlegetjük: Gyurcsány Ferenc...
Ebben az évben hunyt el Ernest Hemingway Nobel-díjas író. Ha valaki nem ismerné műveit: Öreg halász és a tenger, Búcsú a fegyverektől, Akiért a harang szól.

Az autó

Ferrari 250 GT Berlinetta SWB - Stradale

Az autó 1959-1962 között volt gyártásban. Mindösszesen 167 darab készült belőle. Hivatalos besorolása Grand Turismo kategóriájú sportkocsi. Enzo Ferrari cége 1947-től kezdett bele az utcai GT sportkocsik gyártásába. Alapvetően nem azért hozta létre az üzemét, hogy ezeket az autókat gyártsa és kiszolgálja a fizetőképes, gazdagok igényeit az exkluzív sportkocsik iránt. Célja a versenyzés volt, a Scuderia Ferrari nevű "versenyistálló" fenntartása volt. Szükséges rossz volt számára, hogy az anyagi háttér megteremtéséhez utcai GT sportkocsikat gyártson.

Tehát a 250 GT Berlinetta, a rövidség kedvéért, ezentúl csak egyszerűen SWB (Short Wheel Base), tervezése során is figyelembe vették a verseny igényeket.

Az autót egyébként 1960-tól több Le Mans 24 órás versenyen is indították, ahol dobogós helyezéseket értek el. Kétféle változatban készültek a sima, utcai, "Passo Corto" vagy SWB (rövid tengelytáv) és a versenyekre szánt Competizione kivitelben.
Nagy különbség nem volt köztük. Az utcai változatok, vagy másképp "Stradale"-k, a luxus felszereltségű (Lusso) változatban kerültek a vevőkhöz. Teljes bőrkárpitozással, elöl-hátul krómozott lökhárítókkal és 250 LE-s, 3000 cm3-es Colombo-féle motorral.

Ferrari 250 GT Berlinetta SWB - Competizione

A Competizione-k kevésbé látványos felszereltséggel, hagyományosabb (és könnyebb) textil kárpitozással és 30 LE-vel erősebb motorokkal álltak a rajthoz. Az autó tervezésében, a később még nagyobb hírt és eredményeket hozó 250 GTO-k tervezői voltak a közre működők.A fejlesztés Gioacchino Colombo, Giotto Bizzarrini, Carlo Chiti, és a fiatal Mauro Forghieri kezében volt.

Ferrari 250 GT Berlinetta SWB - Competizione

A karosszéria formaterve, szokás szerint Pininfarina kezei alól kerültek ki. Míg a karosszéria gyártás, szintén a hagyományok szerint, Scaglietti műhelyében folyt.

Ferrari 250 GT Berlinetta SWB - Competizione

Mi is volt ennek a sikeres autónak a receptje?
A szokásos. Végy egy hegesztett csővázat, végy hozzá dupla "A" lengőkarokat, tekercsrugókkal, hidraulikus lengés csillapítókkal, tegyél hátra merev tengelyt, fél elliptikus rugókkal. Vegyél még tárcsafékeket (elöl-hátul!), szedd elő az '57-es Testarossa jól bevált 3 literes, V12-es Colombo tervezte motorját. Ha mind ez meg van, rázd össze! Ne keverd! Öntsd bele egy Pininfarina tervezte, Scaglietti gyártotta alumínium karosszériába és máris kész a sikeres GT sportkupéd! Ennyi, nem több! Valahogy úgy, ahogy a röntgen képen látható.

Ferrari 250 GT Berlinetta SWB - Stradale

Ezeken a képeken az 1960-as SWB - Stradale változat látható. Nem sokban különbözik az 1961-es változatú modelltől. Külsőre, csak annyiban, hogy az ajtók üvegezésében nincs az úgy nevezett, elefántfül ablak. Valamint annyi, hogy az ajtók alatt nem láthatóak, az alvázhoz rögzítő, krómozott csavarok.

Ferrari 250 GT Berlinetta SWB - Stradale

Ferrari 250 GT Berlinetta SWB - Stradale

A képen nem látható, de ezen a változaton még a hagyományos, krómozott tanksapka van. Később a karosszériába integrált, színre festett ajtó alá került a betöltő nyílás.

Ferrari 250 GT Berlinetta SWB - Stradale

Ferrari 250 GT Berlinetta SWB - Competizione

Végül két kép az utcai és a verseny 

változatok motorteréről.
A hagyományos légszűrővel, kisebb torkú karburátorokkal az utcai "Passo Corte".

Valamint a nagyobb teljesítményhez ideálisabb, fojtás nélküli, dupla torkú Weber karburátorokkal.








A modell
A modell gyártója a német CMC, vagyis a Classic Modell Cars. Németek. Ja, echte németek. Meg kell nézni a honlapjukon a munkásaikat... Nos a honfitársaik szokták nálunk a gyorsbüfékben árulni a portékáikat, a következő szavakkal: kicit cípős, nagyon finom, fegyél...
Naná, hogy kínaiak. Nincs is ezzel semmi baj. Ha belegondolunk, hogy ha nem ezek a "modern kori rabszolgák" szerelnék össze ezeket az exkluzív modelleket, mennyibe kerülnének?! Mert őszintén, így sem az olcsó kategória képviselői ezek a kis műszerész remekek. Vagy inkább mondanám szobroknak. Csak tessék megnézni az interneten fellelhető CMC portékákat. 180-230 €-s árakat lehet látni. A kérdés, hogy egy autómodell megér ennyit? Gyűjtői szemmel tessék elemezni a kérdést! Nézzünk néhány képet a modellről és térjünk vissza a kérdésre a végén.
Szeretném jelezni, hogy érdemes a blog összes képét kinagyítani. A fentieket is. A képeken dupla kattintással egy új ablakban nyílik meg a kb. 1600x800-as méretű kép. Mondom, érdemes kinagyítva nézni a képeket!
Előbb nézzük meg a kb. 20 évvel ezelőtt piacra került Jouef-Evolution gyártmányú Ferrari 250 GT SWB Competizione modelljét: 

Alapvetően nem csúnya modell. Hozzá kell fűzni, hogy ezt a Ferrari típust senki más modell gyártó nem készítette. Tudtommal az Eagle nevű cég, ugyan ezeket csomagolta a saját dobozaiba.
Tehát a modellnek nem sok konkurenciája volt a piacon.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a képen látható autó, nem az eredeti színeiben pompázik. Annak idején még Németországban, egy bolhapiacon jutottam hozzá. Eredetileg az 1962 -es Le Mans-i futamon, 3. helyezést megszerző, Pierre Noblet - Jean Guichet vezette, ezüst színű, #14-es rajtszámú autó volt. 

A matricázása és a festése is gyári hibás volt. Nem nagyon, de annak idején nem volt megfelelő technológiám, technikám a hibák javítására. Ezért döntöttem úgy, hogy egy sima, vörös Competizione-t csinálok belőle.

Korához képest mondhatom, hogy korrekt módon készült modell.
A '90-es évek első harmadában, a gyűjtői elvárásoknak maximálisan megfelelt.
A Bburago-khoz képest prémium kategóriának számítottak.

A mániám, a modelljeim aljának is "kielemzése". Halványan kivehetőek az acélcsőváz, a futómű és az egyéb gépészeti berendezések körvonalai. Érthetetlen számomra a kipufogó rendszer ilyen szintű leegyszerűsítése. Könyörgöm! Egy sportautónál 2 az 1-be, a 2 be cső kiosztás?! Ez élet idegen! Ez a valóságban teljesítmény csökkentő fojtás a rendszerben! Itt bizony kimaradt a hátsó hangtompító dob.

Szavamra, a CMC-nél ezek nem így néznek majd ki. Kéretik az állak alá kispárnát készíteni. Nagyban megóvja a leeső testrészt a sérülésektől!
A modell 2006-ban a Ferrari Modell Club-tól a "Modell Of The Year 2006" díjat kapta.

Muszáj vagyok a csomagolásról is pár szót említeni.
Nincs semmi agyon csicsázott részlet. Nem a színeivel, nem a "parasztvakító" látványával hívja fel magára figyelmet. Nincs celofán ablak (lásd Hot Wheels Elite) amin keresztül a modell magát mutogatja.
Halvány utalás, hogy itt nem holmi hétköznapi darabról van szó: CMC - Exclusive Modelle

Okos, egyszerű megoldás. Ha már amúgy is van a modellhez egy "mester mintánk", a sorozatgyártáshoz, nem nagy kunszt egy öntőformát csinálni a polisztirol csomagoláshoz. Nincs az Elite-féle "drótozós-középkori" rögzítés.
Eldugunk benne egy kis törlőkendőt. Szigorúan céges logóval ellátva! Egy kis piros pipa szerű vackot, aminek a funkciója egy külön leírásban derül ki. A polisztirol doboztetején a két nyelvű szöveg a modell óvatos "kezelésre" figyelmeztet. Figyelem, nem játékról van szó!

Íme a kis pipa a doboztetőből. Funkciója a csomagtartóban levő pótkerék rögzítő csavarjának tekergetése. A leírás szerint kell még egy csipesz is. Ez az én dobozomban nem volt. De valószínűleg ez nem is tartozéka a modellnek. Egy valamire való modell gyűjtőnek kell, hogy legyen otthon egy ilyen. Pláne, ha van BBR-Ferrari 375 Plus modellje is. Aminek a motortértető rögzítő szíjait kell "kezelni". Lásd egy korábbi posztban.

A képeken több helyen látszani fog egy madzag.
A madzag másik végén ez látható. Nem más ez mint a "certificate", ami tanúsítja, hogy a birtokunkban levő modell, hanyadik is volt a gyártósoron.
Megmondom őszintén, bizsergeti ez az én gyűjtői lelkem. Tetszik ez a kis cetli. Még ha viszonylag nagy értékű szám is van rajta...

Na akkor hulljon le a lepel a modellről:

Érezhető, látható a Jouef-hez képest a minőség. Nem igazán tudok mit mondani. Azt hiszem a képek magukért beszélnek.
Számomra olyan, mintha a valódi autót tényleg sikerült 18-adára kicsinyíteni.

Amit a képeken nem igazán lehet visszaadni, az az anyagok textúrája. Vagy mást ne mondjak az illatuk!
Komolyan, viccen kívül. Az első amit csináltam, amikor a kezembe vettem, az volt, hogy beszagoltam az utastérbe! Öntudatlanul. Láttam a bőr bevonatokat és úgy éreztem, ezt meg kell szagolni! Érezni a bőr illatát!

Szóval ez az a modell, ami "kívánja", hogy az ember az összes érzék szervével élvezze! Látni kell, mert szép! Tapintani kell, mert annyi féle anyag van benne, hogy ezt érezni kell. Ki kell nyitni és csukni az ajtajait, mert hallani kell az 1:18 arányú ajtócsukódás hangját.
Érezni kell az illatát. Egyedül az izére nem tudok mit mondani. Nagy a pofám néha, de ezt nem tudnám belegyömöszölni.

Sokan úgy vannak a modellekkel, hogy attól jó, ha mindene nyílik. Ez akkor igaz, ha a nyithatóság, a részletek funkcionalitása nem megy az arányok rovására.
Ennél a modellnél állíthatom nagyon finoman, pontosan vannak ezek a részletek is megoldva.

Ez a kép nem a modell dicsőítése miatt került a blogba. Ez Pininfarina dicsérete. Gyönyörű kerek far, hangulatos vonalvezetés.
CMC itt csak a "hozott anyagból dolgozuk" elv alapján, kicsiben formázott meg egy szép segget. :-)

Na ez is egy olyan kép, amitől összefut a nyál a számban. Hibátlan fényezés. A Ferrari embléma, az embléma. 3D kiterjedéssel. Nem matrica!
A kedvenc részleteim egyike a lámpák. Ezek éppen csak hogy nem világítanak!
Ismét csak össze kell hasonlítani a Jouef hasonló részleteit! A Jouef hűtőrácsa "üvölt", hogy műanyag! Ennél megmerem kockáztatni, hogy fém! Az igazin biztos! De szerintem a modellen is.

Kellene szerezni egy képet az eredeti, korabeli Michelin gumi mintázatáról. Lemerem fogadni, hogy az igazi is ilyen.
Volt fórum ahol olvastam, hogy a kerekek enyhén "traktor" kerekek. Szerintem ez a fotózásból eredhet. A valóságban nagyon szép, finoman kidolgozottak a kerekek is. Talán realisztikusabb már csak akkor lehetne, ha a mintázatba szorult kavicsokat is imitálnák.

Az egyik kedvenc nézetem. Főleg ennél a modellnél. A CMC nem hanyagolta el az alját sem. Ismét mondom, érdemes visszanézni a Jouef-re. Ennél kivehető a csőváz, a legapróbb futóműelemek a motor, a váltó részletei. A fék csövek, a kézifék bowdenjei, a hátsó hídra szerelt zsírzó pumpára. Legalább is szerintem az az a gépegység...
A kipufogó rendszer hibátlan. Látszik az alján, de a küszöb résznél is, a krómozott csavarok, amivel az alumínium karosszéria a vázhoz van rögzítve. Ez a része a modellek zöménél el van hanyagolva. Jó, a High End, prémium gyártók (BBR, Kyosho) üdítő kivételek. De az Elite, akit azért nevezhetünk prémium gyártónak, bizony nagyon hánya-veti módon kezeli a modelljei alját.

Na akkor még néhány apróbb részlet fotó:

Szépen megoldott, gusztusos "geg", az ajtó bőrkárpitozása, a térképtartó zsebbel.
A kocsi színére fényezett műszer fal, a Lusso változatok sajátossága volt. Az akkori divat szerint.
Nem látszik a képen, de tény, a napellenzők is bőr borításúak és mozgathatóak.

Nekem mint gépésznek, a legtöbb érdekes részlet a motortérben található. Precízen, igényesen kidolgozott részletek. A fenti eredeti kép és e között alig található különbözőség. Vastag gégecső az utastér szellőztetéséhez, mögötte az ablakmosótartálya. Kábelek, csövek mind a helyükön! Mint minden rendes V motoros sportkocsiban, ebben is dupla gyújtás trafók. Ha jól látom Magnetic Marelli gyártmányúak.

A hatalmas légszűrő alatt, a 3000 cm3-es motor.

Feliratok, ahol szükségesek. Sőt esetleg ha valaki gyújtást akarna állítani a modellen, egy jó nagyítóval megtalálja a motor elején, a két hengersor közt a gyújtási sorrendet jelző táblát is.

A sötét háttérben talán nem jól látható, de bizony a lengőkar is maximálisan ki van dolgozva. Rugók, lengéscsillapítók, gömbfejek, csapszegek, torziós rúd. Csak mint az igazin!

A hátsó futómű, bár mennyire is egyszerűbb mint az első, sok apró, érdekes részletet rejt.

Kárpitozott csomagtartó, a már emlegetett pótkerékkel és az azt rögzítő központi csavarral. A piros kis szerszám ehhez szükséges.
Na ez lesz az a részlet amit nem fogok bizergálni. Nincs nekem ehhez türelmem! A BBR - Ferrarinál is, mire a 4 db motortető rögzítőbőrszíjat (3 mm) becsatoltam sikító frászt kaptam!

Itt azért meg kell említenem a CMC hanyagságát. E fölött nem lehet csak úgy elsiklani!
Kérem szépen, az OK, hogy az autó kereke leszerelhető és a teljes futómű-, fékrendszer teljes részletességgel tanulmányozható! Na de hol az 1:18 méretarányú autóemelő?! Egy Ferrarinál azért nem járja, hogy fagerendával emelgessék! Ha muszáj...

Teli féktárcsa. Nos igen, manapság már a lyuggatott, belsőszellőzésű tárcsák dukálnak az ilyen teljesítményű autókra. Uram bocsá' kerámia és egyéb űr-korszakbeli anyagokból.
1959-61-ben azért már ez is csúcs technika volt! Főleg, hogy a hátsókerekeket is tárcsák fékezték.

Szép feliratok a gumiabroncson. Csak úgy mint az igazin.
Francia gyártmányú, Michelin gumikkal vettem a modellt! :-)

Igen, az a kis bigyó a felnin a szelep!

Véletlenül vettem észre, az előző képen és ezért csináltam egy makró fotót az anyáról.
Ez az anya kb. 3-4 mm átmérőjű. Szabad szemmel nem látni, de bizony bele van gravírozva, hogy a felnit Carlo Borrani készítette Milano-ban.
Az összes Ferrari típusnak, amelyiken ilyen fűzött, acél küllős kerekek voltak, Borrani mester volt a beszállító.
Azért a küllőzés is megér egy misét!

Szép illesztési hézag az üzemanyag betöltőnyílásnál.
Nem is gondoltam volna, hogy nyílik...

 És nyílik! Íme bizonyság!

Nagyon tetszenek a prémium modelleken a lámpák. Mostanában nagyon szépen, precízen csinálják meg.
Mint ha még az izzó is benne lenne!

Néhány kép az összehasonlítás kedvéért.

Jouef-Evolution kontra CMC.
Valamint visszatérnék a modell bemutató elején feltett kérdésre: Megéri ezt a pénzt?
Én gyűjtői szemmel nézem és azt mondom, IGEN! Sokkal többe kerül mint egy átlag modell, vagy más ún. prémium kategóriás (pl. Elite) modellnél. Viszont meg kell hagyni, hogy ez az 1141 alkotó elemből összeállított modell tökéletes! Mostanában kerül a piacra a típusnak, az Elite által gyártott változata. Szinte hajszál pontosan fele ennyibe kerül. Az Elite félét még csak képen láttam. De ismerve, Elite "hanyagságait", majdnem biztos vagyok benne, hogy a CMC által felállított mérce alatt lesz valamivel.

Nem csak árban, kivitelben is.
Nagyon várom a  http://ferrari18.blog.hu/
összehasonlító cikkét.
Ami azóta el is készült:
Hot Wheels Elite - Ferrari 250 GT Berlinetta "Passo Corte" SWB


Szóval még egyszer megéri-e? Azoknak, akiknek nem hobbijuk a modellgyűjtés, nem fogják fel, hogy lehet egy "játékért" ennyi pénzt kiadni. Azt kell, hogy mondjam, ez nem játék! Nagyon nem az! Mint ahogy a bélyeggyűjtők között is szívinfarktust kapna az, aki megtudná, hogy pl. a Kék Mauritius bélyeget valaki borítékra akarná ragasztani. Van ismerősöm, akinek elmondtam, hogy mennyit költöttem erre a modellre. Éppen, hogy csak nem hülyézett le. Nem bocsátkoztam vele vitába.
Ő egyébként dohányos. Ennek az árán kb. 93-94 db doboz cigarettát tudna vásárolni.

Tudtommal, most kb. 5-600 Ft körül van egy "jobb" cigi ára. Egy átlag dohányos szerintem egy évben több mint 93 doboz bagót füstöl el.
Na kérem szépen, akkor ez az én "káros szenvedélyem". Éves szinten még mindig jobban jártam anyagilag is, az egészségemről (és másokéról) nem is beszélve.

 

A legvégére még néhány kép, a 2006 szeptemberében, a budapesti Akadémia elől rajtoló Louis Vuitton Classcic néhány indulójáról. Természetesen, típus specifikusan!