2013. augusztus 24., szombat

CMC - Ferrari 250 GT Berlinetta "Passo Corto" SWB Competizione #14 (1961) M-079

A gyűjtői "filozófiám" lényege, hogy kis méretű autókat gyűjtök. Nem "autómodelleket". Magyarán, ha egy Ferrari típusból már van egy, nem szándékozom még egyet beszerezni. Célom, hogy mindegyikből legyen egy! Az az igazság, hogy ebből az Ferrari 250 SWB típusból már van egy a gyűjteményemben.


Több ok miatt mégis beszerzése mellett döntöttem. Az egyik, a legdöntőbb, a "Competizione" szó a típus névben. vagyis, hogy verseny változat. A vörös színű a "sima", utcai "Passo Corto" változat. Első ránézésre a színűkön és a dekoráción kívül nincs különbség köztük. Pedig van! Nem is kevés!


Kicsit eltérek az eddigi blog-írási formátumtól. Nem igazán lenne változatos, ha most ismét 1961-ről írnék. Ezt a testvér modell bemutatásánál már megtettem. Akit érdekel, utána olvashat itt: Ferrari 250 GT SWB -1961

Az autó

A Ferrari 250 SWB-k 1959-1963 között voltak gyártásban. A hivatalosan Grand Turismo besorolású sportkocsikból 167 db készült.
Az 1959-ben bemutatott prototípus, a Ferrari korábban is használt LWB (long wheel base) 2600 mm tengelytávú alvázának, 200 mm-rel megrövidített SWB alvázára épültek. A korábbi látványos LWB-ket így szándékozta Enzo Ferrari a túraversenyekhez ideálisabbra alakítani. Motorként, a jól bevált, Colombo-féle 3 literest építették be 250-300 LE-s teljesítménnyel. Kiviteltől függően.



Nevezzük alap kivitelnek az utcai, vagy "Lusso" (luxus) néven forgalmazott autókat. Ezeket 1960-63 között gyártották. A szokásos rövidtengelytávú, acélcső vázon, acéllemez karosszériával. Bár a motorház és a csomagtér fedelek alumíniumból készültek. Luxus kivitel a beltérben, bőr kárpit, valamint a karosszéria krómozott lökhárítókkal felszerelve. A teljes gyártási példányszám zömét ez a változat tette ki.


Az autó meghajtását, a Colombo tervezte, Tipo168 típusú, 250 LE teljesítményű, 6 db, Weber 36DCL karburátorral szerelt V12-re bízták.








1959-62 között gyártották a Competizione változatot, kifejezetten versenyzési célokkal. Alváza már a könnyített acélcsőváz volt, a Tipo 539, amin a Lusso-k egyszerűsített, sallang mentes acél karosszériája feszített. Motorja a Tipo 168Btípusú V12-es volt. Köszönhetően a 6 db duplatorkú Weber 38DCN karburátornak, már 275 LE teljesítménnyel. Egyes források szerint 20 db készült belőlük.


Főszereplőnk, a 2689 GT alvázszámú autó, a Competizione-k egy speciális, kis szériában 1961-63-ban készült változata. A már korábban rajthoz állt Competizione-kal a Ferrari eséllyel vehette fel a kesztyűt a hosszútávú versenyeken, az akkoriban igen csak eredményes Aston Martin DB4, vagy Jaguar E Type-ok ellen.


2689 GT a korábbi Competizione-k még jobban könnyített, versenyre hangolt változata volt. A Ferrari cég 1960-ban változtatta a nevét  Società Esercizio Fabbriche Automobili e Corse Ferrari-SEFAC S.p.A.-ra. Innen, ezeknek a könnyített változatú Competizione-k beceneve: SEFAC Hot Rod.


A SEFAC Hot Rod-ok a módosított Tipo 539/61 alvázra épített, alu-karosszériával készültek. A súlycsökkentés érdekében ezeknél, nem csak néhány elem volt alumíniumból, hanem a teljes karosszéria 1,1 mm-es alu-lemezből készült.
A karosszéria gyártója, csak úgy mint a többi SWB esetében, a Scaglietti volt.
Az alumínium karosszériának, a könnyebb, módosított alváznak, a plexi oldal ablakoknak és még számtalan súlycsökkentő praktikának köszönhetően, a SEFAC-ok súlya további 100 kg-mal csökkent.
Ehhez a már amúgy is könnyű szerkezethez párosították a Tipo 168B/61 jelű V12-es motort, ami a 6 db duplatorkú Weber 46DCF karburátornak, valamint a képen látható, a motor levegő ellátását segítő "teknő" segítségével elérték a 295-300 LE-s teljesítményt.
Tudtommal, ezekből az extra könnyű változatokból csak 8 db készült.






Nos, 1961-ben, ebből a könnyített SEFAC Hot Rod-ból, vagyis a Ferrari 250 GT Berlinetta SWB Competizione, sikerült egyet, a 2689 GT alvázszámút megvennie a belga acélipar egyik jeles vállalkozójának Pierre Noblet (a képen jobbról) Úrnak és privát csapatként nevezni az 1961-es Le Mans-i 24 órás versenyre, a GT kategóriában. Versenyző társa, régi jó barátja, a képen napszemüvegben, Jean Guichet volt.
1961-63 közt 3 Le Mans futamon indultak, ahol két alkalommal (1961 és 1962) kategória győztesek voltak. Az 1961-es versenyen összesítésben ugyan "csak" a 3. helyet szerezték meg, de a GT kategóriában, a 2689 GT-vel, a #14-es rajtszámú Ferrari-val az első helyen végeztek. Ferrari modell gyűjtőknek lehet érdekes, hogy nem csak az 1961-es SWB-jük modellje, de a '63-as Ferrari 250 GTO is beszerezhető a Kyosho kínálatából.
 Az autó, csak 1962 novemberéig volt Noblet-ék birtokában.
2689GT forrás szerint utána elég sok kézen átment, még piros színű is volt, amig 1975-ben az akkori tulajdonosa egy 9 évig tartó felújításnak vetette alá. Azóta nosztalgia futamokon vesznek részt vele. 1984-ben a Monterey Historic Races-en, maga Pierre Noblet vezette ismét.
2003 óta egy amerikai autógyűjtő, Bruce Meyer gyűjteményében van.
Aki több képet akar látni az eredtiről itt talál még róla szép fotókat: Ferrari 250 GT SWB Competizione - #14
Tiszta szívből ajánlom megnézni, véleményem szerint az egyik legszebb, klasszikus vonalvezetésű Ferrari.


A modell:
Maga a modell hozza a CMC-től elvárt, szokásos minőséget. Egyenes ági leszármazottja, a már korábban bemutattott SWB-nek, az utcai, vagy ha így jobban tetszik "Lusso" változat modelljének. CMC-M-046
Látszatra nem sok különbség van a két modell közt, pedig vannak, kívül és belül is különbségek! De erről majd egy kicsit később. A modell limitált, 7000 darabos szériában került a piacra. Nem kis szerencse és egy kedves gyűjtőtárs információja alapján sikerült nekem is ehhez, az 1498-as sorszámúhoz hozzájutnom. Ahogy tudom, már egyre kevesebb kapható belőlük.
Fényezése hibátlan!  Egy rendkívül pontos, precíz festék választásról és festési technológia alkalmazásáról tesz tanú bizonyságot. Sok más blogban, bemutatóban volt már szó az egyéb modell gyártók, viszonylag nagy pigmentű festékeiről. Amik szabad szemmel nem láthatóak, de egy nem jól megválasztott megvilágítási technika kellően kiemeli a fotókon.

A színről még csak annyit, hogy bár magam részéről nem vagyok kedvelője az ezüst színű autóknak, legyen szó igaziról, vagy modellről, de ennél a típusnál kifejezetten előnyös szín választás. 1:18 méretarányban is kellően tudja  érzékeltetni a könnyű, alumínium karosszéria benyomását.

A far rész gyönyörű gömbölyűségét is kellően tudja hangsúlyozni a a fényezésen tükröződő fény.
Igazán gusztusos autó, gusztusos modell!
A "Lusso"-hoz képest elenyészőek a különbségek. A legfeltűnőbb a lökhárítók hiánya és a benzin betöltőnyílás, versenyekhez kialakított záró nyílása.
Nem látszik, de a kerék mögötti szellőzőben is kidolgozottak a szellőző rések.
Szép részlet a bogárfogó plexi a motorháztetőn. Ez is a SEFAC-ok jellegzetessége volt. Célszerű kis eszköz ez! A Le Mans pályavezetése erdős részeken is átvezetett, ez a kis aerodinamikai segéd eszköz elterelte a bogarakat a szélvédőről. Legalább is a vezető felőli oldalon. De hát az utas ülésen amúgy sem ült senki. Fölösleges lett volna a jobb oldalra is. Az azért már a légellenállás rovására ment volna.
Az egyik szembetűnő különbség a "Lusso"-hoz képest. Az indexek alatti szellőző csatorna. Megnéztem az utcai változatot. CMC vette a fáradtságot és az öntvényen módosította ezt a részét a karosszériának. Tehát nem az utcai autóról kapták le egyszerűen a lökhárítókat és már is kész a Competizione elvet alkalmazták.
Akár az eredetin! A Modena-i 66177-es rendszám!

Csodálatosan szép, kidolgozott hűtőrács, fémből, nem műanyagból!
Szép, plasztikus, arányos "Cavallino" szobrocska a hűtőrácson.


Sajnos azért ennek a modellnek is van egy apró hibája.
Érthetetlen számomra a lámpák közepén az a fekete pötty. Valahogy ezt a sima utcai modelleknél jobban sikerült megoldani.
vagy fogjuk fel izzó imitációnak?

A bogárfogó után egy másik szép részlet a kocsi elején. Az első az ablaktörlők. Felejtsük el a Hot Wheels Elite féle 2D-s fotómaratott, szerintem elég szarul sikerült törlő lapátokat. Itt a remek megoldás 3D-ben, gumibetétekkel! Ja, igen és ott vannak az ablakmosó fúvókák is!


Talán a képet kinagyítva látszik, hogy a hátsó kerék mögötti "kopoltyúban" tökéletesen ki vannak dolgozva a szellőző rések. Valahol csak kell távoznia a fékekből a forróságnak!
A 24 órás versenyek egyik sajátossága, hogy bizony-bizony belefutnak a futamok a sötét éjszakákba is. Viszont, hogy nyomon tudják a versenyautókat követni a sötétben is kíváló segítség a rajtszámokat megvilágító kis lámpácskák is. 1961-ben ez volt a legpraktikusabb megoldás. Manapság, gondolom azért a computer technika is segít.
Szintén a Le Mans-on induló autók jellegzetessége a kis, piros kis marker fény, az ablak sarkában. Valahol volt már róla utalás. A pontos funkcióját elfelejtettem, azt hiszem a körszámlálásnál van jelentősége. Már mint éjszaka. Vagy a box utcai mozgásnál van jelentősége? Már nem emlékszem.
Lényeg, a modellen rajta van, mert így autentikus!
Egy High End modell esetében elvárás a nyitható üzemanyag töltő nyílás elkészítése.
Sok értelme nincs, de látványos, az tény.
Főleg, hogy ebben a kategóriában ezt rendkívül szépen is kivitelezik.
Van egy érzésem, hogy ez a kis alkatrész, a betöltő nyílás kupakja is fémből lehet, még a modellen is.
Sokáig tűnődtem, hogy a kipufogó fölötti lemez mi célt szolgál? Miért csak a baloldali fölött van? Ez a kérdés, már a Kyosho 250 GTO-nál is felmerült bennem. Csak tippeltem a megoldásra, de aztán valahol olvastam róla utalást és beigazolódott a gyanúm. Az üzem anyagtöltés során, az esetlegesen lefolyó benzint tereli el a forró kipufogóról. A benzin és a forró kipufogó ugye nem a biztonság záloga...
Volt már ugyan ennek az autónak a modellje a birtokomban. Az egy Revell-JouefEvolution volt. Persze ég és föld volt a kettő közötti minőségbeli különbség. Az egyik a Jouef matricázása volt. Az már új korában pergett a modellről, a festékkel együtt...
Ez a modell más kategória, árban is. Elvárás a gyönyörű fényezés, a tökéletes matricázás. Nem is vagyok egyébként meggyőződve róla, hogy ez sima a matricázás. Ez lehet, hogy valami komolyabb technológia.

Imádom ennek a kocsinak az arányait, vonalait!



Prémium modellhez méltóan nyílik mindene, ahogy illik!
Természetesen az első-hátsó futóművek is funkcionálisak. 



 A "gépház". A karburátorok körül a "pulykasütő tepsi".
Természetesen ez nem egy konyhai eszköz, hanem a motor levegő ellátását volt hivatott javítani. Dinamikusan. Mert jelentősége ennek inkább menet közben volt. Akkor is nagy sebességnél.

A szokott CMC-s részletezésű motortér. Külön tetszenek a FRAM márkájú olajszűrő patronok.

Ha már korábban említettem az ablaktörlők részletességét, az ablamosó fúvókák kidolgozottságát, nem hagyhatom szó nélkül a motor tér jobb hátsó sarkában, az alumínium szellőző cső mögötti kis részletet, az ablakmosó tartályát, az átlátszó kis csővel. Kedvem lenne megnyomkodni a kis tasakot. Hátha a CMC műhelyében feltöltötték valami folyadékkal...
A "Lusso"-hoz képest a beltérben is vannak különbségek. A sportülés középső betétei itt nélkülözik az eredeti bőrhuzatot. Gondolom súly csökkentés is szerepet játszhatott a sima szövet alkalmazásában. Hiányzik az ajtó teljes burkolata, az ablakmozgató mechanizmus. Helyette a régi vonatablakokhoz hasonló, bőrszíjas mozgatás van szépen imitálva a modellen.
Csomagtartóban ott lapul a teljesértékű (még modell viszonylatban is) pótkerék. Kérem ez nem egy sima műanyagból fröccsöntött utánzat, "jó lesz az a parasztnak, úgy sem veszi ki" alapon. Nem, ez ahogy említettem, teljes értékű, fém abroncs, acél küllökkel! Mondjuk egy 24 órás versenyen induló autónál nem látom a jelentőségét. Kötve hiszem, hogy egy defekt esetén, a versenypálya szélén neki álltak volna kereket cserélni. Na és '61-ben még a láthatósági mellény sem volt kötekező tartozék. A modell feneke alól kikandikál a másik "Competizione" jellegzetesség, a gyorsemelő kis szarvacskái. Ezek természetesen az orrán is meg vannak.


Gyönyörűen, részletesen, precízen kivitelezett, drót küllős Borrani felni. Ahogy kell a felnin ott a szelep is!
Szintén alig észre vehető különbség, a "Lusso" kivitelhez képest a hátsó kerék mérete nagyobb.
Tulajdonképpen a különbségek egyikeként az üzemanyag betöltő nyílás fedelét is meg kell említeni. Competizione a képen látható, fémsapkás gyors betöltőt kapta. "Lusso"-nál ez egy csinos, kis fényezett ajtócska alatt található.
A kerekekről még csak annyit, ahogy az utcai változat leírásában is említettem, ennél is a kerék anyában a gravírozott felirat: "Montare", vagyis utalás a szerelésre és a "Carlo Borrani - Milano" .
Hajszálnyi különbség az utca verzió felnijéhez képest, hogy a Competizione esetében a küllö anyák is részét képezik a keréktárcsának. Ez az utcai kivitel estében elmaradt.
Elérkeztünk a bemutató végéhez, ahol is egy a modellgyártók többségénél hanyagolt részt, az alját mutatnám be. Nem győzöm csodálni a CMC precízitását a modelljeik aljának kidolgozásánál is. Bár itt a versenyekre optimalizált, lemezzel borított alvázat látjuk, de higgyük el, ott a lemez alatt bizony, a legutolsó fékcsőig, kézifék bowdenig minden ki van dolgozva!

Ahogy a modellhez mellékelt kis füzetkében is írják, megpróbálom felsorolni, ha lehet képekkel illusztrálni is a különbségeket:
A verseny változat matricázásán, festésén kívűl  hangsúlyos különbözőség az első lökhárítók hiánya, a Competizione esetében az első fékek hűtését szolgáló levegőbeömlő.


Természetesen a hátsó lökhárítók is hiányoznak a verseny változatról, a kipufogók végén a krómozott SNAP extractor-ok, vagyis a venturcső elvén működő, teljesítmény növelő kis készülék. Szerepe annyi, hogy a nagy sebességgel távozó kipufogó gázok, plusz szívást hoznak létre a kipufogó rendszerben, ezzel javítva a motor gázcseréjét és így a teljesítményét. Aztán a már korábban említett védőlemez is megtalálható a baloldali cső páros felett.

Így modell méretben a teljesítmény különbségről nem beszélhetünk. Látható különbségként említeni kell a porlasztó rendszer, a légszűrők eltéréseit.
A Competizione motor fedelén a bogarak elleni kis plexi lapot.
A Competizione felszereléséhez tartozik a hátsó kerékjárati ívekben felszerelt sárfogó lapok, a rajtszám megvilágítása a kocsi farán és a kis piros "pit-stop" lámpa a jobb hátsó sárvédőn. Említettem már korábban a védőlemezzel burkolt alvázat. Az első és hátsó gyors emelő bakokat.
Az utcai kivitel 4 db 15"-os Borrani felnivel és rajtuk Michelin gumikkal, a Competizione elől 6x16"-os, hátul 6,5x16"-os kerekekkel.
A Competizione futóműve, mint látható kicsit "leültetett".
A verseny változat nélkülözi a teljes bőrkárpitozást, az ajtók belső boritását és az ablakemelőket.
Mind két modell csomagtartójában ott lapul a pótkerék, de a Competizione negyobb üzemanyag tartállyal felszerelt. Mint említettem, az üzemanyag betöltő nyílások is különbözőek.


Bátran állítom, hogy CMC két, talán legjobban sikerült Ferrari modelljét láthatjuk ezekben a bemutatókban.
A CMC készítette méga a Competizione-t sima vörös változatban is, M-077 katalógus számmal jelezve. Ez csak a festésében és néhány apróbb részletben különbözik a M-079-től. Nincsenek hátsó sárfogó lapok, nincs kipufogó védő lemez, stb. Fogjuk fel ezt a modellt a sima Competizione-k, a Tipo539-esek és nem a SEFAC-ok kicsinyítésének. De tudtommal ezek a modellek már kikoptak a "piacról". Talán már csak gyűjtőktől, E-bayről beszerezhetőek. CMC legalábbis már hivatalosan bejelentett a készleteinek a kifogyását.

Mint ahogy a "Lusso" változat másik szín változata is, a M-054 katológus számú, sárga SWB is "fehér hollónak" számít már.