Ezt a modellt még júniusban sikerült beszerezni. Lássunk róla egy kis bemutatót az autóról és a modellről is. Az autóról, amiről nem tudom eldönteni, hogy 1955-ös, vagy 56-os születésű-e? De majd a részletek a leírásban.
1955 Szokás szerintegy kis történelmi áttekintéssel kezdem. Rögtön két évvel...
Eisenhower bejelenti, hogy háború esetén az USA atom fegyvereket fog használni. - Kösz. Biztató jövő.
Az NSZK a NATO tagja lesz. Hogy, hogy nem nagy hirtelen a Varsói Szerződés is megalakul.
Magyarország, Ausztria, Spanyolország, Olaszország, Finnország és még néhányan tagjai lesznek az ENSZ-nek.
Szovjetunió szerződést ír alá az NDK-val, megadva benne neki az állami státuszt. Hmmm, már csak hat évet kell várni és a fal is megépül Berlinben.
Macskássy Gyula rajzfilmrendező elkészíti a Két bors ökröcske című rajzfilmet.Két bors ökröcske
Az év nagy szülöttei, Rowan Atkinson, vagy ha így jobban ismerjük, Mr. Bean, a '70-'80-as évek egyik szex szimbóluma, Ornella Muti olasz színésznő, Angus Young az AC/DC front embere és többek között Billy Idol, brit rock-, punkénekes Billy Idol - Cradle Of Love.
Ebben az évben született Regőczy Krisztina világbajnok műkorcsolya páros női tagja, Nyilasi Tibor futballista, Máthé Gábor színművész és néhány ma is "funkcionáló" politikusunk, akikre nem akarok még szót sem vesztegetni...
1956
Nekünk, magyaroknak ez az év több szempontból emlékezetes volt. De csak sorjában.
Urho Kekkonen-t választják Finnország elnökének. Politikája erősen közelített a nyugathoz is, de a nagy és veszélyes szomszédjukhoz, a Szovjetunióhoz is. Most már értem, hogy a '70-es években miért volt heti szinten a híradókban.
Nyikita Hruscsov, Sztálin tiszteletét, személyi kultusznak bélyegezte. Nos ez bátor tett volt, 3 évvel a nevezett generalisszimusz halála után. Amíg élt, ilyet ugyan nem mert volna még gondolni sem. Sztálin elvtárs ugyanis még a hulláját is feletette volna a disznókkal. Mert ő egy ilyen csávó volt...
Tunézia elnyerte függetlenségét Franciaországtól. Hmmm, az idén lehet, hogy páran ott úgy gondolták, kár volt. Marilyn Monroe feleségül megy Arthur Miller íróhoz. Valószínűleg szerelem házasság volt. Vagy még sem?
Ahogy Ady írta egyik versében: "-A nyár heves, a kasza egyenes". Júniusban, 50.000 poznan-i munkás vonul az utcákra, kenyeret és szabad választásokat követelve. Még aznap szétverik őket a lengyel karhatalmisták. Októberben, novemberben nálunk ehhez kellett a Vörös Hadsereg néhány hadosztálya is.
Október 23.-án Budapesten elkezdődik a forradalom. Ennek történéseit, lefolyását, befejezését sajnos ismerjük. Az elkövetkező 30-34 évünket jelentősen megváltoztatta.
Novemberben elkezdődik, Melbourne-ben a XVI. Nyári Olimpiai játékok. Mondjuk ki jelentős magyar sikerrel! Az összesített érem táblázatban a 4.(!) helyen végzünk. Csak az USA, a SZU és Ausztrália előz meg minket. A népességet, gazdaságot, területet összehasonlítva, arányaiban jobbak voltunk. Szerintem.
Ebben az évben született Mel Gibson, Pap Vera, Tom Hanks, Csepregi Éva és a búgó hangú Hernádi Judit:
Na és rám is már csak tíz évet kell várni. JJJ
Az autó
A 410 Superamerica (410 SA), mondhatni egy " a'la carte" Ferrari, azoknak a számára akik az ötvenes években az autón keresztül akarták társadalmi státuszukat kifejezni. Anélkül, hogy ez kirívó, hivalkodó lett volna, mégis a 410 SA impozáns és provokatív volt. Az autóból, 1955-1959 között, 32, egyes források szerint 33 darab készült, három sorozatban. A leírásban most csak az első két sorozattal foglalkozom, hiszen az 1:18-as modellek is ezeket ábrázolják.
Alapvetően az autók alapjai ugyanazok voltak, de mégis kis különbségekkel. Az egyik közös nevező 4962 ccm-es, V12-es motor volt. Ez a kezdeti szériákban 340 LE-s volt, amit a későbbiekben 360 LE-re tornáztak fel. Bár a V12-es long-block motor tervezője, Aurelio Lamperdi 1955-ben már elhagyta a Ferrari céget, ez az általa tervezett motor ebben az autóban érte el apoteózisát (isteni rangra emelés), kiteljesedését.
Az 1955-ös párizsi autószalon rivaldafényében mutatták be először az alváz és a motor együttesét. De magát a coupét a nagy közönség csak az 1956 januárjában megrendezett brüsszeli kiállításon láthatta. Szóval innen a tanácstalanságom, hogy mikori is az autó.
A karosszéria vonalvezetése nagyon passzolt az akkori amerikai autók stílusához. Bár azok hivalkodó fecske farkait és dús krómozásukat mellőzte. Vagy legalább is, ízlésesebb formában idézte. Az autó karosszériáját Pininfarina tervezte. Jellemző harmónikus, egyenletes vonalvezetésű autót készített, a kor divatja szerinti ovális hűtőráccsal, benne a kötelező látványelemmel, a ködlámpákkal, a felső rész "nyúlványaiban" elől a fényszórókkal, hátsó "szárnyban" a hátsó lámpatestekkel.
Igazán szép divatos (1955-57) és legfőképp ízléses karosszériát alkotott. Az "amerikai" stílus pedig a legfőbb felvevő piac miatt kellett.
De Soto Fireflight (1956)
Csak nézzük meg a kor amerikai autóit. Pl. a képen látható DeSoto Fireflight modellt. Harsány, hatalmas szárnyakkal rendelkező, dúsan krómozott, számomra hivalkodó autó. Nem mondom, hogy csúnya, mert nem az. De még is, nekem egy kicsit giccses. Mondom ezt annak ellenére , hogy ez is nagyon tetszik nekem. De egy kicsit olyan ez mint nagyanyám porcelán nipp-gyűjteménye. Ha a kézművességet, az apróságokat nézem, nagyon szép. Már-már művészi, de kicsit messzebbről nézve nekem már giccses. Egy valódi, értéket képviselő szobrocskával összevetve pedig, abszolút giccses. Valahogy hasonlóan vagyok ezekkel az amerikai autókkal is. Szép, nagyon tetszik, de ha mellé áll egy Ferrari 410 SA, nincs az a De Soto, vagy Cadillac amelyik a nyomába érne. Ez igaz a teljesítményre is.
A Ferrari, végeredményben egy elegáns, szép, nagy Gran Tourismo. Bivaly erős, 340 LE motorral. A motor le sem tagadhatta, hogy "gyermeke" a Colombo féle 250-es Testarossa motornak. A motor teljesítmény adatai is impozánsak. A 410 SA 5,8 mp alatt éri el a 100 km/h-s sebességet, a 160 km/h-át, vagy is az amerikai mértékegység szerint a 100 mph-s sebességet 12,1 mp alatt. Korabeli tesztelők a motor nyomatékával is maximálisan elégedettek voltak. A 800 1/s-os fordulaton is "dadogás" nélkül vitte a hatalmas autót.
Az I. és II. sorozatból 1955 és 1957 között 20 darab készült és került értékesítésre. Akkori áron kb. 17.000 $-ért. Ez az ár akkoriban duplája volt egy Mercedes Benz 300 SL "Gullwing" sportkocsi árának. Egyébként ez a Merci sem volt egy hétköznapi autó...
Mai szóhasználattal élve, a formaterv erősen "plagizált" volt. Tagadhatatlan a kapcsolat a 250 GT Boano/Ellena autókkal. Bár a 410 SA kicsivel nagyobb és vonalvezetésében is finomabb vonalak találhatóak. Az 410 SA különbözött a 250 GT Boano/Ellena-tól az erősebb fékekben, a 100 mm-rel nagyobb nyomtávban is. A 250 GT Boano/Ellena-k mindegyike a 200 mm-rel rövidebb tengelytávú alvázra épült. Ezt a különbséget csak az ajtóknál lehet észre venni.
Ferrari 250 GT Boano/Ellena
Az autó története számomra kicsit zavaros. A Ferrari 250 GT Boano & Ellena autót is 1956-ban mutatták be, csak a genfi autószalonon. A 250 ugye utalás a 3.0 literes Colombo motorra. A Boano nevet a karosszéria tervezője, Mario Boano révén kapta. Őt a Ghia karosszéria készítő cégtől csábították át a Pininfarina céghez. Nem tisztázott számomra Ezio Ellena viszonya Boanohoz és Pininfarinához. A lényeg, hogy biztos volt közöttük partneri kapcsolat. Mert az autón még néhány formai módosítást végzett még Ellena is. Talán oda vezethető vissza ez a zűrzavar, hogy a ma gyártott Ferrarikkal ellentétben, akkoriban a Ferrari cég csak az alváz+motor+hajtáslánc+futómű együttest gyártotta. A karosszériákat külső cégek készítették. Nagy többségében a Pininfarina, de jó párat készített a Ghia és a Zagato tervező iroda is. A Boano-Ellena páros is bedolgozott, de az adatok szerint mind két nagyobb irodának, a Pininfarinának és a Ghia-nak is. Ha képet megnézzük, a 410 SA-hoz nagyon hasonlít. A CarrozzeriaBoano és az Ellena összesen 74 darabot épített250GT-ből,a2600 mm tengelytávúalvázra. Ebből csak egy volt cabrio, a többi mind coupe volt. Akár mennyire is jó motor volt a 250-es Colombo, a 250 GTO-ban 300 LE-t is le tudott adni, úgy fest, hogy ezzel a kis "varrógép" motorral nem lehetett labdába rúgni az amerikai piacon. Tulajdonképpen ez nem is baj, amíg van az embernek fúrója. Azzal meg ugye, a 3.0 literes motort simán fel lehet bővíteni 5.0 literesre.
A 410 SA-k S1 első sorozata 1956-ban készült, 15 (+1) darab, majd 1956-57-ben készült az S2 sorozat, mond összesen 5 darab. Az S3 sorozat 12 darabja 1958-59-ben készült. Az S1 sorozatban 12 (+1) db Pininfarina, 2 db Boano és 1 db Ghia karosszériás volt. Az S2-k között 4 db Pininfarina és 1 db Scaglietti kasztnis volt.
Tehát a 0423SA alváz-motor együttes 1955 októberi, párizsi bemutatása után, nem sokkal 0471SA alvázszámon, Pininfarina karosszériával volt látható a kész autó, az 1956 januári brüsszeli szalonon. sajnos ennél jobb képet az autóról nem találtam. Annyit tudni róla, hogy antracit szürke karosszériával, sötét szürke tetővel és vörös bőr belsővel készült. Akkor még ködlámpák és Ferrari logo nélkül. Jelenlegi sorsa ismeretlen.
A 0473SA alvázszámú gépet kivételesen nem Pininfarináék vették kezelésbe. Ez lett az egyetlen Ghia karosszériás 410 SA változat.
Kicsit csicsásabb, a farán amerikásabb design-nal, de azonos műszaki alapokkal.
A 0475SA sorszámú autó, amelyiket modellként beszerezhetünk a Hot Wheels Elite T6248 számú modelljeként is.
Amit meg kell hagyni, elég szépen,pontosan készítettek el.
Boano a 0477SA coupe-t, majd a 0485SA cabrio-t készítette. A 410 SA-kból egyébként ez az egy kabrió készült. Ilyet még Pininfarináék sem vállaltak be. Őszintén, Boano is a 250 GT-ről emelte át a saját karosszéria tervét a két 410 SA alvázra.
A 0479 SA fehér, a 0481SA zöld színben készült. Ez utóbbi érdekessége, hogy a sárvédőn nem volt levegő rács.
A 0491SA és 0499SA is szép sötét burgundy, vagy talán inkább maroon színben készült.
A 0499SA-ról biztos tudom, hogy a SWB 2600 mm-es alvázzal készült. Képeken nem is észre vehető a 20 centi különbség.
A 0489SA-ról csak egy rossz fotót találtam. A színe teljesen fehér volt. Első, portugál tulajdonosa így kérte még1956 májusában. Sokáig nem élvezte az autót.1956 júliusában személyesen ment az autóért Olaszországban. Hazafelé az autót Madridban hagyta egy barátjánál, aki egy privát versenyen vett részt és az autót összetörve, halálos balesetet szenvedett. Ezek után az autó az USA-ba került, ahol újra építették.
Az S1 sorozatra jellemzőek az 5 réses oldalsó szellőzők, a hátsó sárvédő felsőrészébe integrált két osztású, csepp alakú lámpák, az első hűtőrácson a Ferrari embléma és a két ködfényszóró, valamint a jellegzetes, kifelé álló ablaktörlő lapátok. Ezek többségében az S2-től való eltérések. Sajnos nem találtam fotót a 0487SA és a 0497SA LWB alvázas autókról.
A darabszámok anomáliáját a 0483SA - Superfast SWB okozza.
Valamiért hivatalosan nem sorolják a 410SA-k sorába. Holott ez is a 410-es alváz-motor együttesre épült a Pininfarinál, 1 példányban.
A 0501SA alvázszámú autót hagytam utoljára, ráadásul bővebb kép anyaggal.
Nem véletlenül.
Sikerült mélyre ásnom magam a 410SA-k históriájába és összehasonlítgattam a HWE modellekkel.
A HW Elite modelleknél azt figyeltem meg, hogy nem pontosak a modell kivitelezésében és a színeikben. Tulajdonképpen az "arany" színűre is ezt hittem. Igen csak meglepődtem, amikor a neten ezeket a képeket találtam.
Megvoltam győződve róla, hogy ez a színváltozat (T6250), az arany, nem is létezett. Bosszantott, hogy az első hűtőrácsról lehagyták a Ferrari logót. A színről is az jutott eszembe, hogy giccses, amolyan "repperes" kivitel, a fantázia szüleménye.
Szóval igen! Ez a modell létezik! Kifejezetten nem is arany szín, a modellen sem az. Amolyan arany és ezüst fakóbb változata.
És valóban, az eredetiről is hiányzik a Ferrari embléma, tehát a modell hiteles. Jó, OK, a faráról hiányzik a két macskaszem...
A modell belsejét viszont abszolút nem sikerült autentikusan megcsinálniuk.
Ezt a modelles tömeggyártásnak tudom be.
Az 1956-os S1 típusokat 2 féle változatban adták ki.
Ezt a 0501SA-t és a korábban említett 0475SA-t.
Gondolom az 5-5000-es példányszám miatt nem vacakoltak a 0501SA speckó, szinte art-deco-s középkonzoljával.
Isten igazából a csomagtér belseje sem ilyen kárpitozású.
A motortér kis szín eltéréstől eltekintve hiteles.
A modell
Csak úgy, ahogy az eredeti autó leírásában is volt, elegáns, szép, nagy Gran Tourismo. Rendkívül szép a fényezése. Bár a fotókon azért megtévesztő. A fényeknek tudom be, hogy a képeken, hangsúlyosan arany színű a modell. A valóságban ettől fakóbb, amolyan ezüstös-szürkés árnyalatú aranyszín ez. Olyan mint az eredeti autóról készült képeken.
Bár alapvetően a "Rosso Corsa" (vörös) színű Ferrarik a kedvenceim, de ennél az autónál tény, hogy az nem állna jól. Ja és 410 SA nem is létezett pirosban. Nem mondom, volt nekem sima burgundy színben is, ami roppant gyönyörű volt. Csak hát sajnos megsérült és erre az arany-burgundy bicolor színűre cseréltem.
Ami nem rossz, csak ez a szín összeállítás nekem "új gazdagos".
A hosszú orr rejti a 60°-os, 5000 ccm-es, V12-es motort.
A mai autókhoz hasonlítva, hatalmas az orr része. Ez legjobban az első kerék és az ajtó közötti részen látszik. Egy mai orr motoros, hátsókerék hajtású autónál, még egy V12 motorúnál is, sokkal kisebb ez a rész.
Egy mai 1:18-asméretarányú modellnél azért illik, hogy mindene nyitható legyen. De nem is kár érte. Későbbi képeken lehet majd látni, hogy belül is szépen kidolgozottak a részletek.
Íme a V12-es Lamperdi motor. 1:18-ban előadva.
Nem mondom, hogy olyan részletes mint a már korábban bemutatott BBR-Ferrari modellé, de azért nagyon szép így is. Mint korábban említettem, némi kis színeltérés van az eredetihez képest.
A kép láttán az ember érzi is a finom bőr kárpit illatát. Ügyeltek az apró részletekre is. A kormány oszlop például az autó színére van fényezve, csak úgy mint az eredetin. Hol volt még 1956-ban a biztonsági kormány oszlop...
A középkonzol viszont a korábban említettek szerint, köszönő viszonyban sincs az eredetivel.
Hatalmas autó, hatalmas csomagtér. A hatalmas pótkeréknek. Ja kérem, akkoriban nem voltak egymás hegyén-hátán a gumiszervizek. A gumi javítás is több napos procedúra volt. Jó hogy volt egy ilyen tartalék. Na és hogy hova fért ezek mellett a csomag? Ez a bazi nagy járgány, bár mennyire is hihetetlen, csak két személyes! A csomagoknak az ülések mögött van kialakítva hely. Persze a Ferrari, némi plusz pénzért, adott az autóhoz két darab, minőségi bőrből készült, Ferrari logo-s, szabvány méretű bőröndöt az autóhoz.
Az Elite kicsit elnagyolta ugyan a csomagtér tető zsanérját, de azért egy parányi szép részlet kivehető mögötte. A két hangszóró mágnesei szépen kivehetőek. Az előző képen jobban látszik az üzemanyag betöltő cső is.
Nagyon szép, nyúlánk, kecses orr. A divatos ködlámpákkal, visszafogott mennyiségben, de szépen krómozott díszítő elemekkel. A kinagyított képen talán látható, de ha nem akkor az alulnézeti képen majd igen, hogy az Elite-nél ügyeltek arra a kis részletre is, hogy a gumi méret bizony erősen "virsli" jellegű. Hol voltak még a "peres", széles "papucsok". Ennek az autónak a vezetéséhez férfi kellett! Ezt a mai kukac-alkatú, SP rajongók nem tudták volna az úton tartani. 340 LE, kb. 2 tonnás önsúly, ekkora gumikon! Szóval ez nem gyerekeknek való dolog!
Hátul a 1956-os, S1 szériás évjáratra jellemző hátsó lámpák. Ez a következő évben, az S2 sorozatnál már módosult. Jelentősen, de az sem csúnya. Természetesen a Hot Wheels Elite ezt az S2 változatot is kiadja, de más színekben. Más megkülönböztetése nincs a modelleknek sem a dobozán, sem a katalógusokban. Csak aki jobban utána vájkál a típus történetnek, az fedezi fel ezeket az apró különbségeket és azonosítja be az S1 és S2 sorozatokat.
A gyönyörűen megformált oldalsó szellőző rács.
Az '56-os modelleknél 5-ös osztású a kopoltyú. Később az S2 sorozatnál ez 4-es osztásúra módosult.
Finom, pókhálószerű küllős felni. Mondjuk, meg kell hagyni pókhálónak rendkívül szabályos.
Azt hiszem, inkább úgy mondanám, csipke finomságú küllőzet.
A finom részletek. A képre kattintva nagyobb méretben láthatjuk, hogy a "kopoltyúban" milliméternél kisebb osztású rács van. Természetesen a Pininfarina logo is az autón van.
Sokan azt hihetnék, hogy bár mennyire is szép a küllős felni, azért mögötte elnagyolták a részleteket.
Nem látszik a tárcsafék. Nos, akkor elmondanám, hogy az elnagyolást a Ferrari kezdte. Az amit elnagyolásnak, a tárcsafék hiányának vélnénk, az egy dobfék. Ekkora hatalmas dobfék. Azért ne felejtsük el, hogy az eredeti autó 340-360 LE-s volt, a végsebessége a 265 km/h-t is elérte. De ugye erről a sebességről illik megállni is! Ehhez bizony felület kell!
Nem tudom miért, de valahogy nagyon tetszik az autónak ez a részlete.
A hűtőrácsról hiányzik a Ferrari embléma, de ez már az eredeti autóról készült képeken is jól látszott.
Szóval nem a modellgyártó követte el a hibát. Ez az egy példány így készült, embléma nélkül.
Amit a képről még el kell mondanom, hogy leginkább ez a kép adja vissza a modell eredeti színét. A többi képen a fények miatt hangúlyosabban arany színűnek tűnik, pedig nem az. Amolyan arany barna szín ez, némi szürkés-ezüstös árnyalattal. Fura egy szín, de ennek az autónak jól áll.
A mostanában beszerzett, prémium kategóriás modelljeimnél ezt a részletet csodálom meg a legjobban. A fényszórókat. Ennek is szépen foncsorozott, bordás a kivitele.
Tízből, tíz pont.
Az Elite féle rács minőség a motorház légkürtőjén is visszaköszön. Nagyon szépen megoldott részlet.
Nos igen. Ez az a rész amit az Elite szerintem elnagyol. Azért bocsásson meg a világ! De ha modellt veszek, azért veszem, mert szeretném az eredeti kicsinyített változatát birtokolni. Nem akarom én, hogy beinduljon, de ha a többi részletnél nem sajnálták az időt, fáradtságot, akkor az alja se legyen mostoha gyerek!
OK, nem mindenki olyan fanatikus mint én és az autó alját bámulja. Sajnálom, én ilyen vagyok. Műszaki ember lévén tudom, hogy ott is lehetnek érdekességek, szép részletek.
Íme egy szépen kivitelezett száraz karteres motor alja szépen elkészítve.
Ennek a gépnek az alja elnagyolt, már-már játék szerű. Nem hiszem el, hogy pl. a kipufogó rendszere ennyire egyszerű lett volna.
Hat az egybe, aztán hangtompító, aztán egy a kettőbe. Hátsó dob nélkül. A valóságban ennek a rendszernek iszonyatos ellenállása, teljesítmény rontó hatása kellett, hogy legyen. Nem hiszem, hogy ilyen lett volna az eredeti. Egy rossz pont az Elite-nek...
Mivel ez "csak" egy Elite változat, a kipufogóvégek műanyagból készültek.
A Hot Wheels Elite ezt az S1 sorozatú Ferrari 410 Superamerica-t, a fent bemutatott T6250 katalógusszámú modellen kívül kiadta még a T6248 számon, burgundy színben, bézs belsővel.
gyakorlatilag a 0475SA autó modelljeként. Szép és pontos kivitelben.
Szintén Hot Wheels, de Foundation kivitelben kiadták még a 6243 számú ezüst színű, vörös belsővel készült modellt. Ez felfogható az első, 0471SA számú, brüsszeli bemutató autónak. Azzal a kis különbséggel, hogy azon ködlámpa nem volt. A modellen van.
A szintén Foundation kivitelű 6246-os fekete modell sem teljesen hiteles, létező autóról készült. S1 sorozatú autóból nem készült fekete. S2-ből készült fekete, ráadásul bézs belsővel, de ez még sem az.
A 6244-es számú Foundation teljesen a fantázia szüleménye. Ez az autó piros színben sosem készült.
Hát sajnos ez az a modell ami nincs meg nekem...
De remélem lesz. Az ára ugyan majd háromszorosa a bemutatott 1956-osénak. Ez ugyanis Super Elite kivitel. Bőrbevonatú talapzaton, sorszámozott kivitel és egyéb paraszt vakító részletek. De nekem nem ezért tetszik, nem ezért kellene a gyűjteményembe. Hanem mert a leírásban szerepelt 2. verziós, 1957-es kivitel. Más az oldal kopoltyú, a belső visszapillantó tükör is a műszerfalon van. Lökhárítókon gumibetétes ütközők. Más a króm díszítés a motorháztető kürtőjén. Párhuzamosak az ablaktörlők.
A hátsó traktuson az 1957-es kivitelű hátsólámpák és az egyedi, hátsó ablakokon is felszerelt ablaktörlők.
Kicsit másabb a belső rész is. A műszerfal műszer kiosztása és a középkonzol is más már ezen a változaton.
De ami a legjobban tetszik rajta az a színe. Maga bicolor színösszeállítás
Ami nem tetszik rajta, az a 40.000 Ft körüli ára.
Amint már említettem az egész modell díszdobozban,
eredeti bőr bevonatú talapzaton van. Ezt, ismétlem önmagam, paraszt vakításnak tartom. Nem bánnám, ha bőr biz-baszok nélkül, de olcsóbban beszerezhető lenne ez a szín összeállítás. De mégis nagyon szeretnék egy ilyen modellt. Ez a bicolor fényezés még jobban kihangsúlyozza a modell és persze az eredeti autó eleganciáját.
De mivel végül sikerült nekem is egyet beszereznem ebből az S2 sorozatú szépségből, hamarosan készül ezekről is egy bemutató.
Nem kedvelem különösebben a következő zenét és előadóját, de tény, hogy ehhez az autóhoz nagyon illik: Black - Wonderful Life
Hát sajnos ez az a modell ami nincs meg nekem...
