Idei modell gyűjtésem nehezen indult be. Ferrari vonalon egy kis pihenőt tartok. Valahogy most elment a kedvem az Elite-féle újdonságoktól. Zömében fiatalabb Ferrari típusokat dobnak piacra és több tapasztalat alapján egyre "lelketlenebb" kivitelűek. Állítólag üdítő kivételnek számít a 458-as GT változata, vagy a 308 GT/4 Dino. Az áruk szerintem elég magasra lett pozicionálva, inkább várok még a beszerzésükkel, hátha a piac kicsit lefarag az árukból. Egy merész húzással úgy gondoltam, egy számomra kicsit idegenebb "pályára" lépek. Régi vágyam, a Ferrarik melletti másik kedvenceim, az USA Muscle Car-okból egy kisebb, viszonylag igényesebb gyűjtemény összeállítása. Ahogy minap egy Facebook-os ismerős jellemezte e bemutató alanyát, mondván emblematikus, gondoltam ezt a találó kifejezést átveszem tőle. Nos, van már nagyon régről jó pár emblematikus USA "vas", amikre már régóta nagyon vágyom. A három "nagy", a Ford-GM-Chrysler (Mopar) kollekciójából most csak a Mustangot, a Chevelle-t, a Challengert és igen, a Charger-t említeném. Maga a típus legtöbbünknek talán a nálunk is vetített Hazard Megye Lordjai sorozatból ismerős, amiben egy '69-es, narancssárga Charger "észveszejtő" ugrásait láthatjuk, miközben folyamatosan a Konfederációsok himnuszát dudálja. Mit ne mondjak, elég bárgyú kis sorozat, de a Charger, meg az egyik női szereplő mell-segg "domborításáért" egyszer megnézhető. Azok, akik kicsit korábban születtek, mint magam is, talán még emlékeznek a Magyar Televízióban bemutatott, amerikai krimire, a San Francisco-i zsarura. Én valamikor 1973-ban 7 évesen láttam. Véletlenül. Az én gyerekkoromban, este 8-kor, amikor ezeket a filmeket vetítették, a korombelieknek már ágyban volt a helyük. Nos egy vidéki rokonnál voltunk vendégségben, amikor ezt a filmet adták. Én egy kukkot nem értettem a történetből, de az autók, azoknak a nagy, hatalmas autóknak látványa teljesen lenyűgözött. Aztán jött egy igen csak látványosra sikeredett autósüldözéses jelenet, amiben két, számomra csodaszép autó kergetőzött, valami dimbes-dombos városban. Sajnos, a nagyobb, fekete volt az úgy nevezett "rossz fiú", aki a jelenet végén egy látványos repüléssel vágódik egy benzin kútba, kigyújtva a kutat, saját magát és utasait. Na ez a jelenet hosszú évekre "belém égett", mint a rossz fiúk bőrébe az égő Charger vinil kárpitja:
Most ennek a "rossz fiúnak" az 1968-as Dodge Charger R/T 440 Magnum, Greenlight által "elkövetett" (részletek majd később) modell változata kerül terítékre.
Szokás szerint, a születésének az éve:
1968
Ez az év ahogy néztem elég mozgalmasra sikeredett. Nekem annyira nem, lévén csak 2 éves voltam ekkor. Tehát magam részéről feltételezem, ekkor már valamelyest biztos lábakon állhattam, lépéseim is egyre biztosabbak, határozottabbak lehettek. Az esések még nem fájtak annyira. Naná, a földhöz még sokkal közelebb volt a súlypontom, mint manapság. Valószínűleg egyre szorosabb ismeretséget kötöttem valamiféle bili nevezetű, fehér zománcos, egyfülű edénykével is. Persze mielőtt ehhez az emésztési végponthoz jutottam volna, bizton tudom, hogy önállóan kentem szét magamon a spenótot is. Na de inkább nézzük a nagyobb dolgokat.
Ez év január elsején alakul meg, az addig önálló fővárosi közlekedési vállalatok összevonásával a BKV. Kíváncsi lennék, a mai BKK vezér, Vitézy Dávid tudja-e ezt? Csehszlovákiában leváltják a Kommunista Párt korábbi vezérét és Alexander Dubceket választják a helyére. Ezzel kezdődik a később "prágai tavasznak" nevezett demokratizálódási folyamat. Az USA és a Szovjetunió a genfi Leszerelési Konferencián benyújtja az Atomsorompó leszerelési tárgyalás tervezetét. Márciusban Magyarország, Bulgária, Lengyelország, Szovjetúnió, NDK és Csehszlovákia drezdai tanácskozásán felszólítják Csehszlovák Kommunista Pártot a "negatív tendenciák" felszámolására. Márciusban kezdődik a párizsi diáklázadás. Állítólag az egész abból robbant ki, hogy az egyetemisták koedukált koleszt akartak az egyetem területén. Aztán ilyen-olyan csűr csavarral ez a balhé baloldali politikai lázadássá fajult. Hmmm, ha belegondolunk, hogy hormon-vezérelt fiatalok kezdték az egészet, csak később a könnyű dugás reménye átcsapott politikai csetepatéba...
Április 4.-én nálunk a felszabadulás 23. évfordulóját ünneplik, miközben az USA-ban, Memphisben agyonlövik Martin Luther King baptista lelkészt, polgárjogi aktivistát. Célja a fehérek és feketék közötti jogi egyenlőtlenség és a feketékkel szembeni fajimegkülönböztetés felszámolása volt. 1964-ben Nobel-békedíjat kapott. 1963-ban, az úgy nevezett "Washingtoni menetelésen" hangzott el híres, "Van egy álmom..." kezdetű beszéde. Nos, ezt az álmot hiúsította meg egy pisztoly lövés, ami a fejét érte. Ugyan ebben az évben lesz merénylet áldozata, Robert F. Kennedy szenátor. Akinek a bátyja volt John F. Kennedy, akivel szintén fejlövés végzett 1963-ban. Peches egy család...
Ha már a cseheknél, Párizsban is balhé, balhé hátán volt, hát úgy gondolták a Jugoszlávok, hogy Belgrádban is kellene egy diák lázadás. És lett is! Közben aláírták a már említett atomsorompó szerződést. Persze nem a diákok!
Aztán eljött augusztus 20. Ez a nap nálunk nem a tűzijátékról szólt és a dunai vizi és légi parádéról. Felvonulás volt, csak máshol. Szovjet "testvéreink" oldalán megjelentünk Csehszlovákiában. Na, ha valaki nem tudná, többek között ezért rühellnek minket a csehek és a szlovákok. Ezt tapasztaltam, közölték velem is még 30-35 év múltán is. Kurvára nem zavarta őket, hogy az említett dátumon, mint jeleztem korábban, valószínűleg a bilibe "táraztam" és nem az AK-47-esembe... Ezért a Varsói Szerződéses húzásért persze mindenki, még az Albánok is elítéltek minket. Jut eszembe, ha már albánok, ebben az évben volt diáktüntetés Koszovóban is. Aztán végre eljött Karácsony. Nálunk szocialista okokból nem a kis Jézust ünnepeltük, hanem a szeretet ünnepét. Az USA-ban a próféta szülinapján Houston is ünnepelt, mivel az Apollo-8 űrhajójuk Hold körüli pályára állt.
1968-ban készült A majmok bolygója című film, "Bogarasok" kedvence a Kicsi Kocsi Kalandjai, A kémek a sasfészekben és a már említett San Francisco-i zsaru (Bullitt). Ebben az évben készült az ismert magyar történelmi film, az Egri csillagok. Talán van aki emlékszik egy "városi legendára". E filmben egy török janicsár, felfelé mászva a létrán, forró szurok esőben, amit a hős egri nők zúdítottak a nyakukba, na szóval a janicsárunk bal csuklóján, egy fémszíjas karórán csillogott a nap...
Jó éve volt ez a Beatlesnek, Deep Purple-nek, Doorsnak.
Ez évben rendezték Mexikóban a 19. Nyári Olimpiai Játékokat, ahol hazánk az összesített érem táblázat 4. (!) helyét szerezte meg, 10 arany, 10 ezüst és 12 bronz éremmel. Csak három nagyhatalom előzött meg minket, USA, SZU és Japán. Azért ez elég szép volt tőlünk!
A Muscle Car kategória
A Dodge Charger az 1964-ben kezdődő Muscle Car (MC) korszak terméke volt. A MC-ok létre jötte egy történet szerint pont a Ferrarinak köszönhető. Ez időben tarolt a Ferrari 250 GTO több nemzetközi versenyen. A GTO jól fogyott a piacon és ez a siker feltűnt az amerikai autók gyártóinak is. A Pontiac fiatal mérnökének John Z. DeLorean (ismerős a név?) ötlete volt, hogy egy bivalyerős motort kell, egy közepes (mid-size) méretű kaszniba beépíteni. Az ötletet tett követte és a Pontiac a Tempest modelljébe gyömöszölt egy 6,5 literes (389 cui) motort.
1964-Pontiac GTO
Ezzel, a GTO-val útjára indították a megfizethető, bivalyerős autók, a Muscle Car-ok kategóriáját. Természetesen a konkurencia is a sikerek láttán elkezdte a saját Muscle car-jait is a piacra dobni. A korai midle-size MC-ok között találjuk, többek közt a Ford Torino, Buick GS, Chevrolet Chevelle SS, Plymouth GTX típusokat. Egyes források a Dodge Charger R/T-t is ide sorolták. A későbbiek során alakult ki a full-size MC kategória, aminek ismertebb képviselői a Ford Galaxy, Chevrolet Impala SS, a Dodge Coronet, és szerintem a Charger is inkább ebbe a kategóriába sorolható. A MC-ok legkisebb kategóriája az ún. Pony Carok, aminek legismertebb képviselője a Ford Mustang, vagy a Dodge Challenger, Plymouth Cuda. Ezeknek a legfőbb jellemzője, az előbbieknél kisebb, kompaktabb a karosszériájuk. A karosszéria arányokra jellemző, a hosszú orr rész, kompaktabb utascella és a rövid far. A MC korszaknak a '70-es évekbeli olajválság, valamint az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások. Akit bővebben érdekel a téma, javaslom a Bigblock honlap olvasgatását.
A kategória "szülöatyja", John Z. DeLorean (1925-2005) a GM egyéb típusainak fejlesztésben is részt vett, majd a '70-es évek végén belekezdett egy saját tervezésű típus a Delorean DMC12-es gyártásába, forgalmazásába. Sajnos a Muscle Car "ideológiát" ebbe a típusba nem tudta beültetni. A rozsdamentes acélból készült karosszériát egy "harmatgyenge" Renault motorral tudta összeházasítani, amit a vevők nem toleráltak és egyéb gazdasági gondok is csak növelték a problémák számát. DeLorean cége csődbe jutott, sőt, hogy pénzügyi gondjait rendbe tudja hozni, még valamiféle kábítószercsempészési ügybe is belekeveredett. Saját autójának a Back To The Future film állított "emléket".
Dodge Charger
Dodge Charger "pályafutása" 1964-ben kezdődött, mint koncepció autó. Az autó túl futurisztikusra sikeredett, ezért egy év múlva, egy átgondoltabb, sokkal egyszerűbb változatban jelent meg.
Ez volt a Dodge Dart Charger 273. Sokat nem tudok róla mondani, a Dodge A-body platformjára épült, viszonylag kis példányszámban.
1965-ben készült a nagyobb B-body platformra épülő koncepció, ami azért már sokkal inkább kijelölte a jövőbeni Charger formát.
1966-ban dobták piacra a Charger véglegesített formájú változatát, az I. szériát.
Az orrán megjelent az úgynevezett "villanyborotva rács", a pneumatikus működtetésű lámpa burkolatokkal.
A kocsi hátulja is egyszerűsödött, legalábbis a koncepció autóhoz képest.
A motorpaletta csak nagy lökettérfogatú V8-asokból állt. Az alapmotor a 318 cui (5200 cm3) volt, a legnépszerűbb a 383 cui (6300 cm3), a legerősebb pedig a 426 köbhüvelykes HEMI motor volt.
Igen látványos volt, az űrhajókat idéző, szintén erősen futurisztikus műszerfal is. Különösen este volt szemetgyönyörködtető. 1967-ben a karosszérián jelentősebb változások nem történtek. A motorválasztékban megjelent a 440-es Magnum motor, ami majd nem hasonló teljesítményt tudott leadni, mint a 426-os HEMI, de annál olcsóbb volt.
1968-ban debütált a Chargerek II. szériája. Tervezője Sias Richard álmodta meg az általa dupla-gyémántnak, majd később "coke-bottle"-nak nevezett hullámvonalat, ami a karosszéria formáját alapvetően meghatározza.
Érdekes, hogy a formavilága inkább idézi a konkurens Pontiac korábbi GTO-jának vonalait. Míg a konkurencia, pont a Charger I szériájának formáit kezdte el másolni.
A platform az 1968-as II. szériánál is maradt a bevált B-body. A Mopar autókra volt jellemző a Super Bee változat. Ezek zömmel nagyobb teljesítményű futóművel és gumikkal, manuális váltóval, valamint a kocsi farán a "Super Bee" (posz méh) csíkozással kerültek a kereskedésekbe.
A beltérben egyszerűsödött a műszerfal. Több féle kormánnyal volt kapható. A képen épp a "biztonsági" középrészes látható. A Discovery csatornán látható, "Autókereskedők" című sorozatban találóan jegyezték meg, olyan mintha Elvis egyik szemüveg keretéből készült volna.
Az I. széria 4 külön álló ülése is megmaradt, annyi különbséggel, hogy az elődtípushoz képest, a hátsó ülések dönthetősége megszűnt. Azért a képeket elnézve, helyhiányra nem volt panasz. Lehet, hogy csak az én értékrendem a rossz, de én ezt a B-body platformot, nem nevezném mid-size-nak, inkább full-size-nak.
Egyszerűsödött a hátsólámpák formája. Valahogy elegánsabb, kevésbé hivalkodónak tűnik, mint az elődök teli szélességű fénycsíkja.
A motor kínálat itt is V8-asokból állt. Kezdve a 318 cui-s, 5,2 literestől, a 383-as 6,3 literesen át, a 440-es Magnum (375 LE), 7,2 literes motorig.
De még ezek is kaphattak egyedi kiegészítőket is, mint pl. a teljesítmény növelő Six Pack-ot. Ami módosított karburátorokat tartalmazott. Vagy említhetném az R/T (Road/Track) kivitelt, ami 440-es Magnum motort, 3 sebességes automataváltót, erősített futóművet, fékrendszert jelentett.
Természetesen a motorpaletta csúcsa is elérhető volt, a 426-os HEMI motor is.
A motorokat alapvetően a MOPAR szállította. A MOtor & PARts a Chrysler hivatalos alkatrész és motor beszállítója, akik saját fejlesztéseket is végeztek, Hasonlatosan, mint manapság a Mercedes esetében az AMG.
A HEMI tulajdonképpen a félgömb égéstér jelölése. Ez az egyik legideálisabb égőtér kialakítás, ahol a gyújtógyertyát az égőtér közepébe tudják helyezni, amivel az ún. lángfront a lehető legegyenletesebben tudja a keveréket begyújtani. Akik tanultak motorelméletet, tudják, hogy egy ilyen HEMI égéstér esetében a szívó és kipufogószelepek is keresztben helyezkednek el, ami a hengerek friss levegővel való átöblítését, gázcseréjét segítik.
A modell
Nos, mint említettem "idegen" terepre tévedtem a Greenlight modellekkel kapcsolatban. Nem igazán hallottam eddig róluk. Csak annyit, hogy sokkal inkább az 1/64-es kategóriában tündökölnek. Mint kiderült, náluk is a szokásos licence problémák a dominánsak.
Ha jól tudom ők kaparintották meg a Bullitt filmmel kapcsolatos jogokat, már ami a modell autókat illeti. Természetesen a film másik "főszereplőjét" a Mustang 390 GT-is forgalmazzák, ahogy kell, zöld színben. A HW Elite-ek csomagolásán mérgelődve, először a Greenlight-nél is az ember már kritikus szemmel nézi a csomagolást. A modell, hagyományosan egy celofános-ablakos dobozban kerül a vevő kezébe, ami még külön egy papír borítóba van csúsztatva.
Elsőre, nem is tudja az ember, hogy milyen modellt, tartalmaz a doboz. Csak miután lecsúsztattuk róla Steve McQueen-t ábrázoló borítást, tűnik fel maga modell. Nincs habszivacs "ágy" (lásd CMC-Kyosho-BBR), hanem az ablakos doboz (lásd HW Elite), ami láttatja a vágyott modellt. Az Elite-hez képest kis huncutság, hogy nincs a fölösleges műanyag talp, amire még rá is csavarozzák, drótozzák a modellt. Csak, hogy a frász kerülgesse szegény gyűjtőt, míg kibányássza kedvencét a dobozából, hogy aztán mindenféle furmányokkal megszabadítsa, szorgos kínai munkáskezek által ledrótozott modelljét... Nem, Greenék megoldották egy-egy mélyhúzott műanyag idommal alul-elől-hátul és a nyílás zárókat rögzítő keresztszalaggal. Ennyi. Működik? Igen működik! Mi a francnak ezt túl bonyolítani?
Néha alig tudom követni néhány modellgyártó történetét. Én az egyszerű gyűjtő, csak kiszemelek egy modellt és próbálom a lehető legjobb minőségben, a lehető legjobb áron beszerezni őket. Erre jönnek a különféle gyártók, beszállítók, licence jogok, meg egyéb ilyen marhaságok... Na, mint megtudtam ennél a Greenlight modellnél is ez a szitu. Mert, hogy Greenlight nem gyárt 1:18-as modellt, ezt is az Autoworld gyártotta nekik, csak az Autoworldnek nincs joga Bullitt filmes autókat árulni. A képen egy "nem film jogos", Autoworld Authentics változat látható. Legfőbb különbség, hogy a rendszáma, nem a filmes autóé, valamint van néhány szebb, részletesebben kidolgozott apróság rajta. Mint a hűtőrács krómozása, az antenna és itt nem látható, de a csomagtér részletesebb kidolgozottsága.
Biztos, hogy az AW gyártotta, mert a dobozon rajta van az Autoworld logoja és honlapcíme is. De az Autoworld sem igazán Autoworld, mert a modellt annak idején az ERTL adta ki, ők is az ERTL Authentics (ami jobb mint a többi, én nem tudom, mert nincs összehasonlítási alapom) sorozatban. De az ERTL manapság már nem gyárt 1:18-as autókat, hanem traktorokat és kombájnokat. Így el (vagy át) adták az öntőformát, és a jogokat (!) az Autoworldnek, akik manapság is gyártják ezeket a Chargereket. Biztos ez az igazság, mert ERTL Authentics néven fut a képen is látható vörös-fekete Charger is, ami a Bullitt-tól csak a színében és a felni kialakításában különbözik. De mi azért már tudjuk, hogy ez az ERTL se ERTL, hanem Autoworld. :-) Húúúú, na, ez érthető most, vagy sem? Mert őszintén, én aki írom ezeket a sorokat, magam sem vagyok már teljesen biztos a dolgomban...
A modell első látásra nem túl látványos. Komor, de nagyon elegáns, nagyon szép, fekete fényezéssel. A teteje matt, amivel gyönyörűen utánozták az eredeti vinil bevonatú tetőt. Érdemes végig simítani az ujjunkkal, nagyon finom, érdekes textúrája van. Ügyes megoldás!
Alapvetően a véleményem a modellről, hogy egy jobb Kyosho minőséget simán megüt. Nem a HE kategóriát, bár Kyosho-ban még azt sem láttam, de a sima Kyo-k színvonalát hozza!
Nem akarok köpködni a HW Elite-re, de szerintem több "lélek" van ebben, mint Elite-k többségében.
Egyetlen kifogásolható dolog van rajta. Legalább is szerintem. Az első futómű kicsit túlzottan "megült". Tudni kell, hogy a modell rengeteg, egyesek szerint "paraszt vakító" tulajdonsággal rendelkezik. .
Az egyik a funkcionális rugózás elől-hátul. Szerintem az első rugók gyengére sikerültek.
Azt hiszem ez az egyik kép, amin szépen látszódik Sias Richard dupla gyémánt, vagy coke-bottle hulláma a kocsi közepénél.
De nekem, egyszerű, szögletes vonalvezetése ellenére is nagyon tetszik. Számomra egy időtálló forma ez!
Szépek, az 1967-es modellekhez képest egyszerűsödött dupla hátsólámpák. Jó, OK, nincs meg az a Ferrari-knál meglevő harmónia, a négy lámpa-négy kipufogó cső között. Szerintem egy szép, nagy, elegáns, fekete lepényhal. Kívánatos masina ez számomra!
Halványan, de látszik itt is a "derék táji" elkeskenyedés, a coke-bottle forma.
Jó, elismerem, egy 1984-es Ferrari 288 GTO-nál hangsúlyosabb ez a kólásüveg effektus!
Kicsit "vásári" a rengeteg króm és a kivitelük. De ez nem a modell, vagy gyártójának a hibája. Ez a korszak ilyen volt! Viszonylag sok króm. Na és ez már szinte kevésnek számított! Nézzünk csak meg egy '50-es, '60-as években gyártott amerikai autót! Ott az összsúly majd egy harmadát a krómozások tették ki.
Nagy fekete "tégla", kicsi, elegáns "szigettel" a hátán...
Na akkor nézzük elölről.
Szép, vékony króm ablakkeretek, dús krómozás lökhárító tájékon.
Szeretném felhívni a figyelmet az ablaktörlőkre!
Simán, egyszerűen műanyagból, krómozva, mint az eredetin.
A pláne az egészben, hogy ugye, hogy lehet még műanyagból is szépet, méret- és formahelyeset gyártani!
Mi a fenének kínlódni a nyamvadt 2D kinézetű fotómaratott biz-baszokkal. Lásd egyes Elite Ferrarikon...
Ahogy szokták mondani, az autóknak a fényszórók a "szemeik".
Nos, akkor ez vak!
De ettől függetlenül nekem tetszetős megoldás. Bár a mai KRESZ szabályok szerint sok értelme nincsen. Még nem kötelező ugyan, de valamilyen szinten még lakottterületen belül is kezd elvárás lenni a folyamatos világítás. 1968-ban ez még nem volt lényeg, főleg nem az USA-ban...
Mindig is törtem a fejem, vajon hol van az indexe. A Youtube-on nézegettem pár videót, azt hiszem az a két kerek lámpatest az, a lökhárító alatt. Azok bizony nem ködlámpák. Ezen olyan nincs! Legalább nem kapcsolja be a "mindent-tudója" még nyáron is!
Nem vak ez! Na ugye, hogy vannak lámpái!
Ez a következő gegje a modellnek, a lámpatakarók mögötti lámpák!
Nem tartom hibának, hanem a méretekből adódó szükség megoldásnak, hogy nem autentikusan, a fedél fordul a lámpák fölé, hanem az egész egység fordul 180°-ot és így fedi fel a dupla fényszórókat. Ekkora méretben azért nagy kihívás lett volna az eredetit másolni! Szép ez így is!
A fényszórókon is látható, kidolgozott a bordázottság. Nem mondom, nem olyan bonyolult, mint egy-egy CMC Ferrari esetében. Viszont azt sem felejtsük el, hogy az USA autók fényszóróinak bordázottsága eleve egyszerűbb! Náluk 1968-ban még nem volt előírás az asszimetrikus világítás.
A hűtőrács nincs olyan mértékben kidolgozva, mint egyes Elite Ferrarik esetében, de a valódi fekete műanyag mivoltát így is hűen tükrözi. A feliratok viszont hibátlanok! Főleg a Road/Track logo!
Na, akkor kezdjük nyitogatni a modellt! Plüssözés csak minimális mennyiségben, a belső doblemezeken és a padlón. Elfogadható kormány. Nem vastag, nem vékony, pont jó! Mielőtt valaki megszólná a fautánzatot a kormány íven, jelezném, nézze vissza a fentebb csatolt képet az igazi belsejéről. Nem mondanám fautánzatnak. Ezek valamiért ilyen barnák! A műszer fal, számomra tökéletes!
Íme a biztonsági betétes kormány. Igen, Elvis napszemüveg keretéből. :-)
Ezen a képen is látható, plüss a lábtérnél és gumiszőnyeg!
Kicsit komornak hat a fekete autó, fekete belseje. De mit tegyünk, ha a filmben is ilyen szerepelt? Nem látszik a képen, de a beépített rádió fölött ott vannak a pici kis klíma kapcsolók is. Ne lepődjünk meg a váltókar helyzetén sem. Ez ilyen a valóságban is! Ennyire meredeken dől a sofőr felé, sőt van benne egy vízszintes törés is benne, hogy közelebb, keze ügyében legyen a vezetőnek. Nagy autó ez kérem, nem Zsiguli! Valahogy csak el kell érni azt kart!
Fölösleges geg szerintem, de ha már benne van a kocsiban...
Elmondom a "titkot", nem biztos, hogy a feketeségben észre venni...
Zárva van a kesztyűtartó!
Nyitva van a kesztyűtartó!
Látványos? Hát nem nagyon, de ha felhívják rá a figyelmet, akkor még tetszik is az embernek.
Na és hogy hátra könnyebb legyen beülni, az üléstámla is dönthető!
Talán látszik, az ajtó felsőperemén, a krómcsík felett, ott van a nyitógomb is.
Csak szólok, hogy aki ilyen modellt vesz, vigyázzon, le ne törjön!
A csomagtartó! Egy, ne keressen senki plüssözést!
Az eredetiben sem volt semmiféle kárpit!Akkoriban ez nem volt divat. Akinek volt Zsigulija, Wartburgja az tudja, mindenki magának vágott bele szőnyeget. Jó ha volt benne egy gumi, vagy műanyag szőnyeg. Sőt, az én 1989-es gyártmányú FIAT Regatámban is csak egy padlószőnyegdarab volt, aztán semmi más kárpitozás.
A lyukak nem a drótozás miatt vannak a csomagtartón, mint ahogy szokás Elite-nél. Itt valószínűleg az a magyarázat, hogy ugyan ezt az alapot használják a többi évjárat ('69-'70) gyártásához is. Persze a kellő részeket megváltoztatva, az első hűtőrácsot, a hátsó lámpákat, stb. Na a későbbi változatoknál némelyik modellben van pótkerék, néha emelő is. Ezek a lyukak ehhez vannak.
Furcsa megoldás egyébként, az igazitól is, a "torony iránti" benzintank cső keresztben elvezetése a tankig. Ez van! Ilyen az igaziban is! Hülye egy megoldás, de azért még marad hely a bőröndöknek ebben a hodályban. A fogpiszkáló nem a modell tartozéka, szükség megoldás, a fotózás erejéig. Nem marad nyitva a fedél. Mondjuk van súlya rendesen!
Táruljon fel, a valóságban ping-pong asztalnyi motorháztető!
Az alatta levő üregben rejtezik a 440-es Magnum motor. A Magnum feliratnak semmi köze az ismert, rövidnadrágos hawaii magánnyomozóhoz, de még a dupla csoki bevonatú, túlméretes jégkrémhez sem, mint ahogy a hasonló nevű nagyöbű "kézi ágyúhoz" sem! Meg kell említeni a modellgyártó figyelmességét. 1968-ig a Magnum motorok türkíz színűek voltak. Csak 1969-től kapták meg a narancssárga fényezést. Erre a modellnél is figyeltek!
A Magnum kérem itt a motor méretére utal. 440 köbhüvelyk. Aki átakarja számolni, szorozza meg 16,38-cal és megkapja cm3-ben az adatot. Igen ez a Magnum 7,2 literes! Akár hogy is nézem, ennek 2 hengere akkora, mint manapság egy közép kategóriás motorja. Hja kérem, 1968-ban még olcsó volt a benzin. Még nálunk is, nem csak az USA-ban... Hihetetlen, hogy ez a nagy motor is, hogy eltűnik a motortérben. Látványos a hűtő és a hűtőrács közötti hatalmas üreg is. Nevezzük ezt energia elnyelő térnek?
A motortér tetőnél nincs szükség fogpiszkálóra! A súlya ellenére is megtartja a precízen kivitelezett, rugós, csiki-csuki zsanér szerkezet. Maga a motortér és berendezése, a motor egyszerűnek, nem kidolgozottnak tűnik. De nem az! Nézzünk meg az eredetiről fotókat, bizony azok sem sokkal részletesebbek. Kivételt képeznek persze, az ilyen-olyan optikai tuninggal felvértezett, agyon csicsázott, krómozott kiegészítős motor terek.
Szépek a gumi+felni együttesek. Figyeltek a részletekre is, nem a már említett sima ERTL változat felnijei maradtak a modellen, hanem a filmben szereplő autónak megfelelő felni került rá, fehérbetétes gumikkal. Ami kis hibapontot kap, mert nem teljesen koncentrikus. Az egyiken már sikerült megigazítgatnom, a képen láthatóval még nem foglalkoztam.
Azt hiszem ezen a képen így vizuálisan is érzékeltethető a fényezés és a viniltető közötti textúra különbség.
Szép, részletes kidolgozottságú az üzemanyag betöltőnyílás.
Ismét felhívnám a figyelmet a viniltető kivitelezésére, valamint a nagyon szépre sikeredett Charger feliratra.
Hangsúlyos a farán is a a Charger felirat és a R/T logó is.
Szépek, kidolgozottak a hátsólámpák. USA szokás szerint a lökhajtásos repülőgépek hajtómű fúvócsöveinek mintázatát imitálják. Ez sikerült 1:18-ban is!
Szokásos vesszőparipám, egy modell alja.
Talán a CMC és BBR, na meg a Kyosho modellek kényeztettek el, de valahogy az Elite féle leegyszerűsített modell alvázakkal nem vagyok kibékülve. Hála Istennek, Greenlight (ERTL vagy Autoworld?) ezt a részletét szépen kidolgozta a modellen.
Nem vájkáltam bele az eredeti műszaki tartalmába, szóval meglepődtem, hogy egy ekkora autónál, elől torziós rugókat alkalmaztak. Lám, mire jó, ha egy modell alja részletes! Szépen kidolgozott, az egész első futómű bölcsője, a torziós stabilizátorok. a motor, meg minden. Érdekességképp említem, hogy biztos ezt az öntvényt használják a General Lee-hez is. Az első köténylemezen ezen is megtalálható a gallytörő rács rögzítésére szolgáló furatok.
Az alváz hátulja is szépen kidolgozott. Kezdve a kipufogó rendszeren a hátsó, laprugós futóművön keresztül, az üzemanyagtankig.
Sőt, aki veszi a fáradtságot, összehasonlíthatja a padlólemez bordázatait is. Ehhez jó segítség egy magyar vállalkozás honlapja, ahol már több Chargert, köztük 1968-ast is restauráltak, kiváló minőségben:RPM-Styling
Ahogy korábban említettem, egy kicsit ül a modell eleje. A képen látható, hogy az első futómű rugózását a modellen nem torziós rugókkal oldották meg, hanem kis csalással, a kormány összekötőknél levő kis tekercs rugókkal. Na szerintem ezek gyengék egy kicsit. Lehet, hogy vitrinbe helyezésnél is célszerűbb lenne alábakolni a modellt. Ezt egy korábbi bemutatómban, Pocher Ferrari F40 már említettem. Kíméli a futóművet, kíméli a rugókat.
Hátul is került egy kis csalás a futóműbe. Itt sem a laprugókra bízták a rugózást. Már csak azért sem, mert műanyagból vannak. A berugózásukhoz ki van alakítva az üreg, hogy becsúszhassanak, de a rugózást a képen látható két, elrejtett tekercsrugó biztosítja.
Látványos, érdekes geg még a modellen a működő differenciálmű. Vagyis ha a hátsókerekek valamelyikét forgatjuk, az átellenes is forog, vele együtt a kardántengely is. Lehet kötözködni, mert a kerekek egy irányba forognak. Na most ha teljesen hiteles lenne ez a trükk, akkor az átellenes oldali keréknek visszafelé kellene forognia. Na de! Egy autómodellt vettünk, nem bolygóművet, kettő felfoghatjuk úgy is, hogy be van kapcsolva a diffizár. Na már, ha lett volna ilyen a Chargeren! :-)
Kicsit talányos ez a kép nekem. A modellen is, de az igazin is rajta vannak a motorház fedél réseiben azok a kis "macskaszemek".
Fogalmam sincs mi lehet a funkciójuk? Ha valaki tudja, ossza már meg velem.
A képen az összes idei, eddigi modellezéssel kapcsolatos beszerzésem látható. Végre sikerült fehér, cérna kesztyűt beszereznem. Most is jó hasznát vettem a fényképezésnél. Sajnos a sötétebb színű modelleknél általános probléma, hogy az ujjlenyomatok nagyon meglátszanak rajtuk. Hát ezzel a kesztyűvel ezt ki tudom védeni. Nem is hittem, hogy ilyen nehéz beszerezni ezeket. Feleségemet már többször kértem, hogy vegyen nekem ilyet. Mindig az volt a gond, hogy nincs megfelelő méret a lapátkezemre. Szerintem nem akkora nagy a kezem... Na mind egy, most végre a munkahelyemen dolgozó festőktől sikerült végre egy párat beszereznem. Hmmm, kicsit tényleg szűkek a kezemre... :-)
Összeségében nem okozott csalódást a modell. Kifejezetten szép, precízen kivitelezett gépezet. Még az említett kritikus pontok ellenére is! Az ára nem kevés! A sajátos szaknyelvünkön 4 csíknyi az ára, de ezt szerintem mindenképpen megéri. Érzelmi okokból mondom, ha egyszer modellgyártásra adom a fejem egy újabb geggel toldom meg majd a saját termékeimet. Biztos van rá valami megoldás, hogy egy egyszerűsített MP3 lejátszót és hangszórókat dugjon el bennük az ember. Vétek lenne nem megosztani másokkal is ezt a hangélményt, amit ez a típus tud okozni az embernek:
Meg kell említenem még, bizonyos tekintetben nálam ez a "legek" kategóriába tartozik.
Eddig meg voltam győződve róla, hogy a legnagyobb modellem a Ferrari Sessanta.
Hát kérem szépen, tévedtem.
A Sessantától bő 4-5 cm-rel hosszabb!
Próbából feldobtam a konyhai mérlegre is.
Kevesen múlott, hogy hanyat ne essek!
Ez a modell nem kerül az üveges vitrinbe! A súlya egész pontosan 1090 gramm!!!
Több mint 1 kg! Mondja még valaki ezek után, hogy az Amcsi gépekben nincs anyag! Még modell változatban is van!
Érdekességképp mellé tettem legkisebb 1:18 modellemet is, egy Ferrari 166 MM gépet.
Szeretném jelezni, a kis piros is egy létező autó 1:18 arányú modellje! Nem egy lábbalhajtós autóé!
Szóval azt hiszem még be kell majd szereznem mellé egy Ford Mustang 390 GT-t is. Csak, hogy otthon, az előszobában le tudjam játszani a film üldözéses jelenetét. :-)
Bár lehet, hogy Mustangból, nem a Greenlight modelljét, hanem az AutoArt félét kellene beszerezni.
