Aktív év volt. Nem panaszkodhatom. Nem a mennyiség, inkább a minőség dominált az évben, ha ez nem szerénytelenség.
Az előző év várakozással múlt el. Ez a
Highway 61 - Dodge Challenger R/T 440 Six Pack (1970) egy régi vágy volt. Itthon, de Európában is már bajos beszerezni. A Highway61 is tönkre ment, befejezte a gyártást (bár felröppentek hírek az újra gyártásról, talán a Greenlight vagy GMP-ACME zászló alatt), a régebbi modelljeik kifutóvá és drágává váltak.
Ez a példány, meglepő módon viszonylag olcsó beszerzési ár és posta mellett, útra is indult még tavaly október-november körül az Atlanti-óceán túl feléről hozzánk. Reméltem, hogy ez a zöld szépség még befér majd a zöld fenyő alá. Hát nem jött össze. Aggodalommal töltött el a hír, hogy januárban Skócia partjainál egy autószállító hajó is felborult. Szerencsére emberéletben kár nem esett, és a hajón 1:1 Toyota-k voltak, nem a modellem. Januárban azért befutott a modell is, épen, egészségesen.
Az előző év "nagy fogása" volt, legalább is számomra, a Kyosho - Ferrari 308 GTB Vetroresina változata. Megmondom őszintén, meghozta az étvágyam. Volt már Elite féle 308-asaim, de a Kyosho-kra régóta vágytam.
Januárban sikerült, kisebb után járással szerezni egy újabb változatot a 308-asból.
Konkrétan a "facelift-es",
Kyosho - Ferrari 308 GTB Quattrovalvole (1982) verziót.
Igen, tudom, ez is csak egy 308-as. Na de ha figyelmesen nézzük sok különbség van a sima GTB és a GTB QV változat között.
Ez a különbség keresgélés is van olyan szórakoztató, mint annak idején a Füles rejtvényújságban a hasonló feladványok megfejtése.
A lényeg, hogy egy rendkívül szép, arányos modell, szinte hibátlan. Nagy kedvenc lett pillanatok alatt nálam.
Nem szép autóról, nem túl szép modell. De kuriózum!
Tény ez a modell már régóta meg volt nekem. Volt évekkel ezelőtt egy "vitrin-katasztrófám", aminél elég jelentősen megsérült. Amennyire lehetett rendbe hoztam, de a tüske bennem volt, ez a modell sérült. Cserélni kell.
Aki nem ismerné, ez a
JouefEvolution - Ferrari 288 GTO Evoluzione (1985) modellje.
Mint mondtam, nem szép az autó, de 2-3 darabos "szériája" elődje volt a sokkal nagyobb durranásnak, a Ferrari F40-nek. Ami azért már sokkal szebb autó lett. Persze ha sokat nézegetem még ez is megszépül. Sajnos nincs 500 € készpénzem, hogy elvigyem a Mondial Models céghez és egy igazán ütős-pofás modellé alakíttassam.
A
Kyosho - Ferrari 365 GTB/4 Daytona - Late version (1971) na ez egy nagy "Szent Grál" volt a számomra.
Volt már ebből pár verzióm, kezdve a sete-suta Techno Giodi változaton át, a sokkal jobban, de még mindig nem tökéletesen sikerült Elite verzióig.
Mindig is erre a Kyosho féle modellre vágytam. Ráadásul a lehetőségek szerint a piros változatra.
Nem mondom, szép a fekete is és a sárga is, de valahogy a vörös ami nekem igazán bejött a Daytona-ból.
Ha nem is könnyen, de beszerezhető volt, néha. Na de milyen áron?! Szerencse is kell persze a gyűjtéshez.
Az Ebay-en figyeltem fel rá, hogy egy német gyűjtő, igen csak komoly gyűjteményét számolta fel. Na ebből sikerült ezt az ominózus darabot, normálisnak mondható áron beszerezni.
De nincs megállás! Kelleni fog majd még az Early (korai) verzió is!
Kyosho - Ferrari 365 GTB/4 Daytona Early version 1969
Sokak szerint nem szép autó. Szögletes, ék alakú. Ráadásul V8-as és közép motoros. Enzo Ferrari 1976-ig nem is engedte, hogy a nevét viselje a járgány. Az Elite cég egyik "sajátossága", hogy a nem túl szép Ferrari típusokról, meglehetősen szép modellt készít.
Ilyen, ez az
Elite - Ferrari 308 GT4 Dino (1973) is. De ilyen volt a cég Mondial párosa is. Sokaknak nem tetsző forma, de a modell szinte hibátlan. Akár csak a Dino.
Ferrari nem lehet túl büszke a kocsi forma világára.
Igaz, nem is a szokásos Pininfarina design, hanem egy "kilengés", a Bertone stúdió keze munkáját tisztelhetjük a vonalvezetésben. Szerintem nem csúnya, nekem tetszik. A kor amiben született ezt követelte, Bertone és főleg Gandini hozta is az elvárást. A modell tekintetében az Elite is hozta az elvárást. Kitűnő minőségű, szép modellt készített a Dino-ból. Kár, hogy elvesztették a licence-t és nem gyártanak tovább Ferrarikat.
Az év harmadik Kyosho-ja. Egy csere eredménye. Soha nem cserélgettem modellt, ez volt az első. Egy Elite Daytona-t adtam érte, meg némi készpénzt. Érdekes modell. Nem túl szembeötlő elsőre, de amikor az ember a kezébe fogja, na akkor gyökeresen megváltozik a véleménye.
Az utódjával ugyan így jártam. Kicsit fanyalogtam, hogy szép-szép, de valahogy nem mozgatja meg a fantáziám. Aztán jön egy kedvező ajánlat és az ember rácsap. És aztán nem tud betelni a modellel.
Na pont így jártam evvel a
Kyosho - Ferrari 365 GT4 BB (1973) modellel is. Jó, látszik rajta, hogy nem friss fejlesztés. Bár igazán csak az ajtó kereteken vehető észre. Kicsit lehetne filigránabb és persze nincs benne oldalüveg. Mind ezek ellenére szép jószág. Persze itthon megkaptam a magamét. Ez ugyan olyan mint a tavalyi, csak ez fekete. Most magyarázzam el, hogy ebben 4,4-es motor volt és 1972-76 között gyártották, más a hátsó lámpája, mint a "tavalyi tesónak", az 512 BBi-nek....
Áhhh, inkább gyűjtöm az erőm, a középső testvérre, az 512 BB-re. Jól passzolna a szín sorba a vörös-fekete változat. Fekete 365 BB, fekete-vörös 512 BB és a full vörös 512 BBi. Szép szín átmenet lenne.
Jó, hogy van az embernek születésnapja. Persze kis szerencse is kell hozzá, hogy pont akkor legyen a piacon egy klassz modell. Hát az idén (is) összejött.
Még korban passzol is hozzám, bár én egy évvel idősebb vagyok a típusnál, a
GMP - Ferrari 330 P4 Prototype (1967) -nál.
Gyönyörű autó. Egy igazi amazon. Erős, brutális és mégis, telis tele van nőies domborulatokkal.
Ahogy többen is emlegetik, "Minden idők legszebb versenyautója". Az bizony!
Kicsit sajnálom, hogy fekete lett, de csak nagyon kicsit. Csak is azért sajnálom, mert van egy sejtésem, hogy ezt az autót feketében valószínűleg nem gyártották. De erről, itt:
GMP - Ferrari 330 P4 Prototype (1967) bővebben is írtam.
Amúgy a modellről csak annyit, ez egy GMP. Így, csupa nagy betűvel. Aki ismeri a gyártót, annak nem kell sokat ragozni. Elég legyen annyi róla, hogy ez egy vérbeli High End termék, csak úgy mint a CMC-k, vagy a BBR-ek.
Egy jól sikerült nyaralás után egy jól sikerült Kyosho érkezett a nyáron. A korábbi 308 Vetroresina és GTB QV után törvényszerű volt, hogy a GTS-nek is a gyűjtemény részének kell lennie. Hiába volt már egy Elite változatom, azért egy precízebb Kyosho-ra nagyon vágytam.
A
Kyosho - Ferrari 308 GTS QV (1982) nem volt egy olcsó vétel...
De, már elnézést az Elite tulajoktól, egy picit szebben néz ki szerintem. Jó, a rácsos háromszög ablak, nem áttört, mint az Elite-nél, hanem festett, de egy picit mégis csak szebb szerintem
Az áráról jobb nem beszélni. Érthetetlen, hogy a szinte hajszálra azonos GTB QV áránál kétszer drágább! De miért? Egy igazi autónál elfogadom a magyarázatot, hogy a nyitott tetőst nehezebb gyártani. Na de egy modellt? Egyedül az Elite féle Magnumos változat eszement árára tudok tippelni. Annak is irreálisan magas az ára , a filmsorozat miatt. Csak arra tudok tippelni, hogy ez köszön vissza a Kyosho esetében is.
Ez az év nem az USA Muscle Car-okról szólt nálam. Na de ennek nem lehetett ellenállni. Bár van már '68-as Charger-em, a Bullitt változat, de ennek az
Autoworld - Dodge Charger R/T 426 HEMI (1968)-nek nem lehetett ellenállni.
Nagyon jó szín kombináció, mind kívül, mind belül.
A modell az
50th HEMI Anniversary kivitelben, kiadásban jelent meg.
Nos, az Autoworld méltó módon emlékezett meg a Elephant motor 50. évfordulójára.
Igaz, az Autoworld a régebbi ERTL Authentics-ek, jó isten tudja hanyadik színváltozatát készíti el, de ettől függetlenül csodálatosan szép modell.
Meglehetősen precíz is, majd nem megüti a GMP szintet.
Az idei évet, tudat alatt is, a Ferrariknak szenteltem. Igyekeztem minél kevesebb amerikai autót beszerezni. Az előző években amúgy is a háttérbe szorultak a Ferrarik.
A másik, ami az idei gyűjtéseimet jellemezte, a csere volt.
Nos igen, a csere motiválta a
Kyosho - Ferrari 512 TR (1991) beszerzését is. Igaz, az idősebb "testvérére", a Testarossa-ra hajtottam igazándiból.
Egy kicsit a szerencse is szerepet játszott a beszerzésében. Rövid előzmény e a beszerzésnek az volt, hogy egy kereskedői fórumon kerestem a Testarossa-t, amikor felbukkan ez az 512 TR, kb. 25-30%-kal olcsóbban, mint egy honi "kereskedő" Testarossa-ja. Megmondom őszintén, hamar kompromisszumot kötöttem, megvettem és a régi Mira - Ferrari 512 TR-met cseréltem erre. Szerintem megérte.
Ezek után úgy gondoltam, most már év végéig csak a Testarossa-t fogom "hajtani", erre gyűjtök és ha Karácsonyra sikerül valamennyit begyűjteni az árából, akkor jöhet a Nagy Modelles Szent Grálom, a Testarossa.
Háááát, nem így lett. Időközben feltűnt az Ebay-en egy Ferrari 328-as, ráadásul magyar eladótól. Igencsak érdekelt volna, főleg azért mert piros volt és kedvező áron árulták.
Sajnos az eladóval sem sikerült kapcsolatot teremteni. Állítólag fölösleges is lett volna, nem volt kompromisszum képes. Mások szerint. Ráadásul a hirdetés fotóin felfedeztem, hogy törött az ablaktörlője. Hamar lemondtam róla. Próbáltam vigasztalódni más, nem pont vörös színű példánnyal. Az egyik ilyen választott a sárga,
Kyosho - Ferrari 328 GTB (1985) lett volna, Németországból. Viszonylag jó áron. Nagyon szerettem volna egy ilyen modellt. Illett volna a 308-as sorba.
Közben "családilag" zöld utat kapott a Testarossa beszerzés is, amikor egy itthoni, ismert Ferrari gyűjtő piacra dobta gyűjteménye nagy részét. Ebben a kollekcióban volt egy viszonylagos ritkaság, a
Kyosho - Ferrari 328 GTS (1985) modell is. Én úgy hallottam, tényleg ritka ez a modell, ha beszerezhető, nem is az olcsóbbak között szokott lenni. Őszintén, ez sem volt az a tucat árú portéka.
Megmondom őszintén, kihasználtam az eladóval, a személyes ismeretségünket. Ajánlatot kértem a GTB-GTS változat, úgy mond "flottában" vásárlására. Szerintem egyikünk sem járt rosszul. Remélem az eladót az is vigasztalja, hogy jó kezekben tudhatja a modelleket. Én roppantul örülök, hogy a teljes 308-328 sort sikerült, Kyosho változatban beszerezni. Jó, nem az összes színváltozatot szereztem be, de ez soha nem is volt a célom. A vásárlást ebben az esetben is a csere jellemezte egy részt. A GTS változat már volt nekem Anson gyártmányban, ez most cserélve lett. A második motiváció, a 308 sorozattal megkezdett bemutató befejező részéhez is kellett a két 328-as. Hamarosan olvasható lesz ez a bemutató is.
Azt hiszem, az évet lezártnak tekinthetem. "Jézuska" meghozta a rég vágyott
Kyosho - Ferrari Testarossa (1990) modellt is. Persze tetszene még egy Early változat is, egy visszapillantóval az ajtó keret közepén, esetleg fehér színben, más felnivel, HE kivitelben. e azt hiszem, ez már nem lesz fontos beszerzés nekem. Isten igazából félek is a HE verzióktól, sok kritikát hallottam róluk. Jó ez a sima változat is.
Igaz, erről is hallottam, hogy a Kyosho-nak nem a legjobban sikerült modellje.
Én egy Bburago - Ferrari Testarossa-mat cseréltem a Kyoshora. Nos attól azért szerintem mindenképpen jobb. Nem túl ikonikus, de mégis valamelyest sokak által vágyott típus ez, még modellben is. Nekem különösképp nem tetszik, de a hatalmas, "lepényhal" szerű design-nak van egy bizonyos "bája", ami kívánatossá teszi. Na és persze az idei beszerzések zömmel V8-as hegemóniáját is ki kellett egyensúlyozni evvel a V12-sel.
Ez volt a 2015-ös év. 13 modell (talán most nem balszerencsés ez a szám). 11 db Ferrari, 2 db USA modell, 6 db V12-es, 7 db V8-as, 8 db vörös, 2 db fekete, 1-1 szürke, sárga és zöld modell. 8 db Kyosho, 1-1 db Jouef, H61, AutoWorld, HW Elite és GMP. 7 modellt a minőségi csere jegyében szereztem be, egy sérültet cseréltem hibátlanra, a többi az "fejlesztés" volt. Nem érzem úgy, hogy rossz évet zártam volna.
Az is biztos, hogy a jövő évben nem fogok ekkora volumenű beszerzésekbe kezdeni. Ami nagyon érdekelne a CMC - Ferrari 250 GTO-ja, örülnék bármilyen die-cast BBR-nek (Enzo, F430), a GMP 330 P4 Spydernek, vagy a 412P-nek, esetleg a "csutka" spoileres 312 PB-nek. De szívesen látott "vitrin lakó" lenne egy H61 Dodge Coronet (1967), vagy akár egy Pontiac GTO (1966) is. Majd meglátjuk. Ahogy Puskin is megmondta, minden az "Any(e)agin múlik. :-) Na meg a vitrinben a férőhelyeken és legfőképp a feleségem türelmén, béketűrésén. Mert ez a leges-legfontosabb! :-)
