Ez az idő is eljött, a 2016-os év vége. A tavalyi év 13 darabos beszerzéséhez képest az idei év sokkal szerényebbre sikerült. Betudható ez a manapság "elszállt" modelláraknak is, de talán annak is, hogy a gyűjteményem kezd telítődni. Nem ragaszkodom már minden áron, minden modell megszerzésre. Tagadhatatlan, hely hiánnyal is küzdök, a családi béke kedvéért nagyon megválogatom a beszerzendő portékákat.
Az év a
Highway 61 - Pontiac GTO (1966) beszerzésével kezdődött. Több dolog is motivált a beszerzésre. Először is, baromi jó kiállású autó, de modellként is az egyik legjobban sikerültek közé tartozik. Másodszor az autót nevezhetjük stílus teremtőnek. Igaz, a GTO 1964-ben alakította ki a Muscle Car kategóriát, de isten igazából az 1966-os évjárat volt a cég első, kifejezetten GTO-nak és nem amolyan gyári tuning autónak épített verziója.
Bővebben a témáról itt lehet olvasni:
Pontiac GTO. Harmadik indokom, az személyes irányultságú, nekem annyira nem hízelgő... Hát igen, az évjárat. Egyezik. Az enyém és az autóé is. Egy veteránautó esetében szép évszám az 50. Én még 25 évet vártam volna evvel az évszámmal. Megjegyzem imádom A H61 gyártmányú modelleket. Hihetetlenül szépen kidolgozott, precíz és érték arányos modellek.
Március a tavasz kezdete. A tavasz meghozza a színeket. Így volt ez idén is modell fronton is. Régi vágyam volt már ez a modell, holott valami hasonló már régóta birtokomban van. De ez egy picit más. Ez egy
Super Elite - Ferrari 410 Superamerica (1957). Tény, hogy a sima Elite változat is a legjobban sikerült Elite modellek közé tartozik. Szinte nincs rá logikus magyarázata, miért is kell az ember fiának ez is?
A magyarázat egyszerű. Egy részt ez a szín összeállítás bámulatosan szép. A fotók nem igazán adják vissza az igazi szépségét ennek a bordónak. A másik indok, hogy alig észre vehető, de bizony ez egy másik évjárat. Szemmel alig észrevehető, de mégis lényeges különbözőségek vannak a két modellen. Az, hogy a Super Elite kicsit jobban van csicsázva, szinte nem is számít. A modell gyűjtemény felszámolásból került hozzám, meglehetősen kedvező áron. Az eredeti autóról és a modellről itt olvasható bővebb leírás:
Super Elite - Ferrari 410 Superamerica (1957)
Szintén régóta vágytam erre a modellre. Igaz, a valódi autó nekem nem tetszik. Nagyon nem tetszik. Maga a modell viszont a gyönyörű, precíz kidolgozottsága miatt "Nagy Szent Grál" volt számomra mindig is. Kis szerencse is kellett a beszerzéséhez, ez nem egy minden napos "trafik árú". Ez kérem egy
BBR - Ferrari Enzo (2002), a BBR azon időszakából, amikor még nem a resin modellek gyártása volt a fő profiljuk.
A modell valóban "tudja " azokat a legendákat amiket regélnek róla. Bár megmondom őszintén, ez a harmadik BBR modellem, eddig egyikben sem találtam semmi kivetni valót. Ja, de, egyet. Az árukat. A minap olvastam, hogy BBR hamarosan ismét nyitható(!) Die Cast modellt szándékozik piacra dobni. Feltételezem mind kivitelben, mind árban tartják a színvonalukat.
Bemutató eddig még nem készült róla, de tervben van egy, az úgy mond a Ferrari "szuperautók"-ról szóló összefoglaló írás.
A Kyosho Ferrari kínálatából szinte sikerült majd mindegyiket beszereznem. Hiányzik még a 365 GTB4 Daytona 1969-es Early verziója, a plexi lámpabúrás. Az 512 BB (a 365 GT BB és 512 BBi közötti változat), valamint a számomra eddig amolyan "verseny vasalónak" aposztrofált,
Kyosho - Ferrari 575 GTC (2004) is a beszerzésre váró tételek közt szerepelt. Eddig.
Megint csak a szerencse játszott szerepet a beszerzésben. Az 575 GTC valamelyik "költség hatékony" változatát kutattam.
Lehetőleg nem a matt fekete és a sárga verziók valamelyikét. A leglátványosabb, Team Giesse változatot, az Ebay-es árait nézve kizártam. Valamelyik vörös, vagy fényes fekete változat is kecsegtető lett volna. Ekkor jött a hír, egy hazai gyűjtemény felszámolásáról, benne a Team Giesse-s 575 GTC-vel. Az ára is meglehetősen kedvező volt. Számomra egy nagy csalódás ez a modell! De a legjobb értelemben! Nem gondoltam volna, hogy ez a valóságban ennyire frankó gép! Nem bántam meg, hogy beszereztem. Nagyon nem! Ráadásul abban a színváltozatban amire a legjobban fentem a fogam.
Ismét az a bizonyos gyűjtemény felszámolás volt a következő modell beszerzési forrása. Tény, az
Elite - Ferrari 550 Barchetta (2001) nem egy kategória például egy Kyosho-val, sőt, az Elite-k közül sem a legszuperebb modell. Ennek ellenére azt mondom nem csúnya, sőt kifejezetten szép, a hibái ellenére. Sokakat megoszt az autó is, a sima Berlinetta-hoz képest aránytalannak, vagy összecsapottnak tartják. Ízlés kérdése.
Szerintem egy roppant szép formájú spider ez. Csak ne lássa az ember a hozzá "szabdalt" stílustalan ponyva tetővel. A modell, mint említettem nem hibátlan. Tudjuk be annak, hogy ez "csak" egy feljavított Foundation változat. Nekem csak az egy karos ajtózsanérja nem tetszik.A két szín változat közül (vörös és fekete), nekem ez a fekete, halvány bézs belsővel jobban tetszik. Elegánsabb.
Az évet Pontiac GTO-val kezdtem, miért ne fejezzem be szintén egy Pontiac GTO-val?
Amikor az 1966-osról írtam a bemutatót, már akkor megérlelődött bennem a gondolat, hogy egy II. generációs változatot is be kell szerezni. Természetesen a piacon fellelhető legjobb minőségben. Így kiesett a MotorMax és az ERTL (AutoWorld) féle, 1969-es változat.
Nem mondom, hogy olcsón, de sikerült egy szép és precíz kivitelű,
ACME/GMP - Pontiac GTO "The Judge" - (1970) változatot szerezni. Tervezem a bemutató írást róla. Szépen kivitelezett modell, egy tetszetős formatervű autóról. Bár megjegyzem, számomra a GMP megnevezés kissé túlzás. Igaz a csomagolásán nem is szerepel ez a márkanév. Na de majd bővebben a leírásban.
Szóval, mivel jó eséllyel az idén már nem veszek modellt, ez volt az én 2016-os leltárom.
Persze terveim vannak a jövő évre is.
Nagy álmom, a Muscle Car sorozatomba egy típus a Nagy Hármasból. Moparjaim már vannak, a GM-től van már két típus, szóval hiányzik nagyon valami a Fordéktól is. Elsőnek jó lenne tőlük egy 1969-es Boss Mustang. Mindenképpen a H61 kivitelezésében. Nagyon megkedveltem ennek a gyártónak a cuccait.
A Charger sorozatom 1966-tól, 1971-ig teljes. Mivel 1967-ben nem fejlesztettek az előző évi Charger-n, gondoltam, 1967-es évet jól képviselné egy Dodge Coronet. Hiszen csak apróságokban különbözik a Charger-től. Természetesen szintén H61 változat az álom.
A Challenger-ek közül is csak az 1971-es H61 produktum hiányzik. Ő is egy nagy vágy.
Na de hogy a fő vonal, a Ferrari se legyen mostoha gyerek, nagyon hiányzik a GMP kivitelű 330 P4 Spyder változat, na meg egy 412P is. Nem nagy a különbség, de én tudom, hogy van. Szóval kell ez az utóbbi is.
Persze ha felbukkan a 312P kis spoileres változata, olcsón, az is jöhet.
BBR Ferrari-k közül már csak a F430 két változata hiányzik. Tudnék örülni bármelyiküknek, ha vitrinemben látnám őket.
Persze most csak a Die-Cast változatokról beszélek.
Hát, majd meglátjuk mit hoz a jövő.
