Tavalyi évben túlnyomó részt USA Muscle Car-okat sikerült a gyűjteményembe beszerezni. Gondoltam idén, vissza fogom magam és a Ferrarikra teszem a hangsúlyt. Mind ezt a fogadalmam sikerült is betartanom, amíg a látó körömbe nem került, az eddigi kedvenceim, a Dodge Charger-ek testvére, a Plymouth GTX, 1970-ből. Ráadásul a gyártó neve, a GMP is jól csengett nálam, miután a Plymouth előtt egy hónappal, sikerült egy GMP gyártmányú Ferrari 312PB-t beszereznem. Nos, soha még csak nem is láttam valóságban GMP modellt. A Ferrari is csak azt a hírt erősítette meg bennem, amit a többi GMP-ről hallottam, olvastam eddig. Nos a hírek igazak. Nem gondoltam volna, hogy engem, a Ferrari rajongót ámulatba ejt majd egy MOPAR, egy sima, utcai Plymouth. Na jó, 1970-ből, a Muscle Car kategória utolsó előtti jó évéből.
1970
Ahogy nézegettem nem sok "egetverő" esemény történt az évben. Talán a zene és a sport lehetett, ami jelentős eseményeket generált az évben.
Hazánkban, szokás szerint tíz évenként, januárban népszámlálást tartottak. 10 314 152 voltunk akkor. Ebbe a számba már én is benne voltam!
Moammer Kadhafi kormányt alapít Líbiában. Mint tudjuk, ez a "drága jó" ember 2011-es haláláig rendkívüli "népszerűségnek" örvendett, mind hazája ellenzéki köreiben, mind nemzetközileg. Csak halkan jegyzem meg, állítólag nagy futballrajongó volt, még stadiont is elneveztek róla. Nos, ebbe mindenki azt gondol, amit akar...
1970-ben adták át, Budapesten a kelet-nyugati metró Deák tér- Fehér út közötti szakaszát. Ezt manapság 2-es metrónak ismerjük. Akkoriban, ahogy emlékszem (bár Érden laktunk és 4 éves voltam) elég nagydolognak tartották. Azt hiszem valamivel gyorsabban is épült meg, mint manapság a 4-es és jobban is örültek neki. Én legalábbis, amikor néha-néha Pesten volt dolgunk roppantul élveztem. Akkor még elég volt 1 forintot bedobni az automatába és máris kezdődhetett a felhőtlen (naná, föld alatt ment) utazás.
Április 11-17 között repült, Hold céllal az Apollo-13 Fred Haise, Jim Lowell és Ken Mattingly űrhajósokkal a fedélzetén. A történet a Hollywood-i filmből ismert. Houston, van egy kis gond... Szóval hirtelen felindulásból oxigéntartály robbanás után, meghiúsult az expedíció. Pedig minden féle Hold kőzetgyűjtésre és egyéb kerti munkára készültek a Holdon. Hát ez most nem jött össze. Szerencsére az űrhajósok túlélték a balesetet. Nem is értem! Hogy lehet egy űrhajónak 13-as sorszámot adni? Jó, jó, az ember ne legyen babonás, de azért mégis csak...
Ebben az évben vált függetlenné a Fidzsi-szigetek. Hmmm, most hogy utána olvasgattam, nem is olyan paradicsomi hely, mint ahogy képzeltem. Kormányválság, katonai puccs, belviszályok... Apró érdekesség, 1959-ben hunyt el a sziget utolsó emberevő bennszülöttje. 96 éves korában. Ha ekkora kort élt meg, akkor valószínűleg nem Tesco minőségű hús lehetett. Kicsit borzongató, hogy a wikipédián még valami féle recept is van az elkészítéséhez. Fene a gusztusukat. Én maradok a sertés karajnál és a marha steaknél. Amúgy hallottátok a hírt? Ma ették meg az utolsó, élő kannibált...
Legyen valami autós témája is ennek az évnek. Ez évben szállt le a Hold felszínére a Luna-17 szovjet űrszonda és útnak eresztette a Lunohod-1 űrjárművet. Gyerekkoromban volt egy ilyenem, elemes. Tök idétlen volt. Egy szürke bogrács, nyolc keréken. Az tény, hogy zokszó nélkül keresztülmászott nagyanyám összes gobelin és brokát huzatos díszpárnáján. Semmi rojt nem állta útját! Mondjuk a nagyi nem örült, hogy csecsebecséit ilyen "úttörő" projektre használtam. Gondolom az eredeti is ilyen könnyedén birkózott meg a Hold felszínével. Az irányítója sem kaphatott hatalmas taslikat és kellett rendet tennie maga után...
Az USA is folytatta a háborúját Vietnamban. Sőt ez évben felújította a légitámadásokat Észak-Vietnamban. Már csak 5 évet kellett kínlódniuk, hogy beismerjék csúfos kudarcukat a térségben. Ja, az előbb ugyan említettem, hogy a Szovjetek a Holdra mentek, de nem csak ott "versenyeztek" az USA-val.. Nem nagyon propagálták, de jó pár katonájuk "besegített" a vietnamiaknak is az USA elleni háborúban.
Sajnos ebben az évben hunyt el, 27 évesen, a pszichedelikus rock legnagyobb alakja, Jimi Hendrix. Nem volt semmi csávó, elég szar gyerek kora volt. Hála az ősei közt levő zenésznek, génjeiben vitte tovább zenei tudásuk. Sőt. Szerintem a mai napig a leg legendásabb gitáros. Nem csak azért mert bal kezesként jobb kezes gitáron játszott, hanem mert jó pár felejthetetlen dalt hagyott örökül. Mint pl. a Voodoo Chile (Slight Return), a Hey Joe, vagy a woodstock-i fesztiválon előadott USA himnusz adaptációja. 1970 szeptemberében hunyt el, valószínűleg gyógyszerek és drogok miatt.
Ez az év rossz volt a rock és blues zene rajongóinak. Az előadóknak meg pláne. Alig egy hónappal Hendrix halála után hunyt el a rock és blues énekesnő, a rekedtes hangú Janis Joplin. Nekünk, autómodell gyűjtőknek egyik érdekes száma lehet a Mercedes Benz.
Sajnos, úgy néz ki "korosztályos" probléma lehett náluk az alkoholizmus, drog és gyógyszerfüggőség. Ő is "sikeresen" túladagolta magát 1970-ben. Amúgy autómodell gyártók helyében elgondolkodnék, a 356-os Porsche-ja kiadásán.
A szomorú emlékeket Jochen Rindt 1970-ben elnyert Forma-1 világbajnoki címével zárom.
Szomorú, mert ő volt az első és azóta is az utolsó olyan versenyző, aki poszthumusz kapta meg a világbajnoki címet. Az idény befejezése előtt, az olasz nagydíjon szenvedett halálos balesetet. A pontversenyben olyan előnnyel vezetett, hogy a szezon zárásáig nem tudták ellenfelei a hátrányukat behozni.
Bár ez évben feloszlott a Beatles, de legalább megalakult az ABBA, a Queen együttes, akik mai napig ismert slágerekkel ajándékoztak minket.
Nos, próbáltam az ABBA-ról miniszoknyás képet keresni. '80-as évekre datálódott kamaszkorom. A zenéjük akkor sem érdekelt jobban, mint manapság, de a lányok lába az roppantul teszett. :-)
A Plymouth GTX
Plymouth Belvedere GTX - 1967
A Plymouth GTX a Chrysler cég, Plymouth divíziójának terméke. Pályafutása 1967-ben, a Plymouth Belvedere és Satellite "házi tuningjaként", a Chrysler cég úgy nevezett B-body platformján kezdte, meglovagolva az akkor már két éve tartó Muscle Car trendet.
Plymouth Road Runner - 1968
1968-tól már Road Runner I. generációjaként futottak a piacon. Motorizáltságuk méltó volt a Muscle car kategóriához. A "testvér", Dodge Chargernél már meg ismert motorokat használták a Road Runner-ekbe és a GTX-ekbe is. Ez a MOPAR-oknal a 383-as, 6,3 literes motorokat, valamint a nagyobb 7,2 literes 440-eseket jelentette. Fontos megjegyezni, ezeknek a motoroknak a Dodge-nál Magnum volt a gyűjtő nevük, a Plymouth ezeknél a Super Commando elnevezést használta. Egyedül a Road Runnereknél lett a nevük, minő véletlen, Road Runner.
Plymouth GTX - 1968
A csúcs motorizáltságot természetesen a Plymouth-nál is a 426-os, 7,0 literes HEMI, vagy becenevén az Elephant képviselte, a maga 425 lóerejével és brutális nyomatékával.
Plymouth Road Runner - 1969
1969-ben kisebb karosszéria módosításokon esett át. Változott a hűtőrács, a hátsó lámpák formája, valamint az USA specifikus oldalsó marker fények alakja, elhelyezkedése.
Beltérben választható opció lett a kagylóülések.
Plymouth GTX - 1969
A '69-es változat is megőrizte robosztus kialakítását. Mechanikájában, futóművében, motorokban, váltókban is az elnyűhetetlen technika dominált. Az említett 383-440-426-os motorok a 4 fokozatú kézi váltó, a pisztoly markolatú Hurst váltókarral és a 3 fokozatú automata TorqueFlite váltók, de a teherautós örökség a DANA-60-as hátsó tengelyek is a tartósságot sugallták. 440-es motoroknál újdonság volt a Six Pack felszereltség, a 6 torkú karburátor, ami némi lóerő többletet is jelentett.
Plymouth Road Runner - 1970
1970-ben tovább frissítették a karosszéria kinézetét. Markánsabbá vált a hűtőmaszk, a hátsó sárvédőkön megjelent egy funkció nélküli "levegő kürtő", és drasztikus átalakuláson ment át a hátsó lámpák forma világa is. A motorháztető is módosult, sőt megjelent pneumatikus működtetésű "Air Grabber" az oldalsó cápafog grafikájával. Adva az autónak némi "félelmetes", macsós kinézetet. Véleményem szerint a motorok teljesítmény növelésében, mivel, hogy több levegőt vezetett a légszűrőhöz, vajmi kevés szerepe lehetett. Amit nyertek a teljesítmény növelésen, elveszthették a légellenálláson. Viszont tagadhatatlan, hogy a látványa, adott valami aggresszívitást az autónak.
Plymouth GTX -1970
Természetesen az I. generációs Road Runner-GTX "testvér párnál" is, a 3 év gyártás alatt elérhető opció volt a kereknél a "dog-dish" (kutytál) dísztárcsás kerék, vagy a mai könnyű fém keréktárcsák elődeinek tekinthető, Rally és Magnum 500 stílusú acél tárcsák. Csak úgy mint a Dodge testvér modelleknél.
1969-től kis számban, de elérhetőek voltak a Road Runnerek cabrió változatban is. GTX-ek esetében nem tudok nyitható tetős változatról.
Plymouth GTX -1970 Rally Red
Plymouth is "operált" a Dodge-nál bevált opciós színekkel. Természetesen a színek nem, de az elnevezésük változott a márkánál. Így lett példáult a Dodge féle Bright Red - Rally Red, a Dodge-os Pink Panther - Mouline Rouge, a Dodge Go Mango-ja - Vitamin "C", vagy a legjellegzetesebb Dodge szín, a Plum Crazy - In Violet. Ez utóbbi 3 képen, a GMP modell Rally Red színváltozatának eredetije látszik. Igaz nem HEMI, hanem 440-es Six Pack motorral.
Az 1970-es verzióban az ülések már kivétel nélkül magas támlájú, kagyló ülések voltak, míg elődeiknél még előfordult az elő ülések egyben-pados változata is.
De talán a legjelentősebb változás volt, hogy megjelentek az első futóműveken a tárcsafékek is. Mert bizony valljuk be, igen csak hátborzongató, hogy az ekkora teljesítményű és tömegű autók megállítását eddig úgynevezett Power-Drum, vagyis növelt teljesítményű dobfékekre bízták.
Összegezve, nem olyan kifinomult a vonalvezetése, mint a "korosztályos testvér" a Dodge Charger II. generációjának, de amúgy egy határozottan karakteres, férfias kiállású Muscle Car-t dobtak piacra.
Szintén említést kell tenni róla, hogy 1968-ban a Road Runner-ek piacra lépésekor, a Chrysler 50.000 $-os jogdíjat fizetett a Warner Bros filmgyártó cégnek, hogy Gyalogkakukk (Roadrunner) rajzfilm karakterét használhassák az autó elnevezésében, matricázásában. De meglepő, hogy bár, néhányan a forgalmazók közül nem tartották jó ötletnek a beep-beep kürtök használatát, az autók egyik kedvelt és jellegzetes opciós felszerelési tárgya lett.
Amúgy én magam nem tudom eldönteni, hogy a Road Runner és GTX között milyen jelentős különbség van. Egyes források szerint a GTX-ek voltak a jobban felszereltek, a sportosabb változatok, más vélemények szerint pont fordítva volt, a GTX-ek voltak az olcsóbb, kevésbé sportos, kevesebb luxussal bíró modellek. A fene tudja. Nekem tetszik mind két változat.
A modell
A modell gyártója, a GMP. Most tudtam meg a teljes nevüket, Georgia Marketing & Promotions. 1991-92-ben alapította egy Tom Long nevű ürge. Termék listájuk zömmel az USA autógyártás produktumaiból kerül ki. Különféle utcai autók, többnyire Muscle Car-ok, Hot Rod-ok, dragsterek és egyéb Streetfighter jellegű járgányok modelljeit készítik. Van, azaz a 2011-es csődbe menetelükig volt egy Ferrari soruk is. Általánosságban azt mondhatom, rendkívül precíz, szép modelleket készítenek. Némelyiküket megdöbbentő részletességgel. Áruk ehhez méltó. Sőt, miután a gyártás már 3 éve szünetel, egyre jobban kúsznak fel az elérhető darabok árai. Tudtommal volt néhány olyan modelljük is amiket azért ért rendesen kritika. 2011 után néhány terméküket, tudtommal megkérdőjelezhető minőségben az ACME gyártotta, forgalmazta. Idei kósza hírek szerint van remény a Főnix feltámadására. De erről majd később.
A modell "nem várt gyermekként" került hozzám. Szó se róla, tervbe volt véve a beszerzése. Bár sokkal inkább a fehér, gator-top tetejű, 440-es Six Pack-ra vágytam. Egy kedves modellgyűjtő ismerős szólt, hogy van a Gator is, ez a Rally Red HEMI és ugyan ez olíva zöldben is, kell-e? Mondom, tervben volt, de nem most. Viszont az árak csábítóak voltak. A fent írt ármozgások miatt, belevágtam a rendelésbe.
Már csak döntést kellet hozni a három változat közül. Sajnálom a gatort, ha jól emlékszem ennél olcsóbb lett volna, de a 440-es motorhoz a modellen nem dukált a funkcionális "Air Grabber" a motorháztetőn. Mit tagadjam, ennél a modellnél viszont az ilyen funkcionális kütyük adják a dolog savát-borsát.
Az oliva zöld is kiesett, kevésbé látványos szín, mint a Rally Red.
Mint látható, a csomagolás is erősen prémium kategóriás modellt sejtet. Akár a külső fotós borításról, vagy a GMP logós hungarocell lezárásról, vagy a tökéletesen beágyazott, védett modellről is legyen szó. Tulajdonképpen már a modell átvételekor volt egy, hogy is mondjam, hogy szokták ezt divatosan mondani?
Szóval az az "itt nem szarral gurigáznak" érzés. A nylon szatyor füle, amiben kaptam, megnyúlt, és a karomban is éreztem bolygónk egyik jellegzetességét, a gravitációt, a tömegvonzást. Otthon az első volt, hogy a modellt feldobtam a konyhai mérlegre. Itt a gyűjteményem új rekordere! 1531 gramm-os, másfél kiló a súlya! Bár tisztában vagyok vele, nem krumplit vettem, kilóra. De akkor is, ez a súly jelent valamit!
Mint már említettem, nincs semmi formatervi huncutság, nincs Dodge Charger-nél látott, Richard Sias féle "coke-battle" vonalak.
Itt bizony csak derékszögek és egyenesek vannak.
GMP tervezőit sem hozta nehéz helyzetbe a Plymouth formatervező csapata. Alapelv gondolom az volt, vegyünk egy darab téglát, lehetőleg keményet, mert ha mondjuk a Charger a rock, akkor ez a hard rock, faragjunk alá 4 kereket, tegyünk bele motort és usgyi, mehet a piacra. Szóval ugyan ezt modellben sem volt nehéz öntőmintába faragni.
Külön passzol "Ő téglaságához" a Plymouth által Rally Red-nek hívott vörös fényezés.
Meg kell jegyeznem, néhány GMP modell esetében hallottam kritikus megjegyzéseket a fényezés minőségére. Főleg a fekete Ferrari modellekről.
Ennél szerencsére nincs minőségi kifogás a fényezésre. Nem különleges, nem metál, egyszerű vörös, de az kiváló minőségben.
Nézhetjük akár honnan a modellt (az autót), kocka ez, akár honnan is nézem. Vagyis téglatest, ha már geometriáról beszélünk.
Ott a korabeli divat szerint, a rally autókat utánzó, matt fekete dekor csík is a motorház közepén.
A dekor csíkok sem igen törik meg az egyenes vonalakat. Gyakorlatilag az egész autó derékszögekből, egyenesekből és párhuzamokból áll.
Mondom én, párhuzamosokból áll. Akár az öt vonalas kottapapír.
Na de a rock zenét is kottázzák valahogy, vagy nem?
Az egyetlen "játékos" formai elem az egész autón, a hátsó ablak cakkos, ívelt alsó éle.
Nem mondom, látványos megoldás. Hogy miért pont ide, a karosszéria legkevésbé feltünő részére tervezték, ki tudhatja? Gondolom a korabeli üvegeseket is verte a víz mire tisztességesen le tudták gyártani.
Mint prémium modell, tudnia kell a "kötelező gyakorlatokat"! Itt nem elfogadható, ha valami nyílászáró nem nyílik. Hát itt nyílik! De hoppá, hiányzik az ajtóból az üveg és a hátsó három szög ablak is hiányt mutat. Na és itt az egyik ok is, amiért nem a Gator-top változatot választottam. A 426-os HEMI motor.
Fotón láttam a különbséget a sima és a HEMI motorok közt. Szerintem, modell ide, vagy oda, ebbe a drabális állatba, ez a HEMI való! Ebben a méret arányban meglehetősen részletesen kidolgozva. Persze, lehet fanyalogni egy CMC Ferrari motorhoz képest egyszerűbb kidolgozáson. De nem érdemes. Azt a tényt el kell fogadni, hogy bizony ezek az USA gépek a valóságban is ilyen egyszerűen néztek ki, nincs csili-vilizés, hanem a brutál technika be van lapátolva a bőségesen rendelkezésre álló helyre.
Na akkor kezdjünk szépen belemászni a részletekbe! Kábelek itt és ott, gyújtás kábelek autentikusan a szelep dekli tetejéből jönnek ki. Ettől HEMI a HEMI kérem, itt a félgömb égéstér közepébe volt a gyújtógyertya, nem az oldalában. Számomra megragadó a generátor kidolgozott hűtőbordázata is
Íme a másik érv a Gator-top ellenében. Az AirGrabber. Bár érdekes, szép részlet a kutyacsont formájú hűtőrács is és szép kidolgozású fényszórók.
Talán a képet ki nagyítva (kétszer klikk) látható a cápafogas felirat is az oldalán. Apróság ez, tudom én, de nagyon kellemes apróság! Mint ahogy lesz még pár ilyen a modellen.
Ilyen apróság az ablaktörlő is. Fel nem tudom fogni, hogy a Hot Wheels Elite modelleknél miért ragaszkodnak a 2d hatású fotómaratott ablaktörlőkhöz? Lám, lehet műanyagból is tisztességeset csinálni! Tisztességes krómozással is. Hivatkozva, ismét a CMC-re, még a gumi pengékhez sem ragaszkodom. CMC ugyebár szereti ezt a gumit is belehúzni a lapátokba. Jó dolog a részletesség, de ettől néha durva lesz az alkatrész. Azt hiszem itt, a képen látható megoldás az arany középút. 1:18-ban mindenképpen!
Beltérre sem lehet panasz. Jó anyag, jó színválasztás, szép, részletes kidolgozottság. Plüss a padlón, ülések dönthetőek. Nem műanyag, hanem szövött biztonsági övek, funkcionális napellenzők
Na, kérem íme a GMP egyik delicatess megoldása. Mint egy korábbi képnél jeleztem, nincs oldal ablak. De bizony hogy van! Ott van az ajtóban a kis tekerő kurblija, csak úgy, mint az igaziban! Kicsi kezünk ujjbegyét ráhelyezzük a kurblira és kb. 3 fordulattal le-föl tekerhetjük az ablakot.
Mint látható, most épp le van tekerve az ablak. OK, a háromszög ablak esetében nem tudták a kurblis megoldást alkalmazni. Nincs az az emberi ujj, ami ennek a tekerőjéhez hozzá férne. Ez az alkatrész simán kivehető.
Nem készítettem külön képet, kéretik elhinni, a kesztyűtartó és a napellenző is lenyitható! Ez az autó a TorqueFlite automataváltós modellt utánozza. Esküszöm, láttam, a Road Runner modellek Hurst, pisztolymarkolatos váltóval vannak szerelve. Azokban még az is funkcionális.
Azt már említettem ugye, hogy a fényszórók is szép részletesen, foncsorral, bordázattal vannak kidolgozva. Rácsozat is méltó a modellhez. Lám lám, nem csak Elite tud a Ferrarikra szép rácsokat! Nem tudom, nem próbáltam, de van egy érzésem, hogy a lökhárítók is fémből lehetnek. De ha műanyagból is vannak, azt is roppant élethűre sikerült csinálniuk.
Csomagtér nem rejt nagy titkokat. Nincs kárpitozva. De mondom, az eredetiben is ez az Arafat kockás viaszos vászon volt beterítve. Van egy pótkerék és egy emelő. Mi kell még több ide?
Mint már többször is említettem, nem egy túl bonyolított design-nal bír az autó. Mind ezek ellenére, nekem nagyon bejön. Tipikusan az a kevesebb, néha több formaterv. Tényleg, az az egyszerű, baltával (de precízen!) faragott alak. Ehhez képest ez a kettős mandula vágású hátsó lámpa már-már barokkos túlzás az autón. Nem rossz, de én a régebbi évjáratok lápa formáját vittem volna tovább. Na se baj! Gondolom, valamit koppintottak a '69-es Charger hátsó lámpa formájából.
Mondjuk a kipufogók végeit is inkább táglalap alakúra kalapálhatták volna. Lényeg, hogy a modellen ezek is szépen vannak kidolgozva. Már csak annyival dobhatnák fel a modellt, ha beleépítenének valami chipet, egy rejtett hangszórót és MP3-ról legalább alapjáraton düböröghetne az "Elephant". Csodálatos lenne. Ki tudja? Hátha van realitása. Egyre többen tuningolják házilag a modelljeiket LED-ekkel. Talán lesz jövője az én ötletemnek is. Azért a határt a hangnál meghúznám, kipufogó büdösség még 1:18-ban sem kellene. :-)
Na, íme, a másik kedvenc témám, a modellek alja. Itt sem lehet okunk panaszra. Alváz kidolgozva, futóművek működő képesek, rugóznak. A hátsó ráadásul fém (!) laprugókon. Kezd magyarázata lenni a másfél kilós súlynak!
Az utóbbi időkben kezdem rühellni a TV műsorokat. A Big Brother-ek után a jó ég tudja már hány reality showt vagyunk kénytelenek, celeb főszereplőikkel elviselni. A Viasat Explorer-en szokott lenni egy valamiféle reality show, a Graveyard Carz (így Z-vel). Néha idegesítő az a műmájerkedés, műbalhézás, amit művelnek, de ennek ellenére kedvenc műsorom lett.
Ők csak MOPAR termékeket restaurálnak. A műhely főnök faszinak, valami hihetetlen tudása van ezeknek a járgányoknak az apróságairól is. Nem kókányolnak, mint az angol műsorban, az az Ed China. Ezek profik. Na, ebből a műsorból tudtam meg, hogy ezen a GTX modellen egy DANA 60-as hátsó híd van, ami arról ismerszik fel, hogy a hátsó dekli 10 csavarral van rögzítve. És tényleg! Megszámoltam! Annyi! Ja, azt említettem? A kardán együtt forog a kerekekkel. Igaz a difi nem működik benne...
Első futómű is szépen kidolgozott. Van egy olyan érzésem, hogy az alkatrészek zöme itt is fémből lehet. Kis kritikát talán csak a kormány összekötő rúd kaphat. Az talán annyira nem hiteles.
A sorszámozott példány külön plakettet is kapott. Erről tudhatjuk, hogy a 1408 darabos sorozatból, ez a példány a 1137.-ik A kép bal szélén észre vehető a következő "huncutság" is. Vajon minek a rendszám alá rugó?
Szóval minek is a rugó a rendszámtábla alá? Annak idején, 1973-ban vette nevelőapám élete első autóját. Történetesen az is piros volt, igaz nem Plymouth. Nem is volt ekkora hatalmas jószág, 426 lóerő sem jutott az orrába fészkelő motornak, csak 45 darab, sztyeppei lóerő fészkelt az öreg 407-es Moszkvics orrában. De miért is írom ezt, mi a közös benne és a Plymouthban?
Nos, kérem szépen, mind két járgányon a rendszám tábla alatt volt az üzemanyag betöltő nyílás. A modell esetében már csak úgy lehetne überelni ezt a geget, ha kupak lecsavarható lenne. Szerintem még gyermeki ujjak sem olyan vékonyak, hogy ezt meg tudnák csinálni. Minden esetre jó pofa. Na és bennem szép emlékeket idézet fel. Mondjuk, egy Moszkvics 407-est semmilyen szempontból nem lehet izom autónak mondani...
Íme, a fentebb említett, 1970-es év facelift egyik újdonsága. A sehonnan se, sehova se vezető légbeömlő. Sok értelme nem volt, hacsak annyi nem, hogy a fehér dekorcsíknak adott egy kiindulási pontot. Vagy érkezésit. Nézőpont kérdése. Viszont a GTX logó szépen, nem matricaként lett megoldva.
Íme a Magnum 500-as acél felni. Ennél talán csak a Rally felni nézne ki jobban. Megmondom őszintén, a dog-dish, kutyatál dísztárcsás kerék szerintem nem igazán passzol ehhez az autóhoz. Mint ahogy egyik MOPAR izom autóhoz sem.
Ezt is külön díjazom! A nem matricaként felnyalt, hanem tisztességesen kidolgozott oldalsó marker fényeket. Természetesen nem csak elől, hanem hátul is.
Ahogy a modell bemutatás elején írtam, 2011-ben a GMP csődbe ment. A Plymouth Road Runner - GTX sorozatból, 2006 és 2009 között 25 féle verziót dobtak piacra. Akit részletesebben érdekel, itt utána nézhet, színeknek, változatoknak, limitáltságról, stb.: GMP-Plymouth Szóval aki kedvet kapott volna az írás nyomán a modell beszerzésére, talán még tud szerezni a későn megjelent példányok valamelyikéből. Ha még sem, akkor sem kell elkeseredni! Idén nyáron röppent fel az örömteli hír, hogy poraiból föltámad a főnix, a Greenlight segítségével ismét beindul a gyártás. A beharangozott modellek között ott van az 1970-es Road Runner egy újabb színváltozata is. Szóval reménykedjünk, hogy nem csak vaklárma volt az újra gyártás. Megjegyzem, én reménykedek abban is, hogy a Ferrari sorukat is felélesztik.
