2013. január 17., csütörtök

Pocher Rivarossi - Ferrari F40

Ez most egy hirtelen, hamarjában összedobott bemutató lesz. Az "alany" tulajdonképpen már több mint egy éve nincs is a birtokomban. Rendhagyó, nem a blog megszokott sémája szerinti bemutató lesz ez, egy Pocher Rivarossi - Ferrari F40 modellről. Rendhagyó, mert nem 1:18, hanem 1:8 (!) méretarányú, "modell-masztodonról" készült.



A bemutató "ötletét" a Facebook adta. Egy gyűjtőtárs "dobott fel egy pár képet az ő saját Pocher modelljeiről. Az emlékek, persze bennem is feléledtek. Hohó! Ilyenem volt nekem is! Nem sokan, de vannak akit érdekel ennek a modellnek pár részlete. Ám legyen! De ez most csak a modellről fog szólni, történetek, történelem nem, vagy kevesebb lesz. Ez most csak a Pocherről fog szólni!

A modellgyártó cégről nem sokat tudok. Annyit, hogy a hivatalos nevük Pocher Rivarossi. Ez valami olasz modellgyártó cég. Ha jól tudom a Rivarossi főleg vasútmodellekben volt "otthon. Zömében terepasztal kellékekeket, de az sem lehetetlen, hogy mozdonyokat és különféle vagonokat is gyártott. A Pocher-részről nincs infóm. Gondolom ők lehettek akik az olaszokkal
pénzügyi téren szövetkeztek és gyártották ezeket az "óriásokat".
A Pocher inkább sikerült sorozata, a klasszikus autók sorából került ki. Sokkal precízebb, részletesebb modellek voltak, mint a modernebb típusok, amikből csak a Ferrari, Porsche és az igazi óriás, a Volvo nyerges vontatókból készült néhány típus.

Az igazi óriások, mint említettem a Volvo F12 Intercooler és testvére a Volvo F16 Globetrotter modellek voltak.












Hát a képet elnézve megállapíthatjuk, nem az a kiköpött apróság...










Klasszikus autókból inkább az olasz márkák voltak favorizálva, mint például a, FIAT 130 HP










Az Alfa Romeo-k néhány típusa









Persze nem maradtak ki a luxust képviselő márkák sem, mint a Mercedes
 Vagy a Rolls Royce
Én leginkább a Bugatti 50T-vel való találkozásom idejére datálom a Pocherrel való megismerkedést. Ez volt az a modell, amit egy német modell boltban meglátva döntöttem úgy, hogy egy ilyen majd nekem is kelleni fog! Az ára? Hát az bizony 20 évvel ezelőtt is az egeket verdeste.


Amúgy a Pocher üzlet politikájába is belefért, hogy néhány modellt, apróbb módosításokkal több féle verzióban is kiadjanak. Ez igaz volt a Bugatti-re, Mercedesre, vagy akár a Rolls Royce-ra is. Sajnos nem találtam képet a Bugatti T50 olyan típusáról, amin a kerekek fűzött küllőkkel készültek. Persze, ezeket a kerekeket lehetett, úgy nevezett "transkit"-ben is meg venni.

Véleményem szerint sokkal kevésbé sikerült sorozatukba tartozott a Porsche 911,








vagy a Ferrarik különféle változatai. A Testarossa, zárt és nyitott Spider változata, a legváltozatosabb színekben. Az általam birtokolt Ferrari F40 is minimum 3 féle színben és még néhány féle matricázott változatban került forgalomba. Természetesen ezekhez is kapható volt a "transkit"-tek széles skálája.




Az én modellem története kb. 1992-ben kezdődött, a már említett Bugatti látványával. Egy Passau-i modellboltban láttam meg az akkor kb. 1700-1800 DM-t kóstáló portékát. Mit ne mondjak, az addig gyűjtögetett néhány Bburago-mhoz képest ez volt az "űrtechnika". Persze, hogy elkezdtem a pénzemet gyűjtögetni rá. Ami kicsit nehezen ment, mivel akkoriban kezdet az R/C repülőmodellezésbe is. Persze a "Pocher álom" megvalósításában sokat segített az ebben a blogban már említett Bburago Ferrari 348 TB-k, Spider-é alakítása. Néhány "megskalpolt" 348-ast egy osztrák autómodell-boltosnak értékesítettem. Az ezekből befolyt összeget kuporgattam az én saját Pocher - Bugattimra. Amiből végül is Ferrari F40 lett.

1993-ban ért az a szerencse, amikor egy osztrák dunai kikötőben, Linzben álltunk a hajónnkal pár napig. Volt időm a városban mászkálni, meglátogattam állandó Bburago felvevőmet is. Nála egyébként nem volt forgalmazásban Pocher. Sőt kérésemre i s csak a fejét rázta, hogy ő ugyan nem fog belőle tartani, mert náluk sem kelendő portéka. Kicsit csalódva bandukoltam vissza a hajóra, amikor az akkor épp felszámolás alatt levő Woolworth áruházba is bementem nézelődni. Tudva levő, hogy nálunk nyugatabbra a kereskedők, ha valamitől nagyon megakarnak szabadulni, inkább áron alul, de eladják a dolgaikat, mondván még így is kisebb a veszteség. Szóval ott téblábolok a Woolworth-ban amikor megláttam egy hatalmas dobozt, rajta az F40 képét, a Pocher feliratot és ami döbbenet volt az átszámítva, 1000 DM-ről leértékelt 400 DM-os ár volt. Bocsánat a valuta zűrzavarért, de mi DM-ben kaptuk a napidíjunkat, onnan váltottunk Schillingre, vagy egyébre...

Erről az F40-ről is volt annyi információm, hogy több féle árban is árulták. 750 DM-től kezdődtek az árai és valahol 1200-1300 DM körül volt a végük. Függően a felszereltségüktől, attól, hogy darabokban, vagy összeszerelve, esetleg vitrinnel árulták. Persze a legdrágábbak a "transkittes" összerakott, vitrinnel árusított példányok voltak a legdrágábbak. Az én verzióm az alap kitnek számított. Vásárlás után következett a hajóra való becipelése. Nagy mérete természetesen jelentős súllyal is párosult. Minden esetre alig vártam, hogy hazaérjek a hajóval, eljöjjön a szabadidőm, váltást kérjek és otthon, nyugodt körülmények közt elkezdjem összerakni a kitet.

A kit több száz alkatrészt tartalmazott, amik darabszáma még így is elmaradt a klasszikus autók több mint ezer darabos alkatrész számától. A karosszéria fröccsöntött fémből, az alváz a futómű és a többi alkatrész pedig műanyagból volt. Jó pár nap, csak a kapott alkatrészek leltározásával telt, valamint a több oldalas összeszerelési útmutató tanulmányozásával.

Nagyon már nincsenek emlékeim az összerakás részleteiről, de arra tisztán emlékszem, hogy nem volt könnyű dolog. A fém alkatrészek precizitásával nem is lett volna baj, de jó pár, főleg a nagyobb méretű műanyag alkatrész pontossága kérdőjeles volt. Volt néhány, enyhén elvetemedett alkatrész is köztük, amit melegvízes kezeléssel kellett helyre hozni. Ragasztó nagyon kevés kellett hozzá, zömében apróbb csavarokkal volt megoldva az alkatrészek rögzítése. Kifejezetten katasztrófális volt a matricák minősége. Röhej, de az ablak keretek, a kocsi hosszában végig húzódó fekete csík matricából készült. Miután többszöri kísérlet után sem hozta az elvárt eredményt, gondoltam, hogy ezeket festeni fogom. Ez persze tovább húzta az összeállítási időt, de legalább tisztességes minőséget lehetett kihozni belőle.

Ekkor döntöttem úgy, hogy a többi alkatrészt is amennyire lehet festeni fogom. Így kaptak festést az eredetileg csupasz kevlár alkatrészek. A modellen ezek simán feketék, vagy szürkék voltak. A motor is alumínium színre lett fújva és a többi járulékos alkatrészt is próbáltam eredeti színre festeni.




A modell részleteivel nem volt baj. Az akkori 1:18-as modellekhez, a korai Bburago-k, Jouef Evolution-ökhöz képest az 1:8 mératarány adta lehetőségek maximálisan ki lettek aknázva. Szép apróságok tömkelege, még slusszkulcs is volt hozzá. Akkoriban egyébként senkinek nem jutott eszébe, hogy pl, az emblémákat ne egyszerű matricaként adják...

Nem tudom látszik-e, de benne van a slusszkulcs a műszerfalban.
Az viszont nem látszik, hogy az ajtók keretei, nem a leg precízebben záródtak a karosszériába.
Becsukás után, az ablak keret felső élét enyhe ujj nyomással kellett  a helyére pattintani.
A zár szerkezet egyébként működőképes a modellen. Kívülről gombnyomással működik.
Íme a hátsó futómű néhány részlete

A féktárcsa furatait nem kevés munkával és egy 1 mm-es fúróval ki lett furkálva. A nagy méret ellenére eredetileg csak imitálva voltak a furatok. Talán látható, de a futóművek funkcionálisak a modellen. Vagyis működő képesek. Sőt a kormánymű is, mint az igazin, fogasléces. Persze szervó nincs .



Az aljáról készült képeken lehet látni, mekkora  műanyag alkatrészre terhelték a fém alkatrészek súlyát.
Magyarázat képp, ami piros az a gyárilag fényezett fém alkatrészek, a feketék  pedig műanyagok! Így az összes futómű alkatrészei is! Csak tessék bele gondolni, ez a modell összeszerelve, több mint 3,5 kg! Igen nagy terhelés volt a műanyagokon. Ezért én csak úgy tároltam, hogy fel volt bakolva a modell.
A hátsó motor tér fedél illeszkedése sem a legprecízebb! A képen is látható, hogy meg van csavarodva egy kicsit. Az alsó kötény rész, a műanyag alvázra van csavarozva. Hosszú türelem játék árán lett ilyen...
A visszapillantó tükrök úgy vannak bepattintva az ajtóba.
Amúgy ezektől a hibáktól eltekintve nem volt ez csúnya modell.


A modell méretét jól érzékelteti a mellette levő 1:18 méretearányú Kyosho - Ferrari F40 LW







Összegzés képen annyit tudok róla mondani, hogy nekem csalódást okozott. Több precizítást vártam volna tőle. Sajnálom, hogy túl sok műanyag alkatrésze volt, ami szerintem akadálya volt a pontos összerakásának. Hatalmas súlya miatt a futómű alkatrészei szerintem alulméretezettek voltak. Nem méretre, hanem teherbírásra. Ha ma ilyet csinálnék, én biztos, hogy venném a fáradtságot és alumíniumból, CNC technológiával csinálnám meg.
Persze az akkor piacon levő 1:18 Ferrari F40-ekhez nem lehetett hasonlítani. Ezt a típust csak a Bburago és a Tonka (Polistil) csinálta meg. Gondolom ismerjük milyen minőségben. Évekkel később, amikor a Kyosho is kiadta a "Kis Tesót", már sokkal szebb, pontosabb modellt csinált, kisebb méretarányban, mint a Pocher, kb. tíz évvel őt megelőzve.
A másik nagy hátránya volt a mérete. Iszonyatosan nagy, nehéz modell. Polc legyen a talpán, amelyik elbírja és lakás ahol elfér. Szerintem nálunk nem nagyon ismert a modell. Többször próbáltam eladni. Néha nevetséges összeget kínáltak érte, de volt olyan is aki azt mondta, hogy megveszi, ha a gyereke belefér... Nem tudom említsem-e, a hanghordozásából úgy ítéltem, hogy az a mai "bodzázó-fémgyűjtő" törzs tagja lehetett. Nem győzte hangsúlyozni a gazdagságát, mégis a modell akkori értékének töredékét szándékozta kifizetni. Hál istennek nem volt túl erőszakos, árajánlata elutasítsa után nem zaklatott. Ekkor éreztem, hogy évekig a nyakamon marad. 2011-ben határoztam el, hogy akár áron alul is, de eladom, hogy a kapott pénzért, egy másik régi álmomat egy HE modellt szerezzek be, egy CMC Ferrari 250 GT Berlinettát. Az üzlet végül is sikerült. Nem mondom,hogy árában, de viszonylag kis veszteséggel adtam el. De hát tulajdonképp hozzám is így került...
Aki 1:8 méretaráynú modell vásárlását tervezi, gondolkozzon el a méretekről, súlyról írtakon... Be kell kalkulálni, hogy egy mai 1:8-as mondjuk Amalgam model olyan 2-3000€-nál kezdődik. Persze ezek már össze vannak rakva a lehető legnagyobb gondosággal.
Pocherből láttam az E-bay-en, meg itt-ott Ferrarit is és a klasszikus modellekből is. Talán ezek a klasszikusok jobban-szebben elkészített modellek. Tény, hogy amit kinéztem Bugattit, abban az ülések bőrrel bevontak gyárilag. De fogalmam sincs, hogy beszerezhetőek még? Én inkább maradok a kisebb, 1:18-asoknál.

1 megjegyzés:

Kemi írta...

Hello,
évek teltek el és én is álmomat valosítotam meg ezzel a modellel. Én nekem nem 1 hanem 4 van és most építek egy Le Mans darabot. Szerintem mai viszonylatban eléggé jó és preciz az F40 nem úgy mint egy Testarossa vagy a Porsche. Én csak ajánlani tudom a Pochert, de Magyarországon nem elterjedt darabb.
Üdv Jani Németországból