2019. január 12., szombat

2017-2018 - leltár

Nos, az utóbbi két évben kicsit "lelassult" a gyűjteményem bővítése, ezért nem is készült külön a 2017-s és 2018-s évről sem külön leltár. Lelassult, mert a Ferrari vonalon a gyűjtemény majdnem teljes lett. Persze, hiányos, de a még hiányzó BBR, GMP, CMC modellek árai már azokat a "magasságokat" karcolják, amelyek józanabb belátásra bírnak. Sajnos az USA Muscle Car vonalon is egyre jobban az ár dominál. Igaz, ha nagyon akarja az ember csak-csak beszerezhető a kívánt modell, de olyan mértékben "elszálltak" az árak, hogy nem feltétlenül szeretnék beruházni rájuk. Szerencsére azért mind két irányzatnál akadnak azért, ha ritkán is, kihagyhatatlan, kedvező kínálatok. A másik nagy gátja a gyűjtemény beszerzésnek, a hely hiány. Manapság egy-egy beszerzés esetén az áron kívül fontos szempont lett a "de hova teszed" kérdés problémája. Persze, ha kompromisszum kötéssel, de azért még ez a probléma rövid távon áthidalható lesz. De nem igazán szeretném, ha a családi béke rámenne... Nos íme az utóbbi két év leltára, a kihagyhatatlan, vágyott, még beszerezhető, és némi megalkuvást igénylő beszerzésekről:

2017:


A 2017 év tavaszán érkezett a Highway 61 - Ford Mustang Boss 302 - (1969)  "Smokey Tribute" változata. Mit tagadjam, hiányzott. Az izomautó sorban volt már több MOPAR (Dodge és Plymouth) termék, aztán ugye két Pontiac GTO is gyarapította a sorozatot, a GM reprezentánsaiként. A Fordok közül a "Szent Grál" továbbra is az 1968 390 GT Fastback változat. Főleg a zöld "Bullitt" verzió. Hát egyenlőre erről le kell mondanom. Irreálisan magas áron beszerezhető.

De sebaj! Még néha-néha feltűnik a piacon a H61 valamelyik Mustang változata. Igaz, az 1969-esek közül kevesebb szokott eladó sorba kerülni, mivel a H61 lényegesen kisebb számban gyártotta, mint az egy évvel fiatalabb változatokat. Volt narancs, kék és sárga verzió belőlük, valamint ez a fekete-arany "Smokey" verzió. Én a sárgát szerettem volna nagyon. Nos ez még eszméletlen magas áron sem lett volna. Maradt ez, a szerintem valóságban nem létező színváltozat, ami azért valljuk be, nem néz ki rosszul. Összességében egy nagyon jól sikerült, precíz, szép modell.

Nagyon örülök, hogy sikerült beszerezni. Aki esetleg pályázna egy hasonlóra, jelzem 2019 februárjára prognosztizálták a fehér színű "Pilot Car" verzióját. Igaz, nem H61 termékként, hanem a szintén szép modellekről elhíresült ACME logó alatt. A H61 évekkel ezelőtt befejezte a modell gyártást. Tudtommal az ACME vette át a H61 modellek gyártását. Ez valószínűleg így lehet, mert az utóbbi két évben több, ex H61 modell került piacra, ACME név alatt. Persze teljesen új szín változatokban, vagy esetleg különféle versenyváltozatban. Így kapható újra az 1966-s Pontiac GTO, az 1970-s Dodge Challenger és Plymouth Cuda, vagy az 1957-s Chevrolet Bel Air is.

2017 nyarán volt esedékes a születésnapom. Bár a feleségemmel ilyenkor mindig van egy kis vita. Miszerint én mindig modellt kérek ilyenkor. Hát igen. Mit tagadjam? :-) Ez így volt most is. Ahogy korábban említettem, a sok MOPAR mellé kellett már valami más is. Ismét a GM lett "megcélozva". Na és ha már GM, ha már szülinap, akkor legyen olyan az autó mint én! Hasonló korosztály és nagy darab! Hát így esett a választás a nálam ugyan egy évvel fiatalabb kiadású, viszont full-size ERTL Authentics - Chevrolet Impala SS 427 - (1967) modellre.

Az Autoworld átvette ennek a modellnek is a gyártását, új szín változatokban. Sajnos az újabb AW modellekről többen állítják, minőségben elmaradnak a korábbi ERTL változatoktól. Szerencsére egy kedves gyűjtőtárs áruba bocsátotta ezt a Madeira Maroon színváltozatú járgányt. Mit is mondhatnék róla? Nekem eddig egy korai ERTL gyártmányú Ferrarim volt csak, ami valljuk be, elég primitív kis modell. Nem úgy ez az Impala! Hihetetlenül szépen, precízen összerakott modell. Pont annyi geget tud, amit egy vitrinbe való modellnek tudnia kell.

Persze, én is ragaszkodom a modelljeim nyithatóságához, nem sértődöm meg ha a futóművük az igazihoz hasonlóan működik, esetleg még kárpitozva is van. Látványos extra az egyes GMP modellek letekerhető oldalablakai, meg a hasonló extrák, de valljuk be, ezek a pluszok néha a precizitás rovására mennek. Ez a Chevy az arany közép út. Már kézbe fogva érzi az ember a masszívitását, a korrekt összeszerelését. Nem lötyög, nem laza rajta semmi. Hibátlan a fényezés, a krómozott alkatrészektől egyenesen el lehet ájulni. Persze a masszívitásnak "ára" van. Ez a gyűjteményem második legnehezebb modellje (1300 gramm). A nyerő még mindig a GMP féle Plymouth GTX a maga 1,5 kg-val.

2018:

Ez az év, mondjuk úgy lagymatagan kezdődött. Valahogy úgy éreztem nem lesz ez klassz év. Semmilyen téren. Úgy éreztem, hogy munka területén is változtatni kellene, a magyar egészség ügyet is sikerült megtapasztalnom, szóval minden jobban érdekelt, mint a modellek. Aztán márciusban láttam egy volt gyűjtőtárs hirdetését. Csábító ajánlat volt benne, gondoltam kár lenne kihagyni.

Hát igen! Egy Ferrari! Ezt a gyűjtői vonalat az utóbbi időkben hanyagoltam. Ráadásul a Ferrari ezen típusa még csak nem is tetszik. Nem a "kombiságával" van bajom, csak egy kifejezetten aránytalan, randa mamusznak tartom ezt az autót. Lehet ez akármilyen Ferrari, nekem nem jön be a forma világa. Tényleg nem a kombi (vagy ahogyan ezt trendibben nevezik: shooting brake) jelleggel van gondom. Annak idején a Pininfarina csinált 2-3 darabot shooting break-t a 456 GT-ből és az a mai napig tetszik.

De ez az Elite - Ferrari FF - (2011) nem a szívem csücske. Pontosabban az igazi autó. A modell az hozza a korábban megszokott Elite féle minőséget, sőt egy fajta "gondolkodás módot" is. A modell maga az szép! Kifejezetten örültem, hogy a számomra legszebb színben sikerült beszerezni. Sokan esküsznek rá, hogy egy Ferrarinak vörösnek kell lennie.

Nos én nem vallom ezt. Ehhez a formához szerintem nem jó szín választás a piros. Attól tényleg mamusz jellegű lesz az autó. Na és az "Elite féle gondolkodás mód". Ez is egy olyan "csúnya Ferrari, amiről ők egy gyönyörű modellt kreáltak. Persze van egy-két jellegzetes Elite vonása. A primitív futómű, a drótozás hoz kifúrt csomagtér, a feles oldal ablak (engem abszolút nem zavar), az értelmetlen spórolás néhány rácsnál. Ahol persze van rács az zseniális. Ez már amúgy a "válság" utáni időszak, egyszerűbb, kárpit nélküli belteres modell. De őszintén megmondom, nem hiányzik belőle a kárpitozás. A beltere is szépen, gusztusosan kivitelezett. Én terveztem a beltér umbauzását, aztán legyintettem, nem kell, jó ez így.Valahogy, ha rövidebb lenne az orra (tudom, nagy V12 van benne) nekem jobban tetszene, arányosabb lenne. Az A oszloptól hátra felé egész klassz.

Augusztusban jött a következő Ferrari.
Egy Elite - Ferrari 575 GTZ - (2006). Tulajdonképpen nem egy önálló típus ez. Vagy még is? A fene tudja. Tudtommal egy japán üzletember kérésére alakított át a Zagato cég egy Ferrari 575 Maranello-t. És ez lett belőle. Ez a modell konkrétan nem a japán úriember autója. Annak kétszínű a fényezése és bézs a beltere. A GTZ-kből készült még pár darab, mind más színben. Az Elite az "ős japános" változaton kívül csinált egy fekete változatot, zöld belsővel,

Super Elite változatban van vörös is (nem tudok róla, hogy igaziban volt belőle vörös). Na és az Elite RaRe sorozatban készült az én ezüst változatom, a vörös belsővel. Sajnos ennek a modellnek is van hibája. Az eredeti változatnál a hátsó kis háromszög ablak nem ér össze a hátsó üveg sarkával.


Az igazi valahogy így nézett ki.
Sajnos a gyártás egyszerűsítés miatt gondolom bevállalták ezt a kis hibát.

Na, ennél nagyobb baja ne legyen a modellnek. A szokásos szlogenem... Csúnya autó, szép modell. Igazi Elite-s húzás.
Nem a szívem csücske a modell, de azért nagyon hiányzott a gyűjteményből. Még egy két darab és teljes lesz a 550-575 sorom is. Már csak a Superamerica a dilis tetejével és a 575 M Maranello hiányzik. Előbb-utóbb meg lesznek ezek is.


 Bár mennyire is jobban néz ki a Mustangokból a '69-s verzió, valahogy hiányzott a "buta orrú" 1970-s is. Ez a modell életem első "fizetés" autója. Egy webshop honlapra készítettem pár termék fotót, a webshop tulaja honorálni akarta a fáradozásom (én meg hagytam magam, bár szívességnek indult a dolog), gondoltam van pont az Ebay-n egy vágyott modell, egy  Highway 61 - Ford Mustang Boss 302 - (1970) "Texas Longhorns" verzió, ráadásul értelmes áron, ha belefér a büdzsébe, legyen ez.

Belefért, ez lett. Hasonlóan szép, precíz modell az 1969-s változathoz hasonlóan. Gyanítom, hogy a festése ennél is a fantázia szüleménye. Nem vagyok semmilyen futballnak a híve, de pláne nem vagyok az amerikai focié sem. Nekem ez különben is rögbi... Tudom az más. Szóval kutakodtam a neten, mindenféle NFL fotókat keresgéltem, de ennek a texasi egyetemi csapatnak nem találtam ilyen dekoros Mustangját.

Mindegy is. Nekem van, ez a lényeg. Én ebből a verzióból nagyon szerettem volna a vörös, vagy fekete színű Mach1 változatot, vagy a kék Mach1 Sidewindert. Na hát ezek olyanok mint az Isten, tudjuk hogy van, de nem látni sehol... Akkor gondoltam legyen egy látványos verzió a Boss 302-ből. A H61-nek van egy Fun Cruiser sorozata, amiben USA egyetemi csapatok dekorjaival dobtak piacra modelleket. Ezt a Mustangot 4 félében, ebből egyik, nekem a második legjobban tetsző texasi.

Aztán eljött 2018 karácsonya is. Az év utolsó beszerzése. Nem volt különösebben vágyott modell ez az AutoWorld - Chevrolet Chevelle 396 SS - 1966. Sokkal jobban kellett volna egy 1971-s Dodge Challenger, vagy egy szép kivitelű, mondjuk AutoArt gyártmányú Ford Mustang a '60-s évekből. A Bullitt Mustangról persze csak álmodok... Szóval, ha már Chevy, akkor legyen egy ami a születési évemben került piacra.
 Így esett a választás a '66-s Chevelle-re. Őszintén, nem bántam meg. Igaz, hiába volt ez anno egy ERTL Authentics gyártmány, amiről fent írtam, hogy szinte hibátlan termék, ez a Chevy már az új tulajdonos, az AW gyártmánya. Kifejezetten szép modell, de azért vannak kifogásolható dolgok rajta. A külső visszapillantótükröt, a hátsó rendszám táblát elég hanyagul ragasztották fel a szorgos kínai kezek. Ezeket nem volt nehéz feladat leválasztani és szépen, tartósan visszaragasztani.
Na szóval akkor is, hiába az elviselhető ár, a modell akkor sem egy filléres játék autó. A gyűjtő igazán elvárhatná, hogy tisztességes minőséget kapjon. Ezek ellenére kedvelem ezt a modellt. Betéve a hasonló korosztályt képviselő Mustangok közé, látszik rajta, hogy nem kifejezetten a Muscle Car-ok Pony kategóriáját erősítette. Ez bizony egy drabális mid-size gép volt. Nem akarnék nagyon keseregni, csak megjegyzem, az ERTL változatok azért szebb színekben pompáztak.



A jövőre nézve továbbra is terv az 1971-s évjáratú Dodge Challenger R/T,

vagy egy Dodge Coronet R/T beszerzése.


Kicsit reálisabbnak tartom egy 1965-s Ford
Mustang Convertible beszerzését. Bár a képen      a legutóbb piacra dobott AutoWorld változat        van, reményeim szerint sikerül a kicsit szebb        kidolgozású ERTL Authentics-ekből             valamelyiket beszerezni.

 A Fastback változat beszerzése is kihívás lesz.
Nem kifejezetten Muscle Car, de nagy vágyam beszerezni egy 1958-s Plymouth Fury-t (Belvedere), a filmes Christine-t.
Vagy a hot-rod átépítők egyik kedvenc típusát, a Chevrolet Bel Air 1957-s változatát, de szigorúan nem átépített, utcai változatban. Az sem baj, ha rendőr, vagy tűzoltó verzió lenne. Erre a modellre most jobb esély van, persze pénz kérdése az egész.Néhány változatát manapság az ACME (GMP) dobja piacra, különféle szín változatokban. De természetesen, ha valami hiányzó Ferrari kerül az utamba, az is jöhet. :-)