Majd öt év várakozás után sikerül beszerezni a Ferrari 410 Superamerica 1957-es, S2 változatát. Most nem kellett kompromisszumot kötnöm, igazán kedvemre való színösszeállításban sikerült begyűjteni. Nekem mondhat bárki, bármit, ehhez az autóhoz ez a legklasszabb szín. A története kutatása közben még érdekes részletek is kiderültek.
1957:
Az 1956-os események jelentősen befolyásolták hazánk elkövetkezendő történelmét. Januárban Münnich Ferenc belügyminiszter jóváhagyta a Magyar Néphadsereg újjá szervezését, februárban határozat születik a Munkásőrség felállításáról. Mindezek az intézkedések az előző év forradalmi cselekményeinek következménye, egy következő hasonló forradalmi megmozdulás megelőzése volt. Ez gyakorlatilag sikerült is nekik 1988-89 környékéig.
Február 9.-én, portugáliai emigrációjában meghal Vitéz nagybányai Horthy Miklós. 1886-tól volt az Osztrák Magyar Monarchia haditengerészet tengerésztisztje. Ambiciózus jellemének köszönhetően 1909-1914 között Ferenc József császár szárnysegédje, majd ellentengernagyként a hadiflotta utolsó parancsnoka volt. Politikai karrierje 1920-1944-ig tartott, mint a Magyar Királyság kormányzója. Megítélése, személyisége a mai napig vita tárgya.
E blognak nem célja a megítélése, sem negatív, sem pozitív szemszögből.
Március 25.-én Rómában aláírják a mai Európai Unió egyik elődjének, az Európai Gazdasági Közösségnek létrehozásáról szóló dokumentumot.
Május 15.-én a Karácsony-szigeten felrobbantják Nagy Britannia első termonukleáris bombáját.
Augusztus 9.-én vízre bocsájtják a Szovjetunió első atomhajtású tengeralattjáróját, a K-3 Leninszkij Komszomol nevű, November osztályú hajót.
2004-ig volt szolgálatban, sorsa ismeretlen. Sokáig szó volt róla, hogy amerikai társához, a Nautilus-hoz hasonlóan múzeum lesz. A SZU utódállamában ma sem olyan egyszerű ilyen esetben a döntés, mint az USA-ban... Amúgy a fenének sem lenne kedve olyan múzeumban mászkálni, amiben nukleáris balesetek tömkelege volt.
Szeptember 14.-én az ENSZ közgyűlése elítéli a magyarországi szovjet intervenciót.
1957 az atom éve volt. Szeptember 25.-én, Csehszlovákiában beindítják az első atomreaktort, ami akkor 2000 kW-t termelt. Nem volt sok... Négy nappal később a szovjet Majak atomlétesítményben történt robbanás miatt óriás mennyiségű radioaktív hulladék kerül a levegőbe. Csernobil 29 év múlva lesz...
Október 4.-én felövik a szovjet Szputnyik-1 műholdat, ami 1958 januári visszatéréséig semmi egyebet nem csinált, mint Bip-bip jeleket sugárzott az űrbe, a földi rádió amatőrök örömére. Büszkén hirdetve a SZU elsőbbségét az űrversenyben. Pár hónappal a fellövése után a Föld légterébe térve hamvaiba hullt, elégett. Akinek a bolhapiacon Szputnyik-1 alkatrészeket kínálnak, az tudja, hogy az hamisítvány. A Szputnyik-1 után 1 hónappal lőtték fel a Szputnyik-2 műholdat, fedélzetén az első Földi élőlénnyel, Lajka kutyával.
1957. november 7.-én elkezdik a Trabant, akkor még hivatalosan AWZ P50 típusú "autó" a "papírjaguár" gyártását. A Trabant nevet hivatalosan 1959-től viselte. A szocialista tábor egyik jellemző népautója lett.
Mint említettem, 1957 már az atom korszak volt.
December 18.-án beindították az USA első atomerőművét. feltételezem a Csehszlovák 2000 kW-os teljesítmény sokszorosával. Na de ők egy kicsit előrébb voltak az atom kutatásban. Ennek szomorú példáját mutatták Japánban.
Az év ismert szülöttei, Sebestyén Márta, Kossuth és Liszt-díjas népdalénekes, Básti Juli színművésznő és Gloria Estefan kubai származású amerikai énekesnő.
Falco, osztrák popzenész, Ofra Haza izraeli énekesnő, Bajor Imre színművész, Zsiborás Gábor labdarugó. Ők már sajnos nincsenek közöttünk.
Szintén ez évben született Oszama Bin Laden iszlamista terrorista. Ő már hál istennek nincs közöttünk.
Ebben az évben halt meg Humphrey Bogart színművész és Neumann János matematikus.
Az autó
Az előző részben
Ferrari 410 Superamerica S1 sorozat említettem, hogy a 410 Superamerica 1955-1959 között volt gyártásban. Ez időszak alatt három sorozatban készült. Az első (S1) sorozat 15 tagját kielemeztük az előző részben. Most következzen a S2, második sorozat 5 darabja. A képen a 0671SA sorozatszámú, egyetlen Scaglietti gyártmányú 410 Superamerica látható.
A forma világa sokat nem vett át az elődtől, de halványan, az orr részen azért felfedezhető némi hasonlóság.
Szerintem kicsit modernebb a designja, mint az "átlag" S1-S2 típusoké. Érdekes módon csak egy darab készült belőle. Kár.
Műszaki alapjai nem változtak az előző sorozathoz képest. Motorja maradt a Lamperdi féle, 340 LE-s V12-es 5 literes. Egyik fő különbség az előző sorozathoz képest, hogy ennél az 5 darabnál már csak az SWB, 2600 mm tengelytávú alvázak adták az alapot.
A 0715SA az egyik Pininfarina karosszériás példány. Az S1 sorozathoz képest csak apróbb formai változások vehetők észre. Az egyik szembetűnő változtatás a sárvédő oldalán az ötös osztású kopoltyú mérete ugyan megmaradt, de négyes osztásúra változott. Valamint az ablaktörlők a korábbi széttartó beállításról, párhuzamosra lettek alakítva.
Ennél a példánynál még a korai példányok kis méretű, csepp alakú hátsó lámpája is változás nélkül került a kocsi hátuljára. Az első ködlámpák kicsit szűkebbre lettek szerelve mint a többi 410-esen. Lesz szó még a modellekről, de már most jelzem, ez a példány nem készült modellként. Ez a fekete, nem az a fekete! Természetesen a műszerfal is módosult némileg.
Ez már a 0717SA sorozatszámú autó.
A szokásos 4-es osztású kopoltyú, az ablaktörlők.
Szép, bordó belső kárpitozás
Itt már módosult a hátsó lámpa formája.
Lehet, hogy meglepő, de az Elite modelleken ilyen lámpa nincs, annak ellenére, hogy S2 típusnak aposztrofálják.
Az utolsó 2. sorozatú példány a 0721SA volt.
A 0717SA-tól csak színben, de jóformán csak a tető színében különbözött.
1957-ben még nem volt akkora divat szín az ezüst, mint manapság. Feltételezem ennek a festéknek az előállítása és felhasználása is csak az ilyen magasabb árfekvésű autóknál térült meg.
Tény, az utolsó példánynál vagy szerencséje volt a Ferrarinak, hogy a vevőjük ugyan abban a színben kérte mint az előzőt, vagy maradt a festékből és pénz ide, vagy oda, ezt kapta a vevő. Meg kell hagyni, jól áll a típusnak, szép elegáns autó.
Érthető, hogy ezeket pirosban nem készítették.
A legvégére hagytam a 0713SA-t, ami a második gyártmány volt a S2 típusok közt.
Nos igen! Ő az! A Nagy Ő, a Super Elite modell eredetije.
1957-ben került Chicago-ba, mint bemutató autó. Luigi Chinetti Ferrari forgalmazónál rendelte a fiatal, de már igen gazdag Richard Wolfe. Wolf elég sok egyedi dolgot rendelt az autójába. A 0713SA sokban különbözött elődeitől és majdani utódaitól is. Ez egy igazán egyedi autó lett.
Kezdve az igencsak szép és látványos, úgy nevezett Amaranto Roma nevű burgundy színű festésétől, a fehér bőrkárpitozáson át. Egyediségét fokozta az egyedileg beépített tűzoltó készüléken kívül a bele épített Blaupunkt rádió. Gondolom az akkor még talán nem létező sztereó rendszert egy úgynevezett visszhangosító pótolta. Egyedi beépítésű iránytű és stopper óra, valamint Halda rendszerű fedélzeti számítógép fokozta az egyediséget.
Wolfe a Ferrarin kívül viszonylag sokat használt különféle Mercedes típusokat is, főleg a 300 SL-t. Talán ezért is kérte egyedi, német alkatrészek beépítését is az autójába. Így ez az autó a 300 SL kormánymű lengéscsillapítóval, külső és belső tükrökkel lett felszerelve.
De a lökhárítók gumibetétes ütköző "babái" is a Mercedestől származtak.
Egyedi kívánsága szerint a hátsó ablakok is ablaktörlővel lettek felszerelve.
Kifejezetten csak erre az egyetlen autóra jellemző a hátsólámpa kialakítása.
Csak a 0713SA-n volt ilyen szögletes, kettős osztású lámpa. Ne tévesszen meg senkit, hogy a HW Elite modelleknél egy fekete és egy szürke színűn is ilyen van.
A szürke ebben a formában nem létezett.
A feketére még később visszatérek.
Az ifjú milliomos néhány versenyen is részt vett evvel a nem kifejezetten versenyzésre termett szépséggel.
Az autónak 1969-ig 7 tulajdonosa volt. Sajnos úgy néz ki, egyik sem kímélte, nem csak luxus furikázásokra használták, hanem erősen "hajtották", versenyeztek vele. Egészen 1969-ig amikor is a motorját valami szelep sérülés tönkretette.
Ekkor húszéves "csipkerózsika álomra" szenderült.
A 1969 és 1989 között a mozgásképtelen autó azért
5 alkalommal is gazdát cserélt.
Míg nem 1989-ben átesett egy 400.000 $ értékű restauráláson, ahol legalább a motorját rendbe hozták.
1998 augusztusában egy újabb felújítás következett, amelyiknél a burgundy külső szín mellett a belső tér színe is burgundy színre lett áthúzatva.
1999-ben érdekes fordulatot vett a 0713SA sorsa.
Akkori tulajdonosa egy 2 évig tartó újabb, teljeskörű, átfogó restaurálásnak vetette alá a kocsit.
Ekkor nyerte el jelenlegi állapotát.
Fogalmam sincs mi vezérelte a tulajdonost, de az
amúgy is egyedi kivitelű autóból, egy vitathatatlanul szép fekete színű, bár szerintem elég kommersz autó lett. Egyedi külső felszerelései, a szögletes hátsó lámpák és a még egyedibb hátsó ablaktörlők, a felújítás után is részei maradtak az autónak.
Belterében a fekete műszerfal borítás és a bordó szőnyegezés megmaradt, mint az eredeti autóban. A korábbi, 1998-ban újra bőrözött bordó ülés és ajtókárpitok sem lettek az eredeti fehér színre visszakárpitozva.
A beltér különleges felszerelései, a stopper, az iránytű, a Blaupunkt sztereo rádió is az eredeti állapot szerint megmaradtak.
Ami számomra érthetetlen, hogy miért nem tartották meg az autó eredeti Amaranto Roma burgundy színét, a fehér kárpitozást? Így szerintem elveszett az eredetisége az autónak.
Sajnos az autó nem az enyém, nem én fizettem a felújítást, úgy hogy beleszólásom nincs...
Tény, a nem túl hitelesen felújított autó több díjat is besöpört különböző veterán autó kiállításokon. Az USA-ban. Lehet, hogy Európában szigorúbban kezelnék ezt a felújítást.
A modell:
Hot Wheels (HW), szerintem okosan, megtisztelve az eredeti autót, a Super Elite, vagy Special Edition (SE) sorozatában adta ki. Megmondom őszintén ezt a SE sorozatot egy elég ravasz, lehúzós fogásnak érzem a HW-tól. A sima Elite változattól nem sokban különbözik, néhány apróbb részlet részletesebben van kidolgozva rajta.
Azt el kell ismerni, a 0713SA egyedi részleteit tökéletesen kidolgozták a modellen. Meg van a 4-es osztású oldalkopoltyú, a hátsó ablaktörlők és a motorháztetőn levő légbeömlőn a díszítés.
A fényezése roppant jól sikerült. Páratlan, mondhatni nyálcsorgató a burgundy színárnyalat. Láthatóan gondot fordítottak a gyöngyház fényezés apró pigmentjeire. HW valljuk be azért nem erről híres. Talán az SE kivitel inspirálta őket a minőségi festésre.
Csak úgy mint egy "alap" Elite esetében, die-cast modellhez illően a fontosabb nyílászárói nyílnak. HW nem követte a Kyosho példáját, ahol a standard modelljüktől a High End változat annyiban legalább különbözik, hogy néhány extra, mint pl. az üzemanyag betöltő is nyílik. HW SE esetében hiába a magasabb ár, ez az extra szolgáltatás nem jár!
Az SE kivitel egyik látványos különbsége a motortér kidolgozottsága. Valljuk be, ha megnézzük a blog előző részében a képeket, a sima Elite esetében sem lehet okunk panaszra a motor és környékének a kidolgozásra. Na az SE ezt is "megfejeli"! Nem igazán tudom minden apróbb részletét felsorolni, de láthatóan szebb, színesebb, plasztikusabb az egész egység kidolgozása. Kezdve az akkumulátortól, egészen a képen nem látható hűtő lamellákig. Igen, ez SE kivitel!
Ez viszont visszalépés! A kormány. Gondolom a részletesség jegyében valamiféle fotómaratás az alap, de nekem valahogy a sima Elite műanyag kivitele jobban tetszik.
Ez sem csúnya, de valahogy túl steril, vagy nem is tudom hogy nevezzem. Nincs benne élet, csillogás.
Egy másik SE "különlegesség, az ajtókeret díszléce. Ez is fotómaratott fém. Ennek ellenére szélesebbnek tűnik nekem, mint a sima Elite tetőre öntött és úgy kifestett ezen eleme.
Csomagtérrel nem kényeztette a Ferrari a 410-es tulajdonosokat. Azt is telepakolta pótkerékkel, nem túl helytakarékosan elvezetett üzemanyag betöltőcsővel. A képen kicsit látszik, a 0713SA egyik egyedisége, a kerék mellett a szerszámtáska teteje is kivehető.
Na meg ennek az autónak az egyik egyedisége, amit eddig nem említettem. A tolató lámpa. Ez sem minden napos extra volt akkoriban!
Talán itt jobban látható az említett táska. Igaz, ez a sima Elite kivitelekben, az S1 sorozatú autók modelljében is benne van, de úgy tudom, ez a táska a 0713SA sajátossága volt. Ez valószínűleg a modell tömeggyártásának köszönhető. Hiszen az 1956-os S1 modelljeit, az arany és burgundy színű modelleket is 5-5.000 darabos szériában gyártották.
A Super Elite kivitel limitáltsága nekem kérdéses. A modell talapzatán azt írja, a 2008 darabból, az enyém a 378.
E honlap szerint viszont 1000 darab készült belőlük:
Scale18.com - Ferrari 410 SA
Konkrétan ennek az autónak a sajátossága volt a Blaupunkt sztereó rádió. Figyelem! 1957-t írunk!
És bizony ott van a két hangszóró, láthatóan a csomagtartóban. Igaz ez a korábbi évjáratú modellben is ott van, holott abban biztos nem sztereó rádió volt. Lásd a korábbi blog bejegyzésben. Ez is a tömeggyártás. De ebben az SE-ben hiteles a sztereó.
Az SE ügyelt a részletekre. Ezen az autón volt egyedi felszerelési tárgy a lökhárítókon a két gumírozott ütköző. Meg van elől is, hátul is.
Apró, de lényeges részlet, ezen az autón sárga volt az indexbúra, nem fehér!
Szintén egyedi felszerrelés volt ezen az autón a műszerfalra szerelt visszpillantó tükör. Amit korábbról tudunk, Mercedesből származik. Na és franciásan nem a tetőre van szerelve.
Erre az autóra egyedileg jellemző volt a sarkosabb hátsó kialakítás. Nos ez a modellen is szépen van utánozva. A modelt alaposan körbe tapogatva vettem észre egy szintén SE sajátosságot. Ezen a modellen a kipufogóvégek fémből vannak, nem fröccsöntött műanyagból, mint a sima Elite változaton. Ez viszont határozottabban szebb, mint a műanyag kivitel.
Íme a jellegzetes hátsó ablaktörlők. Híven a HW-hez, 2D kivitelben, fotomaratásból. Hát ebben sosem voltak jók HW-ék. Talán egyedül a Mondial esetében csinálták meg szépen ezt az alkatrész, fura fintora az életnek, műanyagból és csak a sima Elite változatnál. SE esetében a Mondial-nál is ezt a sete-suta fémlemez imitációt alkalmazták. Soha nem fogom megérteni, hogy egy kategória ugrás esetében miért nem fordítottak nagyobb gondot az ilyen részletekre?
Ez is az autó egyik jellegzetes részlete.
A nagyobb méretű csomagtér nyitó "kilincs", valamint a szépen kidolgozott Ferrari-Pininfarina zászlócskák.
Íme az egyedi lámpa kialakítás és talán a kipufogó csövek fém kivitele is jól kivehető a fotón.
Az említett 4-es osztású oldal kopoltyú, meglepően szép Pininfarina emblémával. Ekkora méretben azért nem semmi teljesítmény!
Már a 1956-os S1 Superamerica-nál is bámulatos a küllős felni kivitele. SE esetében picit még rádobtak, még finomabb, még légiesebb az összkép.
A korábbi 1956-os S1-hez képest sokat nem változott az orr rész.
Egyedi sajátossága az autónak a lökhárítók gumibetétes ütközői.
Ezt a többi S1 és S2 változatú Superamerica-ra nem szerelték fel.
A modellek esetében némi különbség, a SE kivitelnek köszönhetően, a finomabb kidolgozottságú hűtőrács és a szerintem célszerűtlen fotómaratott ovális díszkarima. Szép-szép, de sokat nem emel a modell "fényén".
Szintén a sima Elite és az SE közötti különbség jele, hogy SE-nél a lámpakarimák nem krómozott műanyagból, hanem polírozott fémből készültek.
A lámpa foncsorozása viszont csak úgy mint a sima Elite esetében, itt is pazar. A kép nem adja vissza tökéletesen, de még az izzó is szépen kivehető a lámpatestben.
Szintén csak erre az egy autóra jellemző, nem pedig az S2 változatokra, a motorháztető légbeömlő csatorna egyedi díszítése.
A légcsatorna rácsozata a szokásos Elite finomságú.
SE változat ide, vagy oda, a modell aljának kidolgozottsága nem változott, eltekintve a kipufogó fém végétől.
Sajnálatos tény ez. Gyűjtök én amerikai izomautókat is és bizony egy-egy Autoworld, vagy Highway61 gyártmányú autó aljának kidolgozottsága magasan veri a HW modelleket.
Pedig ár tekintetében ugyan az a kategória.
Íme egy részletesebb kép. A felülről pazarul kidolgozott motor-motortérrel szöges ellentétben az alja. A már-már játékautó szerű kipufogó rendszer, az elnagyolt futómű részletek. Nem ragaszkodok én az előbb említett H61 és AW modellekre jellemző működő, rugózó futóművekhez, de egy kicsit részletesebb is lehetne...
Tény, a száraz karteres Lampedi motor alja az szépen van kidolgozva.
Apró kis hibái ellenére is ez egy gyönyörű szép modell.
Alakja nem is tudom a jó kifejezést, kicsit inkább vintage, mint retro hangulatot áraszt.
Érdekes "oldalhajtása" a Ferrari termék listájának.
Mint ismert, ők inkább a versenysportban voltak érdekeltek, mint a luxusban.
Ez az autó tökéletesen illusztrálta Enzo Ferrari elképzelését, miszerint őt inkább a versenyzés érdekli, de ennek anyagi lehetőségeinek megteremtéséhez, a luxus, az egyediség irányába is kellett egy kirándulást tennie.
Ebben jó partner volt Aurelio Lamperdi motorja és Pininfarina ízlésvilága.
A modell a Super Elite, vagy Special Edition kivitelnek megfelelően, nem a hagyományos, "Hófehérke üvegkoporsója" jellegű, celofán ablakos dobozban került a piacra.
Egy egyszerű, már-már konzervatívnak nevezhető, minimálisan díszített, ízléses dobozban rejtőzik a lényeg.
Bármennyire is egyel magasabb kategóriának számít ez a Super Elite kivitel és exkluzívabb csomagolásban van, magánál a modellnél megmaradtak a drótozós alkatrész rögzítéseknél.
Hiába, ez 2012 előtt kiadott modell. Csak a Ferrari 308 GT4 Dino-nál kezdte a HW a habszivacsos csomagolást.
A Super Elite-ség velejárója a bőrrel bevont alap, a szépen kivitelezett, nem matrica szerű típus és limit jelzéssel, mondjuk úgy "certificat"-tal.
A modell értelem szerűen limitált. A limit darabszáma nekem kérdéses.
A korábban említett Scale.18.com oldal szerint 1000 darabos szériában készült. A talapzat táblája szerint 2008 darab látott napvilágot. Ebből az enyém a 378.
Összeségében egy nagyon szép, kevés, elnézhető hibával rendelkező modellről van szó.
Amit viszont megkritizálnék, az az árképzés. A még piacon levő példányok 200€ körüli áron futnak. Dupla áron mint a sima Elite-k. Megmondom őszintén, akkora árkülönbség szerintem nincs köztük. A díszdoboz, a bőrözött talp, a fotómaratások szerintem fölösleges csilli-villik.
A modell készült még N2049 katalógusszámon, sima Elite kivitelben is, fekete külső fényezéssel és bordó belsővel.
Minden más egyéb kiegészítő megegyezik a N2082 katalógusszámú, fent bemutatott Super Elite modellével.
Egyértelmű, az Elite ezen változatát birtoklók, a 0713 SA 1999-2001 között végzett, legutóbbi restaurálása utáni állapot szerinti.
Limitáltsága 10000 darabos.
Az N2048 katalógusszámú, ezüst színű modell viszont egy nem létező autó modellje.
Kétségtelenül szép példány, de a valóságban nem létezett ebben a színben, formában.
Az elejébe nagyon nem lehet belekötni, hacsak nem a lökhárító ütközőibe.
Sem a 0717SA-t, sem a 0721SA-t nem tükrözi híven. A 0717 teteje amúgy is bordó és a hátsólámpa formája is teljesen eltérő volt.
A 0721 színben stimmelne a modellhez, de a lámpa forma, a hátsó ablaktörlők szintén nem az eredetei autóét utánozzák.
Ez is 10000 darabos szériában készült. A 410 Superamerica S2 változata Foundation kivitelben nem készült.
