2017-2018 - leltár

Nos, az utóbbi két évben kicsit "lelassult" a gyűjteményem bővítése, ezért nem is készült külön a 2017-s és 2018-s évről sem külön leltár. Lelassult, mert a Ferrari vonalon a gyűjtemény majdnem teljes lett. Persze, hiányos, de a még hiányzó BBR, GMP, CMC modellek árai már azokat a "magasságokat" karcolják, amelyek józanabb belátásra bírnak. Sajnos az USA Muscle Car vonalon is egyre jobban az ár dominál. Igaz, ha nagyon akarja az ember csak-csak beszerezhető a kívánt modell, de olyan mértékben "elszálltak" az árak, hogy nem feltétlenül szeretnék beruházni rájuk. Szerencsére azért mind két irányzatnál akadnak azért, ha ritkán is, kihagyhatatlan, kedvező kínálatok. A másik nagy gátja a gyűjtemény beszerzésnek, a hely hiány. Manapság egy-egy beszerzés esetén az áron kívül fontos szempont lett a "de hova teszed" kérdés problémája. Persze, ha kompromisszum kötéssel, de azért még ez a probléma rövid távon áthidalható lesz. De nem igazán szeretném, ha a családi béke rámenne... Nos íme az utóbbi két év leltára, a kihagyhatatlan, vágyott, még beszerezhető, és némi megalkuvást igénylő beszerzésekről:

2017:

A 2017 év tavaszán érkezett a Highway 61 - Ford Mustang Boss 302 - (1969)  "Smokey Tribute" változata. Mit tagadjam, hiányzott. Az izomautó sorban volt már több MOPAR (Dodge és Plymouth) termék, aztán ugye két Pontiac GTO is gyarapította a sorozatot, a GM reprezentánsaiként. A Fordok közül a "Szent Grál" továbbra is az 1968 390 GT Fastback változat. Főleg a zöld "Bullitt" verzió. Hát egyenlőre erről le kell mondanom. Irreálisan magas áron beszerezhető.

De sebaj! Még néha-néha feltűnik a piacon a H61 valamelyik Mustang változata. Igaz, az 1969-esek közül kevesebb szokott eladó sorba kerülni, mivel a H61 lényegesen kisebb számban gyártotta, mint az egy évvel fiatalabb változatokat. Volt narancs, kék és sárga verzió belőlük, valamint ez a fekete-arany "Smokey" verzió. Én a sárgát szerettem volna nagyon. Nos ez még eszméletlen magas áron sem lett volna. Maradt ez, a szerintem valóságban nem létező színváltozat, ami azért valljuk be, nem néz ki rosszul. Összességében egy nagyon jól sikerült, precíz, szép modell.

Nagyon örülök, hogy sikerült beszerezni. Aki esetleg pályázna egy hasonlóra, jelzem 2019 februárjára prognosztizálták a fehér színű "Pilot Car" verzióját. Igaz, nem H61 termékként, hanem a szintén szép modellekről elhíresült ACME logó alatt. A H61 évekkel ezelőtt befejezte a modell gyártást. Tudtommal az ACME vette át a H61 modellek gyártását. Ez valószínűleg így lehet, mert az utóbbi két évben több, ex H61 modell került piacra, ACME név alatt. Persze teljesen új szín változatokban, vagy esetleg különféle versenyváltozatban. Így kapható újra az 1966-s Pontiac GTO, az 1970-s Dodge Challenger és Plymouth Cuda, vagy az 1957-s Chevrolet Bel Air is.

2017 nyarán volt esedékes a születésnapom. Bár a feleségemmel ilyenkor mindig van egy kis vita. Miszerint én mindig modellt kérek ilyenkor. Hát igen. Mit tagadjam? :-) Ez így volt most is. Ahogy korábban említettem, a sok MOPAR mellé kellett már valami más is. Ismét a GM lett "megcélozva". Na és ha már GM, ha már szülinap, akkor legyen olyan az autó mint én! Hasonló korosztály és nagy darab! Hát így esett a választás a nálam ugyan egy évvel fiatalabb kiadású, viszont full-size ERTL Authentics - Chevrolet Impala SS 427 - (1967) modellre.

Az Autoworld átvette ennek a modellnek is a gyártását, új szín változatokban. Sajnos az újabb AW modellekről többen állítják, minőségben elmaradnak a korábbi ERTL változatoktól. Szerencsére egy kedves gyűjtőtárs áruba bocsátotta ezt a Madeira Maroon színváltozatú járgányt. Mit is mondhatnék róla? Nekem eddig egy korai ERTL gyártmányú Ferrarim volt csak, ami valljuk be, elég primitív kis modell. Nem úgy ez az Impala! Hihetetlenül szépen, precízen összerakott modell. Pont annyi geget tud, amit egy vitrinbe való modellnek tudnia kell.

Persze, én is ragaszkodom a modelljeim nyithatóságához, nem sértődöm meg ha a futóművük az igazihoz hasonlóan működik, esetleg még kárpitozva is van. Látványos extra az egyes GMP modellek letekerhető oldalablakai, meg a hasonló extrák, de valljuk be, ezek a pluszok néha a precizitás rovására mennek. Ez a Chevy az arany közép út. Már kézbe fogva érzi az ember a masszívitását, a korrekt összeszerelését. Nem lötyög, nem laza rajta semmi. Hibátlan a fényezés, a krómozott alkatrészektől egyenesen el lehet ájulni. Persze a masszívitásnak "ára" van. Ez a gyűjteményem második legnehezebb modellje (1300 gramm). A nyerő még mindig a GMP féle Plymouth GTX a maga 1,5 kg-val.

2018:

Ez az év, mondjuk úgy lagymatagan kezdődött. Valahogy úgy éreztem nem lesz ez klassz év. Semmilyen téren. Úgy éreztem, hogy munka területén is változtatni kellene, a magyar egészség ügyet is sikerült megtapasztalnom, szóval minden jobban érdekelt, mint a modellek. Aztán márciusban láttam egy volt gyűjtőtárs hirdetését. Csábító ajánlat volt benne, gondoltam kár lenne kihagyni.

Hát igen! Egy Ferrari! Ezt a gyűjtői vonalat az utóbbi időkben hanyagoltam. Ráadásul a Ferrari ezen típusa még csak nem is tetszik. Nem a "kombiságával" van bajom, csak egy kifejezetten aránytalan, randa mamusznak tartom ezt az autót. Lehet ez akármilyen Ferrari, nekem nem jön be a forma világa. Tényleg nem a kombi (vagy ahogyan ezt trendibben nevezik: shooting brake) jelleggel van gondom. Annak idején a Pininfarina csinált 2-3 darabot shooting break-t a 456 GT-ből és az a mai napig tetszik.

De ez az Elite - Ferrari FF - (2011) nem a szívem csücske. Pontosabban az igazi autó. A modell az hozza a korábban megszokott Elite féle minőséget, sőt egy fajta "gondolkodás módot" is. A modell maga az szép! Kifejezetten örültem, hogy a számomra legszebb színben sikerült beszerezni. Sokan esküsznek rá, hogy egy Ferrarinak vörösnek kell lennie.

Nos én nem vallom ezt. Ehhez a formához szerintem nem jó szín választás a piros. Attól tényleg mamusz jellegű lesz az autó. Na és az "Elite féle gondolkodás mód". Ez is egy olyan "csúnya Ferrari, amiről ők egy gyönyörű modellt kreáltak. Persze van egy-két jellegzetes Elite vonása. A primitív futómű, a drótozás hoz kifúrt csomagtér, a feles oldal ablak (engem abszolút nem zavar), az értelmetlen spórolás néhány rácsnál. Ahol persze van rács az zseniális. Ez már amúgy a "válság" utáni időszak, egyszerűbb, kárpit nélküli belteres modell. De őszintén megmondom, nem hiányzik belőle a kárpitozás. A beltere is szépen, gusztusosan kivitelezett. Én terveztem a beltér umbauzását, aztán legyintettem, nem kell, jó ez így.Valahogy, ha rövidebb lenne az orra (tudom, nagy V12 van benne) nekem jobban tetszene, arányosabb lenne. Az A oszloptól hátra felé egész klassz.

Augusztusban jött a következő Ferrari.
Egy Elite - Ferrari 575 GTZ - (2006). Tulajdonképpen nem egy önálló típus ez. Vagy még is? A fene tudja. Tudtommal egy japán üzletember kérésére alakított át a Zagato cég egy Ferrari 575 Maranello-t. És ez lett belőle. Ez a modell konkrétan nem a japán úriember autója. Annak kétszínű a fényezése és bézs a beltere. A GTZ-kből készült még pár darab, mind más színben. Az Elite az "ős japános" változaton kívül csinált egy fekete változatot, zöld belsővel,

Super Elite változatban van vörös is (nem tudok róla, hogy igaziban volt belőle vörös). Na és az Elite RaRe sorozatban készült az én ezüst változatom, a vörös belsővel. Sajnos ennek a modellnek is van hibája. Az eredeti változatnál a hátsó kis háromszög ablak nem ér össze a hátsó üveg sarkával.

Az igazi valahogy így nézett ki.
Sajnos a gyártás egyszerűsítés miatt gondolom bevállalták ezt a kis hibát.

Na, ennél nagyobb baja ne legyen a modellnek. A szokásos szlogenem... Csúnya autó, szép modell. Igazi Elite-s húzás.
Nem a szívem csücske a modell, de azért nagyon hiányzott a gyűjteményből. Még egy két darab és teljes lesz a 550-575 sorom is. Már csak a Superamerica a dilis tetejével és a 575 M Maranello hiányzik. Előbb-utóbb meg lesznek ezek is.

 Bár mennyire is jobban néz ki a Mustangokból a '69-s verzió, valahogy hiányzott a "buta orrú" 1970-s is. Ez a modell életem első "fizetés" autója. Egy webshop honlapra készítettem pár termék fotót, a webshop tulaja honorálni akarta a fáradozásom (én meg hagytam magam, bár szívességnek indult a dolog), gondoltam van pont az Ebay-n egy vágyott modell, egy  Highway 61 - Ford Mustang Boss 302 - (1970) "Texas Longhorns" verzió, ráadásul értelmes áron, ha belefér a büdzsébe, legyen ez.

Belefért, ez lett. Hasonlóan szép, precíz modell az 1969-s változathoz hasonlóan. Gyanítom, hogy a festése ennél is a fantázia szüleménye. Nem vagyok semmilyen futballnak a híve, de pláne nem vagyok az amerikai focié sem. Nekem ez különben is rögbi... Tudom az más. Szóval kutakodtam a neten, mindenféle NFL fotókat keresgéltem, de ennek a texasi egyetemi csapatnak nem találtam ilyen dekoros Mustangját.

Mindegy is. Nekem van, ez a lényeg. Én ebből a verzióból nagyon szerettem volna a vörös, vagy fekete színű Mach1 változatot, vagy a kék Mach1 Sidewindert. Na hát ezek olyanok mint az Isten, tudjuk hogy van, de nem látni sehol... Akkor gondoltam legyen egy látványos verzió a Boss 302-ből. A H61-nek van egy Fun Cruiser sorozata, amiben USA egyetemi csapatok dekorjaival dobtak piacra modelleket. Ezt a Mustangot 4 félében, ebből egyik, nekem a második legjobban tetsző texasi.

Aztán eljött 2018 karácsonya is. Az év utolsó beszerzése. Nem volt különösebben vágyott modell ez az AutoWorld - Chevrolet Chevelle 396 SS - 1966. Sokkal jobban kellett volna egy 1971-s Dodge Challenger, vagy egy szép kivitelű, mondjuk AutoArt gyártmányú Ford Mustang a '60-s évekből. A Bullitt Mustangról persze csak álmodok... Szóval, ha már Chevy, akkor legyen egy ami a születési évemben került piacra.

 Így esett a választás a '66-s Chevelle-re. Őszintén, nem bántam meg. Igaz, hiába volt ez anno egy ERTL Authentics gyártmány, amiről fent írtam, hogy szinte hibátlan termék, ez a Chevy már az új tulajdonos, az AW gyártmánya. Kifejezetten szép modell, de azért vannak kifogásolható dolgok rajta. A külső visszapillantótükröt, a hátsó rendszám táblát elég hanyagul ragasztották fel a szorgos kínai kezek. Ezeket nem volt nehéz feladat leválasztani és szépen, tartósan visszaragasztani.

Na szóval akkor is, hiába az elviselhető ár, a modell akkor sem egy filléres játék autó. A gyűjtő igazán elvárhatná, hogy tisztességes minőséget kapjon. Ezek ellenére kedvelem ezt a modellt. Betéve a hasonló korosztályt képviselő Mustangok közé, látszik rajta, hogy nem kifejezetten a Muscle Car-ok Pony kategóriáját erősítette. Ez bizony egy drabális mid-size gép volt. Nem akarnék nagyon keseregni, csak megjegyzem, az ERTL változatok azért szebb színekben pompáztak.

A jövőre nézve továbbra is terv az 1971-s évjáratú Dodge Challenger R/T,

vagy egy Dodge Coronet R/T beszerzése.

Kicsit reálisabbnak tartom egy 1965-s Ford

Mustang Convertible beszerzését. Bár a képen      a legutóbb piacra dobott AutoWorld változat        van, reményeim szerint sikerül a kicsit szebb        kidolgozású ERTL Authentics-ekből             valamelyiket beszerezni.

 A Fastback változat beszerzése is kihívás lesz.

Nem kifejezetten Muscle Car, de nagy vágyam beszerezni egy 1958-s Plymouth Fury-t (Belvedere), a filmes Christine-t.

Vagy a hot-rod átépítők egyik kedvenc típusát, a Chevrolet Bel Air 1957-s változatát, de szigorúan nem átépített, utcai változatban. Az sem baj, ha rendőr, vagy tűzoltó verzió lenne. Erre a modellre most jobb esély van, persze pénz kérdése az egész.Néhány változatát manapság az ACME (GMP) dobja piacra, különféle szín változatokban. De természetesen, ha valami hiányzó Ferrari kerül az utamba, az is jöhet. :-)

2016 - leltár

Ez az idő is eljött, a 2016-os év vége. A tavalyi év 13 darabos beszerzéséhez képest az idei év sokkal szerényebbre sikerült. Betudható ez a manapság "elszállt" modelláraknak is, de talán annak is, hogy a gyűjteményem kezd telítődni. Nem ragaszkodom már minden áron, minden modell megszerzésre. Tagadhatatlan, hely hiánnyal is küzdök, a családi béke kedvéért nagyon megválogatom a beszerzendő portékákat.

Az év a Highway 61 - Pontiac GTO (1966) beszerzésével kezdődött. Több dolog is motivált a beszerzésre. Először is, baromi jó kiállású autó, de modellként is az egyik legjobban sikerültek közé tartozik. Másodszor az autót nevezhetjük stílus teremtőnek. Igaz, a GTO 1964-ben alakította ki a Muscle Car kategóriát, de isten igazából az 1966-os évjárat volt a cég első, kifejezetten GTO-nak és nem amolyan gyári tuning autónak épített verziója.

Bővebben a témáról itt lehet olvasni: Pontiac GTO. Harmadik indokom, az személyes irányultságú, nekem annyira nem hízelgő... Hát igen, az évjárat. Egyezik. Az enyém és az autóé is. Egy veteránautó esetében szép évszám az 50. Én még 25 évet vártam volna evvel az évszámmal. Megjegyzem imádom A H61 gyártmányú modelleket. Hihetetlenül szépen kidolgozott, precíz és érték arányos modellek.

Március a tavasz kezdete. A tavasz meghozza a színeket. Így volt ez idén is modell fronton is. Régi vágyam volt már ez a modell, holott valami hasonló már régóta birtokomban van. De ez egy picit más. Ez egy Super Elite - Ferrari 410 Superamerica (1957). Tény, hogy a sima Elite változat is a legjobban sikerült Elite modellek közé tartozik. Szinte nincs rá logikus magyarázata, miért is kell az ember fiának ez is?

A magyarázat egyszerű. Egy részt ez a szín összeállítás bámulatosan szép. A fotók nem igazán adják vissza az igazi szépségét ennek a bordónak. A másik indok, hogy alig észre vehető, de bizony ez egy másik évjárat. Szemmel alig észrevehető, de mégis lényeges különbözőségek vannak a két modellen. Az, hogy a Super Elite kicsit jobban van csicsázva, szinte nem is számít. A modell gyűjtemény felszámolásból került hozzám, meglehetősen kedvező áron. Az eredeti autóról és a modellről itt olvasható bővebb leírás: Super Elite - Ferrari 410 Superamerica (1957)

Szintén régóta vágytam erre a modellre. Igaz, a valódi autó nekem nem tetszik. Nagyon nem tetszik. Maga a modell viszont a gyönyörű, precíz kidolgozottsága miatt "Nagy Szent Grál" volt számomra mindig is. Kis szerencse is kellett a beszerzéséhez, ez nem egy minden napos "trafik árú". Ez kérem egy BBR - Ferrari Enzo (2002), a BBR azon időszakából, amikor még nem a resin modellek gyártása volt a fő profiljuk.

A modell valóban "tudja " azokat a legendákat amiket regélnek róla. Bár megmondom őszintén, ez a harmadik BBR modellem, eddig egyikben sem találtam semmi kivetni valót. Ja, de, egyet. Az árukat. A minap olvastam, hogy BBR hamarosan ismét nyitható(!) Die Cast modellt szándékozik piacra dobni. Feltételezem mind kivitelben, mind árban tartják a színvonalukat.
Bemutató eddig még nem készült róla, de tervben van egy, az úgy mond a Ferrari  "szuperautók"-ról szóló összefoglaló írás.

A Kyosho Ferrari kínálatából szinte sikerült majd mindegyiket beszereznem. Hiányzik még a 365 GTB4 Daytona 1969-es Early verziója, a plexi lámpabúrás. Az 512 BB (a 365 GT BB és 512 BBi közötti változat), valamint a számomra eddig amolyan "verseny vasalónak" aposztrofált, Kyosho - Ferrari 575 GTC (2004) is a beszerzésre váró tételek közt szerepelt. Eddig.
Megint csak a szerencse játszott szerepet a beszerzésben. Az 575 GTC valamelyik "költség hatékony" változatát kutattam.

Lehetőleg nem a matt fekete és a sárga verziók valamelyikét. A leglátványosabb, Team Giesse változatot, az Ebay-es árait nézve kizártam. Valamelyik vörös, vagy fényes fekete változat is kecsegtető lett volna. Ekkor jött a hír, egy hazai gyűjtemény felszámolásáról, benne a Team Giesse-s 575 GTC-vel. Az ára is meglehetősen kedvező volt. Számomra egy nagy csalódás ez a modell! De a legjobb értelemben! Nem gondoltam volna, hogy ez a valóságban ennyire frankó gép! Nem bántam meg, hogy beszereztem. Nagyon nem! Ráadásul abban a színváltozatban amire a legjobban fentem a fogam.

Ismét az a bizonyos gyűjtemény felszámolás volt a következő modell beszerzési forrása. Tény, az Elite - Ferrari 550 Barchetta (2001) nem egy kategória például egy Kyosho-val, sőt, az Elite-k közül sem a legszuperebb modell. Ennek ellenére azt mondom nem csúnya, sőt kifejezetten szép, a hibái ellenére. Sokakat megoszt az autó is, a sima Berlinetta-hoz képest aránytalannak, vagy összecsapottnak tartják. Ízlés kérdése.

Szerintem egy roppant szép formájú spider ez. Csak ne lássa az ember a hozzá "szabdalt" stílustalan ponyva tetővel. A modell, mint említettem nem hibátlan. Tudjuk be annak, hogy ez "csak" egy feljavított Foundation változat. Nekem csak az egy karos ajtózsanérja nem tetszik.A két szín változat közül (vörös és fekete), nekem ez a fekete, halvány bézs belsővel jobban tetszik. Elegánsabb.

Az évet Pontiac GTO-val kezdtem, miért ne fejezzem be szintén egy Pontiac GTO-val?
Amikor az 1966-osról írtam a bemutatót, már akkor megérlelődött bennem a gondolat, hogy egy II. generációs változatot is be kell szerezni. Természetesen a piacon fellelhető legjobb minőségben. Így kiesett a MotorMax és az ERTL (AutoWorld) féle, 1969-es változat.

Nem mondom, hogy olcsón, de sikerült egy szép és precíz kivitelű, ACME/GMP - Pontiac GTO "The Judge" - (1970) változatot szerezni. Tervezem a bemutató írást róla. Szépen kivitelezett modell, egy tetszetős formatervű autóról. Bár megjegyzem, számomra a GMP megnevezés kissé túlzás. Igaz a csomagolásán nem is szerepel ez a márkanév. Na de majd bővebben a leírásban.
Szóval, mivel jó eséllyel az idén már nem veszek modellt, ez volt az én 2016-os leltárom.

Persze terveim vannak a jövő évre is.
Nagy álmom, a Muscle Car sorozatomba egy típus a Nagy Hármasból. Moparjaim már vannak, a GM-től van már két típus, szóval hiányzik nagyon valami a Fordéktól is. Elsőnek jó lenne tőlük egy 1969-es Boss Mustang. Mindenképpen a H61 kivitelezésében. Nagyon megkedveltem ennek a gyártónak a cuccait.

A Charger sorozatom 1966-tól, 1971-ig teljes. Mivel 1967-ben nem fejlesztettek az előző évi Charger-n, gondoltam, 1967-es évet jól képviselné egy Dodge Coronet. Hiszen csak apróságokban különbözik a Charger-től. Természetesen szintén H61 változat az álom.

A Challenger-ek közül is csak az 1971-es H61 produktum hiányzik. Ő is egy nagy vágy.

Na de hogy a fő vonal, a Ferrari se legyen mostoha gyerek, nagyon hiányzik a GMP kivitelű 330 P4 Spyder változat, na meg egy 412P is. Nem nagy a különbség, de én tudom, hogy van. Szóval kell ez az utóbbi is.
Persze ha felbukkan a 312P kis spoileres változata, olcsón, az is jöhet.

BBR Ferrari-k közül már csak a F430 két változata hiányzik. Tudnék örülni bármelyiküknek, ha vitrinemben látnám őket.
Persze most csak a Die-Cast változatokról beszélek.
Hát, majd meglátjuk mit hoz a jövő.

2015 - leltár

Aktív év volt. Nem panaszkodhatom. Nem a mennyiség, inkább a minőség dominált az évben, ha ez nem szerénytelenség.

Az előző év várakozással múlt el. Ez a Highway 61 - Dodge Challenger R/T 440 Six Pack (1970)  egy régi vágy volt. Itthon, de Európában is már bajos beszerezni. A Highway61 is tönkre ment, befejezte a gyártást (bár felröppentek hírek az újra gyártásról, talán a Greenlight vagy GMP-ACME zászló alatt), a régebbi modelljeik kifutóvá és drágává váltak.

Ez a példány, meglepő módon viszonylag olcsó beszerzési ár és posta mellett, útra is indult még tavaly október-november körül az Atlanti-óceán túl feléről hozzánk. Reméltem, hogy ez a zöld szépség még befér majd a zöld fenyő alá. Hát nem jött össze. Aggodalommal töltött el a hír, hogy januárban Skócia partjainál egy autószállító hajó is felborult. Szerencsére emberéletben kár nem esett, és a hajón 1:1 Toyota-k voltak, nem a modellem. Januárban azért befutott  a modell is, épen, egészségesen.

Az előző év "nagy fogása" volt, legalább is számomra, a Kyosho - Ferrari 308 GTB Vetroresina változata. Megmondom őszintén, meghozta az étvágyam. Volt már Elite féle 308-asaim, de a Kyosho-kra régóta vágytam.
Januárban sikerült, kisebb után járással szerezni egy újabb változatot a 308-asból.
Konkrétan a "facelift-es", Kyosho - Ferrari 308 GTB Quattrovalvole (1982) verziót.

Igen, tudom, ez is csak egy 308-as. Na de ha figyelmesen nézzük sok különbség van a sima GTB és a GTB QV változat között.
Ez a különbség keresgélés is van olyan szórakoztató, mint annak idején a Füles rejtvényújságban a hasonló feladványok megfejtése.
A lényeg, hogy egy rendkívül szép, arányos modell, szinte hibátlan. Nagy kedvenc lett pillanatok alatt nálam.

Nem szép autóról, nem túl szép modell. De kuriózum!
Tény ez a modell már régóta meg volt nekem. Volt évekkel ezelőtt egy "vitrin-katasztrófám", aminél elég jelentősen megsérült. Amennyire lehetett rendbe hoztam, de a tüske bennem volt, ez a modell sérült. Cserélni kell.
Aki nem ismerné, ez a JouefEvolution - Ferrari 288 GTO Evoluzione (1985) modellje.

Mint mondtam, nem szép az autó, de 2-3 darabos "szériája" elődje volt a sokkal nagyobb durranásnak, a Ferrari F40-nek. Ami azért már sokkal szebb autó lett. Persze ha sokat nézegetem még ez is megszépül. Sajnos nincs 500 € készpénzem, hogy elvigyem a Mondial Models céghez és egy igazán ütős-pofás modellé alakíttassam.

A Kyosho - Ferrari 365 GTB/4 Daytona - Late version (1971) na ez egy nagy "Szent Grál" volt a számomra.
Volt már ebből pár verzióm, kezdve a sete-suta Techno Giodi változaton át, a sokkal jobban, de még mindig nem tökéletesen sikerült Elite verzióig.
Mindig is erre a Kyosho féle modellre vágytam. Ráadásul a lehetőségek szerint a piros változatra.
Nem mondom, szép a fekete is és a sárga is, de valahogy a vörös ami nekem igazán bejött a Daytona-ból.

Ha nem is könnyen, de beszerezhető volt, néha. Na de milyen áron?! Szerencse is kell persze a gyűjtéshez.
Az Ebay-en figyeltem fel rá, hogy egy német gyűjtő, igen csak komoly gyűjteményét számolta fel. Na ebből sikerült ezt az ominózus darabot, normálisnak mondható áron beszerezni.
De nincs megállás! Kelleni fog majd még az Early (korai) verzió is! Kyosho - Ferrari 365 GTB/4 Daytona Early version 1969

Sokak szerint nem szép autó. Szögletes, ék alakú. Ráadásul V8-as és közép motoros. Enzo Ferrari 1976-ig nem is engedte, hogy a nevét viselje a járgány. Az Elite cég egyik "sajátossága", hogy a nem túl szép Ferrari típusokról, meglehetősen szép modellt készít.
Ilyen, ez az Elite - Ferrari 308 GT4 Dino (1973) is. De ilyen volt a cég Mondial párosa is. Sokaknak nem tetsző forma, de a modell szinte hibátlan. Akár csak a Dino.

Ferrari nem lehet túl büszke a kocsi forma világára.
Igaz, nem is a szokásos Pininfarina design, hanem egy "kilengés", a Bertone stúdió keze munkáját tisztelhetjük a vonalvezetésben. Szerintem nem csúnya, nekem tetszik. A kor amiben született ezt követelte, Bertone és főleg Gandini hozta is az elvárást. A modell tekintetében az Elite is hozta az elvárást. Kitűnő minőségű, szép modellt készített a Dino-ból. Kár, hogy elvesztették a licence-t és nem gyártanak tovább Ferrarikat.

Az év harmadik Kyosho-ja. Egy csere eredménye. Soha nem cserélgettem modellt, ez volt az első. Egy Elite Daytona-t adtam érte, meg némi készpénzt. Érdekes modell. Nem túl szembeötlő elsőre, de amikor az ember a kezébe fogja, na akkor gyökeresen megváltozik a véleménye.
Az utódjával ugyan így jártam. Kicsit fanyalogtam, hogy szép-szép, de valahogy nem mozgatja meg a fantáziám. Aztán jön egy kedvező ajánlat és az ember rácsap. És aztán nem tud betelni a modellel.

Na pont így jártam evvel a Kyosho - Ferrari 365 GT4 BB (1973) modellel is. Jó, látszik rajta, hogy nem friss fejlesztés. Bár igazán csak az ajtó kereteken vehető észre. Kicsit lehetne filigránabb és persze nincs benne oldalüveg. Mind ezek ellenére szép jószág. Persze itthon megkaptam a magamét. Ez ugyan olyan mint a tavalyi, csak ez fekete. Most magyarázzam el, hogy ebben 4,4-es motor volt és 1972-76 között gyártották, más a hátsó lámpája, mint a "tavalyi tesónak", az 512 BBi-nek....
Áhhh, inkább gyűjtöm az erőm, a középső testvérre, az 512 BB-re. Jól passzolna a szín sorba a vörös-fekete változat. Fekete 365 BB, fekete-vörös 512 BB és a full vörös 512 BBi. Szép szín átmenet lenne.

Jó, hogy van az embernek születésnapja. Persze kis szerencse is kell hozzá, hogy pont akkor legyen a piacon egy klassz modell. Hát az idén (is) összejött.
Még korban passzol is hozzám, bár én egy évvel idősebb vagyok a típusnál, a GMP - Ferrari 330 P4 Prototype (1967) -nál.
Gyönyörű autó. Egy igazi amazon. Erős, brutális és mégis, telis tele van nőies domborulatokkal.
Ahogy többen is emlegetik, "Minden idők legszebb versenyautója". Az bizony!

Kicsit sajnálom, hogy fekete lett, de csak nagyon kicsit. Csak is azért sajnálom, mert van egy sejtésem, hogy ezt az autót feketében valószínűleg nem gyártották. De erről, itt: GMP - Ferrari 330 P4 Prototype (1967) bővebben is írtam.
Amúgy a modellről csak annyit, ez egy GMP. Így, csupa nagy betűvel. Aki ismeri a gyártót, annak nem kell sokat ragozni. Elég legyen annyi róla, hogy ez egy vérbeli High End termék, csak úgy mint a CMC-k, vagy a BBR-ek.

Egy jól sikerült nyaralás után egy jól sikerült Kyosho érkezett a nyáron. A korábbi 308 Vetroresina és GTB QV után törvényszerű volt, hogy a GTS-nek is a gyűjtemény részének kell lennie. Hiába volt már egy Elite változatom, azért egy precízebb Kyosho-ra nagyon vágytam.
A Kyosho - Ferrari 308 GTS QV (1982) nem volt egy olcsó vétel...
De, már elnézést az Elite tulajoktól, egy picit szebben néz ki szerintem. Jó, a rácsos háromszög ablak, nem áttört, mint az Elite-nél, hanem festett, de egy picit mégis csak szebb szerintem

Az áráról jobb nem beszélni. Érthetetlen, hogy a szinte hajszálra azonos GTB QV áránál kétszer drágább! De miért? Egy igazi autónál elfogadom a magyarázatot, hogy a nyitott tetőst nehezebb gyártani. Na de egy modellt? Egyedül az Elite féle Magnumos változat eszement árára tudok tippelni. Annak is irreálisan magas az ára , a filmsorozat miatt. Csak arra tudok tippelni, hogy ez köszön vissza a Kyosho esetében is.

Ez az év nem az USA Muscle Car-okról szólt nálam. Na de ennek nem lehetett ellenállni. Bár van már '68-as Charger-em, a Bullitt változat, de ennek az Autoworld - Dodge Charger R/T 426 HEMI (1968)-nek nem lehetett ellenállni.
Nagyon jó szín kombináció, mind kívül, mind belül.
A modell az 50th HEMI Anniversary kivitelben, kiadásban jelent meg.

Nos, az Autoworld méltó módon emlékezett meg a Elephant motor 50. évfordulójára.
Igaz, az Autoworld a régebbi ERTL Authentics-ek, jó isten tudja hanyadik színváltozatát készíti el, de ettől függetlenül csodálatosan szép modell.
Meglehetősen precíz is, majd nem megüti a GMP szintet.

Az idei évet, tudat alatt is, a Ferrariknak szenteltem. Igyekeztem minél kevesebb amerikai autót beszerezni. Az előző években amúgy is a háttérbe szorultak a Ferrarik.
A másik, ami az idei gyűjtéseimet jellemezte, a csere volt.
Nos igen, a csere motiválta a Kyosho - Ferrari 512 TR (1991) beszerzését is. Igaz, az idősebb "testvérére", a Testarossa-ra hajtottam igazándiból.

Egy kicsit a szerencse is szerepet játszott a beszerzésében. Rövid előzmény e a beszerzésnek az volt, hogy egy kereskedői fórumon kerestem a Testarossa-t, amikor felbukkan ez az 512 TR, kb. 25-30%-kal olcsóbban, mint egy honi "kereskedő" Testarossa-ja. Megmondom őszintén, hamar kompromisszumot kötöttem, megvettem és a régi Mira - Ferrari 512 TR-met cseréltem erre. Szerintem megérte.

Ezek után úgy gondoltam, most már év végéig csak a Testarossa-t fogom "hajtani", erre gyűjtök és ha Karácsonyra sikerül valamennyit begyűjteni az árából, akkor jöhet a Nagy Modelles Szent Grálom, a Testarossa.
Háááát, nem így lett. Időközben feltűnt az Ebay-en egy Ferrari 328-as, ráadásul magyar eladótól. Igencsak érdekelt volna, főleg azért mert piros volt és kedvező áron árulták.

Sajnos az eladóval sem sikerült kapcsolatot teremteni. Állítólag fölösleges is lett volna, nem volt kompromisszum képes. Mások szerint. Ráadásul a hirdetés fotóin felfedeztem, hogy törött az ablaktörlője. Hamar lemondtam róla. Próbáltam vigasztalódni más, nem pont vörös színű példánnyal. Az egyik ilyen választott a sárga, Kyosho - Ferrari 328 GTB (1985) lett volna, Németországból. Viszonylag jó áron. Nagyon szerettem volna egy ilyen modellt. Illett volna a 308-as sorba.

Közben "családilag" zöld utat kapott a Testarossa beszerzés is, amikor egy itthoni, ismert Ferrari gyűjtő piacra dobta gyűjteménye nagy részét. Ebben a kollekcióban volt egy viszonylagos ritkaság, a Kyosho - Ferrari 328 GTS (1985) modell is. Én úgy hallottam, tényleg ritka ez a modell, ha beszerezhető, nem is az olcsóbbak között szokott lenni. Őszintén, ez sem volt az a tucat árú portéka.

Megmondom őszintén, kihasználtam az eladóval, a személyes ismeretségünket. Ajánlatot kértem a GTB-GTS változat, úgy mond "flottában" vásárlására. Szerintem egyikünk sem járt rosszul. Remélem az eladót az is vigasztalja, hogy jó kezekben tudhatja a modelleket. Én roppantul örülök, hogy a teljes 308-328 sort sikerült, Kyosho változatban beszerezni. Jó, nem az összes színváltozatot szereztem be, de ez soha nem is volt a célom. A vásárlást ebben az esetben is a csere jellemezte egy részt. A GTS változat már volt nekem Anson gyártmányban, ez most cserélve lett. A második motiváció, a 308 sorozattal megkezdett bemutató befejező részéhez is kellett a két 328-as. Hamarosan olvasható lesz ez a bemutató is.

Azt hiszem, az évet lezártnak tekinthetem. "Jézuska" meghozta a rég vágyott Kyosho - Ferrari Testarossa (1990) modellt is. Persze tetszene még egy Early változat is, egy visszapillantóval az ajtó keret közepén, esetleg fehér színben, más felnivel, HE kivitelben. e azt hiszem, ez már nem lesz fontos beszerzés nekem. Isten igazából félek is a HE verzióktól, sok kritikát hallottam róluk. Jó ez a sima változat is.

Igaz, erről is hallottam, hogy a Kyosho-nak nem a legjobban sikerült modellje.
Én egy Bburago - Ferrari Testarossa-mat cseréltem a Kyoshora. Nos attól azért szerintem mindenképpen jobb. Nem túl ikonikus, de mégis valamelyest sokak által vágyott típus ez, még modellben is. Nekem különösképp nem tetszik, de a hatalmas, "lepényhal" szerű design-nak van egy bizonyos "bája", ami kívánatossá teszi. Na és persze az idei beszerzések zömmel V8-as hegemóniáját is ki kellett egyensúlyozni evvel a V12-sel.

Ez volt a 2015-ös év. 13 modell (talán most nem balszerencsés ez a szám). 11 db Ferrari, 2 db USA modell, 6 db V12-es, 7 db V8-as, 8 db vörös, 2 db fekete, 1-1 szürke, sárga és zöld modell. 8 db Kyosho, 1-1 db Jouef, H61, AutoWorld, HW Elite és GMP. 7 modellt a minőségi csere jegyében szereztem be, egy sérültet cseréltem hibátlanra, a többi az "fejlesztés" volt. Nem érzem úgy, hogy rossz évet zártam volna.
Az is biztos, hogy a jövő évben nem fogok ekkora volumenű beszerzésekbe kezdeni. Ami nagyon érdekelne a CMC - Ferrari 250 GTO-ja, örülnék bármilyen die-cast BBR-nek (Enzo, F430), a GMP 330 P4 Spydernek, vagy a 412P-nek, esetleg a "csutka" spoileres 312 PB-nek. De szívesen látott "vitrin lakó" lenne egy H61 Dodge Coronet (1967), vagy akár egy Pontiac GTO (1966) is. Majd meglátjuk. Ahogy Puskin is megmondta, minden az "Any(e)agin múlik. :-) Na meg a vitrinben a férőhelyeken és legfőképp a feleségem türelmén, béketűrésén. Mert ez a leges-legfontosabb! :-)