2017. október 24., kedd

Bécs - Haus Des Meeres - 2014

Nem nagyon hiszek a horoszkópban, de talán valami mégis lehet benne. Júliusi születésűként talán ezért vonzódom a vízhez. Na és persze a "lakói" is meglehetősen érdekelnek. Sajnos gyerekkorom egyik emléke, az akkori Kossuth rádió reggeli műsorában naponta elismételt programajánlók közt a következő szöveg: "-Az Állatkertben, átalakítás miatt a Pálmaház zárva". És bizony ez hosszú éveken át így is volt, ergo oda nem nagyon tudtam hal-bámulóba menni. Aztán a '80-as évek végén, egy kezdő vállalkozás, valahol a Budapest belvárosában, valami pincében rendezett be akvárium-terrárium kiállítást. Ez azért már elég klassz, minőségi bemutató volt. Nem tudom mi lett a vége, de gondolom, a rendszerváltás körül nem ez érdekelte az embereket, megszűnt. Aztán persze nálunk is fellendült a vízivilág bemutatás, végre valahára elkészült a Pálmaház felújítása is és Budafokon is megnyitotta a kapuit a Tropicárium. 6-8 éve hallottam, hogy Bécsben is van hasonló intézmény, a Haus Des Meeres, a Tengerek Háza. Érdekes, hogy egy II. világháborús, meglehetősen ocsmány, rossz emlékű épületben rendezték be. Szerintem "áldott" emlékű Hitler úr sem gondolta, hogy védelmi célokra épített légvédelmi tornyát, szülőhazája kései honfitársai ilyen széppé varázsolják. Na jó, kívülről nem is, de belülről mindenképpen.
A látogatásomnak két oka volt. Pár éve, amikor először voltam ott rengeteg fotót sikerült készítenem. Amiket ugyan ilyen lendülettel sikerült is valahogy el is veszítenem. Szóval ezeket pótolni kellett.
A másik ok, az új "szerelmeim". A diszkosz halak. Tulajdonképpen nem is új szerelem ez. Mindig is szerettem volna ilyen halakat. Már kölyök koromban is, amikor az akvarizálást kezdtem. Persze volt egy 20-25 éves kihagyásom az akvarisztikában. Hiába, a hajós élet nem összeegyeztethető ezzel a hobbyval. Viszont az újra kezdésnél ismét fellángolt bennem a remény, hogy talán egyszer mégis lehetnek ilyen halaim. Szóval emlékeztem rá, hogy ezekből a jószágokból volt jócskán a Haus Des Meeres-ben (HDM).
Hát, nem mondom a látogatás napján, nem a legszebb időjárás fogadott minket Bécsben. Ráadásul a múzeumi negyed parkolójától is egy szép kis séta volt a Mariahilfer str.-tól délre levő torony. Mind ez esőben. Se baj, a cél a fontos, majd bent megszáradunk. :-) A nagy sor ellenére, a bejutás gyors volt. Kezdhettük is a torony bejárását. Emlékeim szerint érdemes legfelülről kezdeni.
Ha az eső nem esett volna, esküszöm készítettem volna fotókat a városról is. Mert bizony a belső látványosságokon kívül érdemes a torony tetejéről a várost is megnézni. Ha nem is olyan élmény, mint a Prater óriás kerekéről, de látványban azért hasonló. Nos, innentől kevesebb lesz a szövegelésem, beszéljenek inkább a képek:
A legfelső szinten egy szép, amazóniai biotop, paludárium fogadja az embert.
Benne gyönyörű, vad diszkoszokkal. Nem akarok tudományos lenni, de talán a Symphysodon Discus-hoz tartozó egyedek lehetnek. Ezek  az eredeti élőhelyükön megtalálható színekben pompáznak. Ezek nem a tenyésztet színváltozatok.
Nem bocsátkoznék fejtegetésekbe, csak tippelem a latin nevüket. Az sem lehetetlen, hogy a Symphysodon Heckel-ek barna változata.





A diszkoszok mellett, biotop lévén, volt még pár, az élőhelyükön levő hal is a társaságukban.
Megmondom őszintén, ilyen szép Altum vitorlásokat még nem láttam.
Úgy néz ki, a HDM-ben nem törődtek azzal, hogy együtt tartsák-e őket, vagy sem a diszkoszokkal.
Egymást nem bántó, két sügérfajról van szó. Bár a sügérek tudnak territoriális viselkedést mutatni, de evvel a párosítással nem is ez a baj. Állítólag a vitorlások egy olyan diszkosz parazita köztes hordozói, amik a vitorlást nem, de a diszkoszt bizony meg tudják betegíteni.
Szintén ennek az akváriumnak-paludáriumnak a lakói voltak még más, dél-amerikai, nagy testű sügérek is. A nevüket én most meg nem mondom. Majd talán valaki a hozzászólásokban kisegít.


Ez a kis zöld gyík is (kb. 25-30 centi lehetett) a paludárium lakója volt. Persze nem a vízben, hanem a felső sziklás-növényes rész lakója volt.
Érdekes kontraszt a diszkoszoknál a tenyésztett, hibridek akváriuma.
Látványos, szép színek, szép formák. Azt persze jó tudni, ilyen "köntösben", a természetben nem sokáig maradnának életben.
Azért én saját akváriumba elfogadnám őket.




















Nincs is manapság egy valamire való akvárium piranha-k nélkül.
Meglepő volt a számomra, hogy ezek e hírhedt ragadozók a képen látható akváriumban voltak vörös neon halakkal együtt. A legnagyobb békességben.
Talán a neonok annyira kicsik a piranha-knak, hogy nem is fárasztják magukat a vadászatukkal?
A fene tudja milyen "kőnyalogató" halak.
Nem túl látványos, de mindenképp érdekes halak. Barlangi vaklazacok.
Volt időszak amikor nálunk is kaphatóak voltak az akvaristaboltokban. Nem az a klasszikus "piros" hal. Ez egyáltalán nem színes. Viszont totálisan vak, még szeme sincs. Élőhelyén nincs is rá szüksége, fény hiányban úgysem látna semmit. Mégis hajszál pontosan navigál a barlangi világban és vadászik a táplálékára.
Természetesen nem csak trópusi vizek halai vannak a HDM-ben. Közelebbi, hidegebb vizek lakói is megtalálhatóak. A képen éppen egy tok féle. Az egyik legértékesebb kaviárt nekik köszönhetjük. Óriás rokonaik, a vizák, a '60-as években még Bécsben, Budapesten is foghatóak voltak. Kifejlett példányaik akár a 4-5 méteres hosszt is elérhették.

1972-től, a Vaskapu zsilip megépítése után, kiszorultak a hazai vizekből, a gátrendszeren már nem tudtak vissza úszni a Fekete-tengerből a Dunába, a megszokott ívó helyeikre.
Persze nem akvárium, az akvárium, ha nincsenek benne tengeri halak, élőlények is.
Főleg az a pláne az egészben, ha ez az akvárium a tengerektől messze van.
Ebben a tekintetben is versenyezhet a HDM, a budapesti Tropicáriummal, vagy a nyíregyházi állatkerttel
Nincs agya, nincs idegrendszere, még is él, a medúza.
Érdekes módon volt megoldva a tartásuk, a vizüket körkörösen áramoltatták, így folyamatosan mozgásban voltak.
Tudtommal a tengeri akvarisztikában nagy kihívás a korallok tartása.
Hát itt volt egy pár.

Természetesen nagy csáb erő a cápák jelenléte is.

Az igazi nagy durranás a HDM-ben a pörölycápa.
Nem túl nagyok, de érdekes jószágok.





Persze a cápákon kívül is vannak viszonylag nagy testű halak.
A fene tudja ennek mi a neve. Viszonylag nagy csapatban voltak.
 Persze igazi sztár volt a fűrészes sügér is.
Ráadásul több is volt belőlük.
Igaz nem egy akváriumban. Elég nagy territóriummal rendelkeznek.
Ha vetélytárs van, hamar kötekedők tudnak lenni. Különtartás esetében ez a probléma megoldottnak tekinthető.








Még ha kicsi is (kb. 40-50 cm), azért ez is csak cápa.
Igaz, nem a mozifilmek rettegett "emberevője", mondjuk úgy, "csak" egy sima bambusz cápa.



Megmondom őszintén, ilyet még egy tengeri akváriumban sem láttam.
Ha jól tudom, sőt a kiírás szerint is ez az atlanti tarpon.

Elég "keményfejűnek" tűnik. Mintha acélos páncéllemezekkel lenne borítva a feje.
Fura, hogy ezt a nem a kis test méretről ismert hering félét akváriumban tartsanak.
Ismereteim szerint akár a 2,5-3 méteres nagyságot is elérik. Igaz nem akváriumban.


Gyors mozgású, igazi "tengeri vágtázók". Florida és a Karib-tenger térségében kedvelt sporthorgász hal. Kitartóan, keményen tud az életéért küzdeni.
Ha jól tudom, Hemingway is egyik kedvenc sportja volt a horgászatuk
Íme egy másik tengeri "vágtázó" portréja.
A barracuda, magyarul a nyilas csuka.
Szintén nem kis testű ragadozó, bár közel nem annyira "sztár" a filmvilágban, mint bármelyik cápa féle. Csapatban portyáznak többségében. Természetesen nekik sem táplálékuk az ember, de volt már példa rá, hogy búvárokra támadt.









Nincsenek megjegyzések: