Ferrari 348 Spider átépítés_8.rész_A ponyvatető

Áhhhh. Ma totálisan szar napom volt... Amúgy magyarosan szólva, ma megtanultam trappban szarni, mint a lovak. Alig vártam, hogy haza érjek és egy kicsit foglalkozzam a Ferrari-val. Egy kicsit legalább szétkuszálja a napközbeni gondolataimat, dühöngésemet.
Na szóval, tegnapi nap ugye a Ferrari-segg simogatással telt. Mint említettem én nőként kezelem a Ferrari-kat.
Szépek, kecsesek, vadócak és aki már vezetett ilyet, azt mondja, szeszélyesek. Tehát nők...
Ma úgy gondoltam a leendő ponyva tető kialakításával foglalkozom. Mivel a szerszámozottságom és a kézügyességem nem engedi, hogy belemerjek vágni a lehajtható tető 1:18 méretarányú elkészítésébe.
A másik ok, hogy nem teszek ilyet, hogy láttam már MIRA, Maisto és egyéb modell gyártók próbálkozásait ilyen téren. Nos szerintem lehangolóan néznek ki. Láttam Ferrarit, BMW-t, Mustang-ot mozgatható tetővel és nem szépek. Szerintem ekkora méretben anyagot sem lehet találni, amelyik bírja a hajtogatást, meg lehet szépen feszíteni, szépre kialakítani. Ezért már annak idején is úgy gondoltam, hogy az összecsukott, le védőponyvázott állapotot alakítom ki. Mivel a környékemen nincs egy megveszekedett, nyüves 348 Spider, amit mintának tekinthetnék (bár én szívesen vennék egyet a kertben, még akkor is ha tudom a legfiatalabb is több mint 15 éves), megint a netről szedegettem képeket mintának.

Szóval ezt az állapotot szeretném elérni.
Persze, a színek még nincsenek fixálva.
lehet, hogy ez a piros-fekete kombináció lesz, vagy fehér-fekete, esetleg sötétkék-fekete, nem elvetendő a világoskék-fekete és legutoljára piros-bézs változat.
Nem tudom, még alszom jó párat a színválasztásra.
Azt hiszem ezzel még ráérek.

Ez is lehetséges színváltozat. Hajlok is rá, de majd a festék függvénye lesz.
Van egy bolt Újpesten, akiknél már jó párszor vettem spraybe töltött festéket. Még ráadásul valami műgyanta alapút. Ez ugye nagyon kellett a repülőmodellekhez. Azoknak a methanol alapú üzemanyaga, a festékre majdnem olyan hatással van, mint a Kromofág. A műgyanta alapú festék viszont üzemanyagálló. Kérdés, hogy ezt a színt ki tudják majd keverni?

Tulajdonképpen ez a szín tetszik a legjobban. Őszintén ezt csinálnám meg a legszívesebben. Remélem spraybe töltve is be tudom szerezni. Sajnos, nekem nincs festékszóróm, kompresszorom. Nem tudom bevállalni a festékszórós festést. Kompromisszumot kell kötnöm és bízom a spray-ben, hogy jó minőségben is beszerezhető. Ha nem sikerül ez a szín, marad a vörös. Bár én a vörös Ferrarik híve vagyok, de a vitrinben már annyi a vörös Ferrari, Lamborghini, hogy ha nézem őket, kiég a szemem.

Találtam egy grafikát, ami jó kiindulási alap lesz a tető formájának kialakításához. A fölülnézeti kép épp egy Spider-é. Az egyik oldalnézeti rajz segit a ponyvatető magasságának kiszámításában.
Ennek a grafikának és a fényképek segítségével kezdem a ponyvatető öntősablon elkészítését.











Első lépésként egy átlátszó irattartóból kivágott darabot ragasztottam a Ferrari fenekére:

Elnézést, de nem volt kedvem sokat vacakolni a megfelelő beállításokkal, fényekkel. Elég szarul sikerült a kép, de talán látható a fel ragasztószalagozott átlátszó lap.
A fekete vonal a leendő ponyvatető csücskének síkját jelöli.

Itt egy fokkal jobban látható műanyag lap, a berajzolt, "tájoló" vonal.
Az utastér felöl az ajtók vonala a határoló sík.

Szabadkézzel berajzoltam az alap kontúrját.
Ezt fogom az öntősablon alapjának megrajzolásához felhasználni.
És persze majd a reszelgetésnél is jó segédeszköz lesz a forma kialakításához.

Nos, az alap már meg van rajzolva, már csak azt kell kitalálni, miből is fogom az öntősablon megcsinálni.
Az első "szériám" legyártásánál karton papírból csináltam meg minden egyes darabnál. Amikor megkötött a műgyanta egyszerűen leáztattam a papírt. A maradék a csiszolásnál tünt el.
Most gondolkodom a többször használatos öntőminta elkészítésén.
Húúú, ha annak idején CNC gépek kezelését tanultam volna, csomó probléma, könnyebben megoldható lenne.
Változtatok a gondolkodási módomon. Ha egyszer megnyerem a főnyereményt a lottón, tuti zicher, hogy kimegyek Németországba és veszek egy kis CNC marót. Na és megtanulom a programozását. Annak idején repülőmodelles újságokban láttam ilyen masinát. Pár ezer DM-ért, most már €-ért árulták.




Mára befejeztem a munkálatokat. Most gondolkodni fogok (az sem lehetetlen, hogy beülök megint a retyóra :-) ) és kiagyalok valami jó öntőminta megoldást.
Na meg elkezdem illesztgetni a kasztni alá a műanyag alkatrészeket. Itt is lesz még reszelgetni való...

Ferrari 348 Spider átépítés_7.rész_Hiány pótlás

Szombaton úgy gondoltam elmegyek egy kis anyag beszerzésre. Nos, ez irányított gondolat volt... Természetesen nem a Ferrari-hoz való anyagok beszerzése volt a fő cél. Egyre jobban közeledik a szobafestés-parkettázás. Már várom... Vagy még sem? Szeretnék már túl lenni rajta, legfőképp a velejáró izomlázon. Szóval feleségem rábeszélt a Baumax-os bevásárló hétvégére. Aki ehhez megjegyzést akarna fűzni, jelzem tessék tisztelettel beszélni a z'asszonykámról! Nem semmi teljesítmény engem a vásárlásokra rábeszélni. Azt hiszem, még 66-ban, a születésem után nem sokkal olthattak be a vásárlás ellen. Jó szérum lehetett, még mindig hat.
Ha már be kellett tennem a lábam a Baumaxba, összekötöttem a kellemetlent, a hasznossal. Vettem matt fekete festéket, szürke alapozót és több féle csiszoló vásznat és vizes-polírpapírt.
Szombaton miután leszabadultam a pincébe előkaptam a modellt. Még péntek este kikevertem egy nagyobb adag DIAMANT-ot, és az előző részben fényképeken is látható üregeket kiöntöttem ezzel az "elixírrel".

Hát elismerem, elsőre nem szép az eredmény.

Bár az anyagban látható hullámoknak van némi esztétikai hatása...

Persze a lehetőségekhez képest, próbáltam takarékoskodni az anyaggal.
1. Jusson az esetlegesen elkészítendő többi Spider-re is.
2. Ezt nekem kell lereszelni! Nem akarok kiba..brálni magammal! :-)

Mivel a DIAMANT leírása szerint 6 óra száradás után már gyengén terhelhető, úgy gondoltam vasárnapig félre teszem. Az több mint 6 óra lesz. Tehát én hagyok neki időt kötni! Azért még egy kicsikét maceráltam a modellt. Az ajtókba, fixen beragasztottam a műanyag "kopoltyúkat". Ezzel az a tervem, hogy ha sikerül, össze gittelem-csiszolom az ajtót és a "kopoltyú" elemet. Hátha festve úgy fog kinézni, mintha egy anyag lenne. Majd meglátjuk sikerül-e?
Ezek után már tényleg nem volt sok dolgom a modellen. Mivel a feleségemnek megígértem, hogy vasárnap csinálok túrógombócot (állítólag jól csinálom), azt is bekevertem még este. Ez ugyan nem tartozik a témához, de még most is olyan jó erre gondolni. Tényleg jó lett.
Vasárnap, ebéd után, alig vártam, hogy mehessek csiszatolni a Ferrarit. Na és ekkor jött a szívás.
Szépen lereszeltem a jobb és baloldali felesleges kitöltést és elkezdtem csiszolgatni a felületet. Amikor a jobb oldali kiöntés oldalán egy kis hajszál repedést vettem észre. Jobban megnéztem. Hááát, hajós múltamból igen szép, változatos káromkodási kifejezések maradtak rám. Ezeket osztottam meg a szomszédság, kertjükben levő tagjaival. Nem értettem mitől is repedhetett el az anyag. Hiszen ahogy írva vagyon, érdesítettem a felületet, zsírtalanítottam és mégis elengedte az anyagot. Aztán szépen rájöttem. Először is, amint említettem már, 5 perc az anyag bedolgozhatósági ideje. Amikor beragasztottam az alu-lemezkéket, ez az oldali volt a második. Az elsővel sokat elbabráltam. Valószínű, hogy a ragasztás minősége már nem volt olyan jó. Másodszor, jobban elolvastam a leírást. 6 óra után gyengén terhelhető, 60(!) óra múlva erősen. Aha, én alig 20-24 órát vártam. Na újra érdesíteni-zsírtalanítani és a letisztított lemezt újra beragasztani. És most kivárom a 60 órát! Szóval ez tipikusan az az eset, amiről egy régi vicc jut az ember eszébe:
"A cigány gyerek táviratozik a seregből az anyjának: -Szívatnak Anyám! Stop.
Nem sokára jön otthonról a válasz: - Engem is Fiam, csak nekem jól esik! Stop."
Mondjuk ez a szívás nekem ugyan nem hiányzott...
Kedd este aztán neki gyűrkőztem még egyszer. Sikerült! Nem repedt el és szépen le tudtam reszelni, csiszolni. Persze a DIAMANT-ból előtüntek kis zárványok, buborékok. Kis modellező gittet felhordtam és ma este végső alakra csiszoltam a Ferrari farát.
Így sikerült:

Azt hiszem, elég jól sikerült. Persze lesz még egy kis polírozni való a felületeken.
De azt majd később.

Csak ne lenne olyan nehéz ezt a fénylő vackot fényképezni!
Ebből a nézetből azért egész jól látszik a kis aluminium fülek felhajtása.

Így néz ki belülről.
Amennyire lehetett belül is felcsiszoltam.
Persze ezen felületre nem helyeztem akkora hangsúlyt. Ez az oldal azért nagyon ritkán fog látszani.

Itt majd a padlólemez-hátsófutómű kombinált alkatrész beillesztése lesz majd problémás.
Azért itt eléggé megvastagodott az anyag. Bburago-ék persze úgy csinálták a modellt, hogy milliméterre kiszámolták a helyet.
Nem baj, valami megoldást biztos fogok találni. Az előző modelleknél nem fordítottam figyelmet erre a részre. Ronda is lett belülről. Viszont a műanyagból is kevesebbet kellett farigcsálni.

Akár hogy is, szerintem jobban néz ki mint az előző prototípus. Ezt az alulemezes "befenekelést" egyébként a WC-n találtam ki. Az vesse rám az első követ, aki nem fél, hogy ezért szájon vágom, de néhány jó ötletem az említett helyiségben ücsörgéskor jutott eszembe. Egyszer az egyik hajón a műhold antenna forgatását akartuk megoldani, hogy menet közben is tudjunk TV-t nézni. Forgató motor az meg volt. Egy használaton kívüli forgatható-hordozható reflektorból készítettük. A hordozhatósága miatt nem használtuk. Kb. 75-80 kg volt mindenestül. Össze is építettük az antenna árbóccal, csak a forgatómotor jobbra-balra vezérlésén akadtunk meg. Egyik nap, midőn ücsörögtem a "rohanás tengerén levő, nyugalmas szigeten", kipattant az Isteni szikra. Zsebemben volt egy toll és rögtön megcsináltam a kapcsolásirajzot a WC papírra.
A terv tökéletesen kivitelezhető volt, működött. Sőt egy kulisszás rendszerrel még azt is meg tudtam oldani, hogy ne 360°-ot, hanem 400°-ot forduljon. Így volt átfedése a műhold "lavórnak". Az eredeti reflektor ugye csak 270°-ban forgott. Ne hogy valami okostojás menet közben szemközt világítsa magát...Szóval ezek után, ha TV-t néztem a hajón, mindig elérzékenyültem, hogy "szellemi termékem" hol is foggant. De ezt eddig senkinek nem mondtam el.
Úgyan ez volt a szitu a Ferrari esetében is.
Gondolom az ipari forradalom nagyja is hasonló körülmények közt találták ki gépeiket. Elképzelem James Watt-ot, amikor korabeli újsággal a hóna alatt bandukol a kert végi budijába és kis idő múlva kivágja a klozet ajtót és felüvölt: Heuréka! Feltaláltam a gőzgépet! Szerintem egy nagy maszlag amit terjesztenek róla, hogy a teáskanna, gőztől emelkedő teteje ihlette a nagy feltalálót. :-)))
Mára befejeztem a csiszolást és "technikatörténeti" eszmefuttatásom. Most tervezem a következő lépéseket:
A futóműegység karosszériába illesztését és a leponyvázott tető-imitáció elkészítését.

Ferrari 348 Spider átépítés_6.rész_ Kezd új formát ölteni

Volt egy pár napos kihagyásom. Most, ugye egész héten "félember" vagyok. Nincs autóm. Azaz van, csak a szerelőnél. Kicsit rendbe szedik a Szentem-Lelkem. Szóval ezen a héten tömegközlekedtem, vonat-metró-vonat... Bizonyos tekintetben rossz ez, de van jó oldala is. A Piliscsaba-Budapest viszonylatot járom be. Szar dolog ez a vonatozás, reggelente lebandukolni az állomásra, várni a vonatot, bezötyögni, stb.-stb. Viszont jó tudni, hogy a 10-es úton, Solymárnál ahol már javában áll a sor Óbudáig, nem állok én is... Kicsi öröm ez az életben, de öröm!
Ennek a vonatozásnak a hozománya, hogy nem igen volt kedvem a 348-assal foglalkozni. Ez az érem egyik oldala. A másik az, hogy a prototípust szédszedtem és próbáltam emlékezni az átépítés buktatóira. Rá is jöttem mindjárt. Emlékszem, hogy sokat kínlódtam a kiöntött résszel. Mert ott rettentő kevés hely van a karosszéria és a padlólemez-elsőfutómű-hátsófutómű kombinált műanyag alkatrész között. Az a szürke színű biz-basz, amire még a motor szívócsövei is rá vannak öntve. Ennek a területnek az okosabb, belűlről nézve is, szebb megoldásán törtem a fejem. Hát remélem sikerült. Majd meglátjuk!

Szombat délután volt egy kis időm, szép napos, ellenben szar-szeles idő volt. Kinek van ilyenkor kedve kirndulni? Nekem nem! Amúgy sem lenne, ha jó idő lett volna. Baromi lusta-disznó vagyok. Persze én inkább arra fogom, hogy huszon valahányévet (vízen) mászkálással  töltöttem, vagy a város széli kikötőkből másztam be a városba és vissza. Csak vissza már felmálházva. Szóval motivációm meg volt. Inkább a pince, inkább a modell.
A múltkor nem foglalkoztam a szélvédő felső ívével. Néhány fotót megnéztem, a protót megmértem, rajzoltam, karcoltam, satuba fogtam, ez az ici-pici meg megreszelte az ívet. Hát így sikerült:

Persze kell még rajta egy kicsit alakítani, de most egyenlőre így jó. 6-8 helyen vastagságot mértem, hogy a belső ívvel meg legyen a párhuzam.
Belül találtam egy öntési hibát, zárványt, vagy az öntőmintának egy benyomódást. Ez ugye amíg tető volt rajta, nem volt zavaró. De most így "hajadon-főtt" szembetűnő lesz. Ez DIAMANT-tal lesz kigittelve és aztán összecsiszolva.
Ezen kívül, ha már olyan könnyen szétszedhető a motorfedél, akkor már egy kicsit azt is megdolgoztam még. Kivettem, pillanatszorító segítségével rögzítettem és a már említett belső gerendákat, tovább vékonyítottam.

Ahogy forgattam a kezemben a modellt, figyelmes lettem egy "V" alakú mintára az elején. Zöld nyilakkal jelöltem a képen.
Ez valami öntés hiba lehet, sőt inkább a szerszámozás hibája. A csomagtér belső felén ott van a mélyebb párja. Megnéztem a saját 348 TB-met és bizony, halványan, de azon is látszik. A Spider protón nem, ott valószínűleg vagy kigitteltem, vagy a kétrétegű alapozó festés eltüntette. Emlékezni kell rá! Ezt festés előtt ki kell javítani.

Előkészítettem a festett fém alkatrészeket a festék lemaratáshoz. Én úgy gondolom, hogy szebb lesz az eredmény, ha lemaratom a festést és kezdem előlről, az alapozástól.

Feleségem a kép láttán megkérdezte: "- A gumikesztyűt minek fotóztad le?"
Nos igen, van érzelmi értéke is a dolognak, hiszen Tőle kaptam. Az igazi ok a kép bal felső sarkában látszik. A Szuper-Kromofág! Szemét, agresszív, veszélyes anyag! Mérgező! Még bőrön keresztül is felszívódik! Ezért ha valaki a blog alapján belekezdene egy ilyen, vagy hasonló átépítésbe, figyelmeztetem, csak védőfelszereléssel használja ezt a trutymót!
A kesztyűn kivül ott volt egy vödör víz és mosószer is mellettem! Biztos, a mi biztos alapon szemüveget is vettem fel. Lehet, hogy valaki legyint erre, de nekem nem ér az egész annyit, hogy megvakuljak, vagy leégjen a bőr a kezemről! Tényleg nagyon szemét anyag, valami metanol az alapja, ami ugye alapból mérgező! Szóval első a biztonság!

Ecsetelés után kb. 15 másodperccel! Azt hiszem a kép önmagáért beszél...
Egy 2 perces áztatás után, az ecsettel még átdörzsöltem, minden hajlatot. Még belül is és zsupsz bele a mosószeres vízbe. Nagyon alaposan átmostam és öblítettem az alkatrészeket. Csak tanulság képp mondom. A mosószeres mosást már kesztyű nélkül csináltam. Én hülye! Az a kevés is ami a víz tetejére gyűlt, elkezdte csípni a kezem! Baj nem lett, gyorsan megmostam és este majd be is krémezem. Azért érzem egy kicsit, hogy húzódik a bőr a kézfejemen...
Szóval tessék elképzelni, a kép láttán, mit művelhet a Kromofág az utcán parkoló autóval... Hallottam ilyet, sőt láttam is az eredményét. Siralmas. Szerencsére nem az én autómmal tettek ilyet. Azért az ilyen rosszindulatú, ganéj embernek rálépnék a pöcsére, a végére és hanyatlökném...
Íme a végeredmény:

Valljuk be, így sem néz ki szarul! Lehet, hogy nem is kellene festeni. Hanem szépen felpolírozni és lelakkozni.
Hmmm egyszer olvastam egy sztorit. Valami külföldi repülőtéren old-timer repülő találkozót szerveztek. Útban arra felé egy öreg DC-3-as Dakota le akart szállni, hogy tankoljon, egy közeli nemzetközi reptéren. Amikor a légiirányítók meglátták a gyönyörűen felpolírozott, festés nélküli öreg-madarat, megkérdezték a pilótát: "-Uram, mivel polírozták így fel?" A válasz: "-Pusztán csak a sebességgel..."

Sajnos a "V" alakú benyomódás még mindig látszik.
Áhhh, gittelés lesz a vége.

Először karton papírból, majd azok alapján 0,8-as aluminium lemezből kialakítottam a karosszéria pótlandó részének alsó részét. Jobbról, balról tehát nem cápauszonyok láthatóak, hanem ezek a hézagpótló alkatrészek.

Az egyenes végükön, csináltam egy 1-2 mm-es felhajtást. Számításaim szerint, így egy teknő szerűség alakul ki, amibe a DIAMANT pasztát be tudom majd kenni.

Hát valahogy így képzeltem el. Persze itt még nincsenek beragasztva. Csak a "száraz próbát" örökítettem meg.
A piros szigetelőszalag szerepe, csupán a motorfedél csapkodásának megakadályozása.
Ha ez nem tennénk meg, akkor a fedél túlnyílik, szétfeszíti a két vékony tartóját és hullik is ki...
A csomagtér fedelet is hasonlóan rögzítettem. Ne lifegjen feleslegesen, még a végén letörik nekem és azzal is bajlódhatok.

Persze mielőtt végleg beragasztanám a helyükre, egy utolsó motor fedél szintezés még belefér. A kinagyítható képen bejelöltem a "referencia" pontokat.Az alapsíkot, a sárvédők felső éle határozza meg.

Bekevertem egy kisebb adag DIAMANT "kulimászt".
Ezzel még nem a kitöltést fogom végezni, csak az alsó, az előbbiekben jelzett alsó "zsaluzó" lemezt fogom beragasztani.
A használati utasítás szerint 5 perc alatt kell bedolgozni. Úgy hogy csak keveset kevertem be.

Miután a szélére vékonyan felvittem a ragasztót, a helyükre illesztettem a lemezkéket.
Volt még kb. fél percem az igazgatásra.
Tényleg nagyon gyorsan köt. Pláne, hogy itt még nem nagy vastagságban kellett átkötnie.
Szóval a tanácsom: ragasztás előtt jól átgondolni a mozdulatokat, esetleg begyakorolni, kevés ragasztót keverni és gyorsan dolgozni!
Egyszerű, nem!?

Próbáltam valamiféle hegesztési varrat jelleget adni neki.
Hááát, ez lett belőle.
Lényeg az, hogy kész van a kitöltendő rész teknő szerűségének az alja. Ebbe már bátran beönthető a DIAMANT.
Valamelyest javult a karosszéria merevsége is és nem kell már rinyálni attól, hogy letörik a motorfedél tartó konzol.
Jó, jó, persze, hogy letörhet így is, de kicsivel nehezebben...

10-15 perc száradás után megnéztem a fölső oldalt.
Azt hiszem OK.
Ide már lehet önteni a kitöltő anyagot.

Oldalról  is szépen látszik, hogy lesz hely ahova befolyhat a ragasztó.
Azt ugye mondanom sem kell, hogy mielőtt ragasztottam volna, a karosszéria belső felét 60-as, 80-as csiszolóvászonnal jól feldörzsöltem és nitróhígítóval zsírtalanítottam a felületet.
Tulajdonképpen a festéket is ezért kellett lemaratni, hgy belül a tiszta fémhez kössön a ragasztó, ne festett felületre. Az tuti-fix, hogy egy idő után festékestől válik le.

Még este, lefekvés előtt kifogom önteni az üregeket a DIAMANT-tal. Így egy teljes éjszakája lesz, hogy jól kikeményedjen és megmunkálható legyen.

Ferrari 348 Spider átépítés_5.rész_ Így kell megskalpolni egy Ferrarit.

Talán van aki még emlékszik, a '70-es évek végén ment a TV-ben a "Tavasz 17 pillanata" című szovjet opus (vagyis filmsorozat). Ebben a cucialista James Bond féleségben a narrátor, amolyan  naplószerűen kötötte össze az egyes jeleneteket. Például: "Stirlitz tudta hogy.... (hibát követett el, amikor zdrasztvulyte-vel köszönt a Reichstagban)" vagy "Herr Graf Hermann Radberger. Ismert nemzeti-szocialista, hadi-sörfőző. Kiváló teniszjátékos, feltétlen híve a pártnak, elítélhető kapcsolatai nincsenek...
Gondoltam én is ilyen hivatalosan kezdem ezt a mai bejegyzést:
18.10 - Vacsora után homlokon csókoltam feleségem és közöltem, hogy egy kicsit lemegyek farigcsálni a Ferrarit.
18.15 - Előbb elmosogattam, reggelre bekészítettem a feleségemnek a kávét, a kávéfőzőbe.
18.20 - Végre lent vagyok a műhelyben.
18.30 - A lakásból leszűrődik az RTL Klub híradó szignálja, valamint Szellő István és Erős Antónia hangjai.
18.33 - Mind ez teljesen mellékes, mert kezemben felsikít a kis flex és beleharap a satuba fogott Ferrari tetejébe. Az offenzíva elkezdődött! Visszavonhatatlanul! Nincs hátrálás, innen már csak előre lehet menni!
18.37 - A Ferrari teteje a satupad alá hullik. Kész. Na és? Itt a tavasz, legalább szellős lett.

Na itt fejezem be ezt a Stirlitzes hülyeséget.
Szóval nem bírtam magammal, elkezdtem.
Ugye mint emlékszünk a kiindulási alap ez volt:

Vagy méginkább ez:












Aki olvasott gyerekkorában Karl May regényeket, mint például a Winnetou sorozat, Az Ezüs-tó kincse, esetleg az Olajkirály-t, az tudja, hogy mit jelent a skalpolás. Ezen regények egyik főhőse, Sam Hawkins is egy ilyen, korabeli "szépészeti műtét" során vesztette el hajkoronáját. Na kérem szépen, Harry Potter és egyéb Álommanós könyveken felnőtteknek mondom, a skalpolás menete a következő: Hajba belemarkolás, homlok vonalban késsel egy vágás körben és a fejtetőről a hajas bőr letépése. Ez így elég borzasztóan hangzik, de ezt csak az indiánok alkalmazták. Hát így szocializálódtunk mi középkorúak. De még mindig jobb, mint Pernilla Stalfelt - Kaki könyv című szellemi terméke, mint esti olvasmány... Esküszöm tényleg van ilyen könyv. Valaki elküldte .pdf formátumban. Elolvastam, zseniális iromány. Tényleg mi lesz a jövő nemzedékkel, ha könyvből kell megtanulniuk, adott esetben, szarni?
Na nem vagyok én diesel-motor, abba hagyom a dohogást.
Tehát a Ferrari meg lett skalpolva. Elég jól tűrte, szinte hangtalanul. Íme az eredmény:

Persze a vágásnál jócskán rá hagytam. Azért egy 25 cm-es munkadarab esetén nem annyira precíz szerszám a flex. De se baj! Van jó befogó konzolunk, van satunk és van egy igen szuper, békebeli tűreszelő készletünk:

Szeretem ezt a kis készletet. Lehet, hogy hülyén hangzik, de így van... 1987-ben, leszerelésem utáni első utamon vettem. Na hol? Igen! A Szovjetunióban! Röhej, de a napi 6-7 rubeles napidíjamat nem tudtam semmi értelmesre elkölteni ebben a Reni nevezetű kikötővárosban. Na jó az esténkénti kultúrális programokat leszámítva. Értsd: enyhe ittasság megszerzése a helyi tengerész-klubban, miután meg volt a "bátorság", a helyi komszomolista lányokkal kezdeményeztünk sport programot. Magyarul ezt simán kurvázásnak hívják... (Na ha ezt a blogot olvassa a feleségem... -Kis Szívem, akkor még nem ismertelek és csak 21 éves voltam :-) )

Ezeken kívül egy-két jó szerszámot mégis be tudtam szerezni náluk. Pl. ezt is. amilyen kis gagyinak néz ki, olyan strapabíró. Faterom sorra tördelte el a saját készletének darabjai. Pedig még gyémántos is volt neki. Ez a kis "szar" meg csak harapja az anyagot. Nos, ezért szeretem.

Ebben a Ferrari projektben is hű társam. És neki sem ez az első Ferrarija!

Tehát kezdődik a reszelgetés. De csak nagyon óvatosan. Mint említettem már párszor, a zsanér felöli oldal nagyon a Jó Isten kezében van.
Ez a következő képeken jól látható:

Ez a mai nap eredménye. Tető nincs, csiszolás megkezdve.

Jelzem, nem látszik, de még közel sincs a formára igazítás befejezve. A szélvédő felső részéhez még hozzá sem nyúltam. Csak lesorjáztam, hogy ne szabdalja szét a kezem, ha rosszul nyúlnék hozzá.

Inkább a hátsórészre helyeztem inkább a hangsúlyt. Hmmm, a feleségem is ezt szokta mondani... Hát ez van. De én a Ferrarit is inkább nőnek tekintem. Van elől domborulat rajta, van dereka, van formás csípője és még formásabb feneke!
Ergo, símogatni kell!
OK, ezt most előbb reszelővel.
Na komolyra a szót! Egyenlőre csak a sárvédők szélénél és a farán levő "kacsafaroknál" (spoiler) levő tető maradványokat reszeltem le.
Azért látszik, hogy a belső rész kb. 1,5-2 mm és ez tartja az egész motorháztetőt! Addig, amíg nem lesz ez a "V" alakú nyílás kiöntve a DIAMANT-tal, addig egy tapodtat sem reszelünk belőle! Isten kísértés lenne.

Na és megint nem győzöm emlegetni a befogó konzol jelentőségét! Gyakorlatilag, így tető nélkül csak ez ad a karosszériának némi kis merevséget. Ha nem lenne, az első reszelő húzásnál csavarodna az egész...
Reszelgetésnél csak óvatosan! Ha belekap az anyagban akkor később csak gittel tudjuk pótolni. Fogalmam sincs, hogy ehhez az anyaghoz mennyire tapad az idők folyamán majd a gitt. A proto-n nagyon kevésre volt szükség, azon nincs lepattogzódás. A festés kicsit megviselt rajta, de azt kb. 3-4 költözködésnek tudom be. Ja és volt amikor nem is én csomagoltam be! Ideg bajt is kaptam kis híjján!
Reszelésnél alkalmaztam azt a módszert amit a repülőmodellek csiszolásánál tanultam. Ott ugye a balsafa rettentően puha, a csiszolóvászon pillanatok alatt kikapja a nem kívánt mennyiséget is. Jó, persze tömítő anyaggal lehet ezt pótolni. De mondjuk ha szárnynál csináljuk ezt, akkor pár gramm súlykülönbséget is okozhat. Ez egy szimmetrikus szárny-profilú műrepülőnél nem ad jó eredményt. Az egyik irányba gyorsabban fog orsózni, vagy folyamatosan trimmelni kell repülés közben. Vagy kisúlyozni a másik szárnyat. De ezt nem szereti senki rep.modellező. Plusz súlyt akaszgatni a gépre... Nem jó Ómen.
Ezért a csiszolás határához cellux-szal, vagy ragasztószalaggal papírt ragasztunk és úgy csiszolunk. Ha nagyon kopik a ragasztószalag-papír, akkor csere és mehet tovább a "koptatás".
Na ezt a módszert alkalmaztam itt is. Szigetelőszalag csík a sárvédő ívére és mehetett a formára reszelés.
Hmmm, mostanában annyit reszelgetek, hogy jöhet hozzám korrepetálásra a Stohl Buci. Úgy hallom olyan helyre megy nem sokára, ahol jó szolgálatot tehet egy reszelő.

Azt hiszem itt látható a legjobban, ez a "levegőben lógása" a motorháztetőnek.

A két "V" alakú nyílást, kivágást kell majd "bezsaluzni" és kiönteni a fémragasztó pasztával. Nem lesz egy egyszerű akció!
De úgy vagyok vele, ha el tudtak menni a Holdra, akkor ez sem lehet annyira nehéz. :-)

Most egy kicsit megint szünetelni fog a munka. Kromofágot kell vennem. Az összes festéket lemaratom. Belülről is! Sőt, ott még fel is kell durvára csiszolni a felületet, hogy a DIAMANT jobban tudjon tapadni. Az sem lehetetlen, hogy a leesett tető darabbal elkezdek kísérletezni. Van-e valamilyen jó technológia a forrasztására? Ha igen, akkor abból fogom a belső merevítését megcsinálni. Ha nem megy akkor marad a régi technológia. Tulajdonképpen, ha rajta van az alváz, akkor azért elég merev az egész modell.


Na most így a végén egy kis statisztika, bár még nem vagyunk a végén!
Tehát a költégek:
1 db Bburago Ferrari 348 TB (a'la Vatera)      -  5700 Ft  (4400 Ft kemény licit csata után + posta)
2x25 ml DIAMANT fémragasztó                    -  2500 Ft
1 klt. Uverapid ragasztó                                  -  1100 Ft
1 pár gumikesztyű, kell majd a Kromofághoz   -    600 Ft (A 'zasszony vette nekem. Szép zö'd és XL-es)
1 tubus fekete velurpor                                    -    450 Ft
1 tubus bézs velurpor                                      -     450 Ft
1 doboz színtelen lakk a velurozáshoz              -     550 Ft
Összesen:                                                       - 11350 Ft

Hmmm, Te jó ég! Mire a végére érek, majdnem egy Kyosho árával vetekszik! Lehet, hogy érdemesebb lenne kivárni az Elite 348-asát? Hátha lesz belőle egy pofás Spider is?  De akkor hol van alkotás öröme?
Persze azért bízom abban is, hogy a ragasztóból nem kell az egészet elhasználni egy autóra...

A munkaórák:
1 óra a modell teljes szétszerelésére
1 óra méregetés, jelölés, agyalás, tervezgetés
1 óra net böngészés, képek letöltögetése
2 óra após kacatjai között laposvas keresés és a befogókonzol elkészítés
2 óra a hátsó motortető rács fölösleges bord kivágása és a motortető gerendázat elvékonyítása
1 óra a tető levágása és 60%-ban alakra reszelés

Mind eközben megettem kb. 4 csík narancsos étcsokit (70% kakaó tartalom, J.D. Gross gyártmány, forgalmazó Auchan, viszont ennek ellenére k..vára finom). Ja és bevedeltem 1,5-2 liter cukormentes Slice Colát. Sört csak a végén, ha sikerül a projekt. Már a hűtőben van egy üveg Heineken! Na ennyit az egészséges életmódról. Viszont nem cigizem és az orromon keresztül is maximum Otrivint szívok fel, ha eldugul...
Móka Miki szavaival élve: "Véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára! De ha tetszett visszavárlak, Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata , Klára, és valahány név a naptárbam, Eljövök még hozzátok, Viszont látásra pajtások!"
Amúgy engem Lacinak hívnak...

Ferrari 348 Spider átépítés_4.rész_Még nem vágunk, de nem sokára igen!

FGondoltam dolgozom a Spider-en ma is egy kicsit. Valahogy nem volt kedvem flexet ragadni a kezembe. Van bennem egy kis félsz a vágással kapcsolatban. Emlékszem, hogy amikor az elsőket csináltam, eléggé megizzasztott a motortér tető zsanérjának környéke:

Talán látszik a képen, hogy a zsanér csapja körül nem sok "hús" marad a karosszérián. Kb. 1-2 mm.
Ez azt jelenti, hogy:
1. Már az építés ideje alatt is rendkívüli figyelmet kell majd fordítani erre az alkatrészre. Egy rossz, hirtelen mozdulat és már törik is a kis csapocska. Mint említettem már, ez az anyag elég rideg, nem kifejezetten hajlékony!
2.  A kész modellnél is meg kell barátkozni a tudattal, hogy egy esetleges "meg mutatom a havernak, hogy néz ki a motortér" szituációnál óvatosan nyitom ki a motorfedelet és senki kezébe nem adom a modellt, hogy kedvére nyitogassa! Majd ha sikerül ennek a fémnek a forrasztási technológiáját kitalálni és egy kereszt merevítőt, anyagából (mondjuk a leeső tető darabból) beépíteni.
3. Mindenképpen elveszti az autócska a gyerekjáték státuszát. Ettől az átépítéstől kezdve, ez szigorúan gyűjteménybe való kiállítási tárgy lesz.

Ha a képre kattintva kinagyítjuk, látható a lila karikákban a jelzett zsanér csap filigránsága.
A sárga karikákban a műgyanta vászontető utánzat csavar rögzítése látható. Legalább is remélem, hogy látható...

Nos, ezzel a ténnyel is meg kell majd barátkozni. Mint látható a képen a DIAMANTOS kiöntés, belülről nem az a tipikus "gyári" kinézetű...
De bízzunk benne, hogy erről az oldalról ritkbban fogjuk nézni a modellt.

Apropó, ezek a képek még a prototípus változatról készültek!





Ma csak annyit csináltm, hogy a leendő vágási vonalakat bejelöltem az autón, egy alkoholos filccel. Hja kérem, tegnap a feleségem nézett a Discovery-n valami plasztikai sebészes filmet. Ott láttam, hogy a csajszin, akin zsírt akartak leszívni, a csöcseit-ráncait felvarrni, a sebész úgy firkált egy filccel, mint az ácsok a tölgyfa gerendán. Na mondom, akkor én is alkalmazom ezt a módszert:

Talán látszik a kék filc nyoma.
Viszont! Ha már itt van ez a kép, akkor megemlítem, hogy soha nem figyeltem fel arra, hogy a 348-asok hűtőrácsai 3-as tagolásúak. Na és bizony ezt a dolgot a Bburago, amúgy Gyurcsányosan szólva, elkúrta! De nem kicsit! Itt ugyan már kivagdaltam a műanyagból a középső, felesleges merevítést.

A fotó kedvéért előkaptam a vitrinből a 348 TB változatot. Na kérem, ezen frankón látszik az elbaltázott rács osztás.

Kinyitva az is látszik, hogy belülről ezeg a gerendák, ráadásul még jó bumszli-vastagok is.
Amit én a fekete festéssel még jól ki is emeltem...

Ebből a nézetből is látszik, hogy 4-4,5 mm szélesek legalább. Nézzük el ezt a Bburago-nak. Tömeg gyártásnál nem igazán van lehetőség a precízkedésre.

Hát és bizony mélységében is jócskán vastagok. És igen, középen ott a fölösleges osztás vonal!
Amúgy bocs. Nem szokott koszos lenni a körmöm. Csak a fotózás előtt még reszelgettem a Ferrarit a műhelyben.

Két kép az eredetiről.
Valahogy így kellene kinéznie a modellen is.

Remélem a képek készítői nem perelnek be, a képek után járó jogdíjakért... :-)











Szóval ilyen előznények után, futás le a műhelybe! Befogó konzol már van. Satuba a darabbal! Elő a reszelőt és "rablás" az anyagból.
Íme az eredmény:

Kb. fél óra reszelgetés után erre az erdményre jutottam.
A 4-5 mm-es ordenáré "gerendázatot" sikerült 1,5 mm-re koptatni.
Nos, amennyire fikáztam a spiáter, hogy milyen lágy, "túró" anyag, olyan nehéz reszelni. Mindig elrakja a reszelő fogait. Viszont egy új tulajdonságomat vettem észre. 45 éve úgy tudom jobb kezes vagyok. Most az egyik gerendát bal kézzel kellett reszelnem. Sokkal gyorsabban pontosabban csináltam meg mint a többit...

Atya világ! Ha ezt a tulajdonságomat tudtam volna 1980-ban, a hajózási szakközép műhely foglalkozásán! Hát tuti, hogy 20 dkg-os kalapácsot, amit reszelnünk kellet, bal kézzel csináltam volna!
Na mindegy!
Azért látszik, hogy a belső oldalát is sikerült szépen elvékonyítani.

A ráccsal összeszerelve már tetszik a végeredmény.
Na és ha még színre is lesz fújva!











Na, mára kész. József Attila szavaival élve:
"Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs."

Legközelebb már szerintem tényleg a tető levágása következik.
Folyt.köv.