Ferrari 348 Spider átépítés_7.rész_Hiány pótlás

Szombaton úgy gondoltam elmegyek egy kis anyag beszerzésre. Nos, ez irányított gondolat volt... Természetesen nem a Ferrari-hoz való anyagok beszerzése volt a fő cél. Egyre jobban közeledik a szobafestés-parkettázás. Már várom... Vagy még sem? Szeretnék már túl lenni rajta, legfőképp a velejáró izomlázon. Szóval feleségem rábeszélt a Baumax-os bevásárló hétvégére. Aki ehhez megjegyzést akarna fűzni, jelzem tessék tisztelettel beszélni a z'asszonykámról! Nem semmi teljesítmény engem a vásárlásokra rábeszélni. Azt hiszem, még 66-ban, a születésem után nem sokkal olthattak be a vásárlás ellen. Jó szérum lehetett, még mindig hat.
Ha már be kellett tennem a lábam a Baumaxba, összekötöttem a kellemetlent, a hasznossal. Vettem matt fekete festéket, szürke alapozót és több féle csiszoló vásznat és vizes-polírpapírt.
Szombaton miután leszabadultam a pincébe előkaptam a modellt. Még péntek este kikevertem egy nagyobb adag DIAMANT-ot, és az előző részben fényképeken is látható üregeket kiöntöttem ezzel az "elixírrel".

Hát elismerem, elsőre nem szép az eredmény.

Bár az anyagban látható hullámoknak van némi esztétikai hatása...

Persze a lehetőségekhez képest, próbáltam takarékoskodni az anyaggal.
1. Jusson az esetlegesen elkészítendő többi Spider-re is.
2. Ezt nekem kell lereszelni! Nem akarok kiba..brálni magammal! :-)

Mivel a DIAMANT leírása szerint 6 óra száradás után már gyengén terhelhető, úgy gondoltam vasárnapig félre teszem. Az több mint 6 óra lesz. Tehát én hagyok neki időt kötni! Azért még egy kicsikét maceráltam a modellt. Az ajtókba, fixen beragasztottam a műanyag "kopoltyúkat". Ezzel az a tervem, hogy ha sikerül, össze gittelem-csiszolom az ajtót és a "kopoltyú" elemet. Hátha festve úgy fog kinézni, mintha egy anyag lenne. Majd meglátjuk sikerül-e?
Ezek után már tényleg nem volt sok dolgom a modellen. Mivel a feleségemnek megígértem, hogy vasárnap csinálok túrógombócot (állítólag jól csinálom), azt is bekevertem még este. Ez ugyan nem tartozik a témához, de még most is olyan jó erre gondolni. Tényleg jó lett.
Vasárnap, ebéd után, alig vártam, hogy mehessek csiszatolni a Ferrarit. Na és ekkor jött a szívás.
Szépen lereszeltem a jobb és baloldali felesleges kitöltést és elkezdtem csiszolgatni a felületet. Amikor a jobb oldali kiöntés oldalán egy kis hajszál repedést vettem észre. Jobban megnéztem. Hááát, hajós múltamból igen szép, változatos káromkodási kifejezések maradtak rám. Ezeket osztottam meg a szomszédság, kertjükben levő tagjaival. Nem értettem mitől is repedhetett el az anyag. Hiszen ahogy írva vagyon, érdesítettem a felületet, zsírtalanítottam és mégis elengedte az anyagot. Aztán szépen rájöttem. Először is, amint említettem már, 5 perc az anyag bedolgozhatósági ideje. Amikor beragasztottam az alu-lemezkéket, ez az oldali volt a második. Az elsővel sokat elbabráltam. Valószínű, hogy a ragasztás minősége már nem volt olyan jó. Másodszor, jobban elolvastam a leírást. 6 óra után gyengén terhelhető, 60(!) óra múlva erősen. Aha, én alig 20-24 órát vártam. Na újra érdesíteni-zsírtalanítani és a letisztított lemezt újra beragasztani. És most kivárom a 60 órát! Szóval ez tipikusan az az eset, amiről egy régi vicc jut az ember eszébe:
"A cigány gyerek táviratozik a seregből az anyjának: -Szívatnak Anyám! Stop.
Nem sokára jön otthonról a válasz: - Engem is Fiam, csak nekem jól esik! Stop."
Mondjuk ez a szívás nekem ugyan nem hiányzott...
Kedd este aztán neki gyűrkőztem még egyszer. Sikerült! Nem repedt el és szépen le tudtam reszelni, csiszolni. Persze a DIAMANT-ból előtüntek kis zárványok, buborékok. Kis modellező gittet felhordtam és ma este végső alakra csiszoltam a Ferrari farát.
Így sikerült:

Azt hiszem, elég jól sikerült. Persze lesz még egy kis polírozni való a felületeken.
De azt majd később.

Csak ne lenne olyan nehéz ezt a fénylő vackot fényképezni!
Ebből a nézetből azért egész jól látszik a kis aluminium fülek felhajtása.

Így néz ki belülről.
Amennyire lehetett belül is felcsiszoltam.
Persze ezen felületre nem helyeztem akkora hangsúlyt. Ez az oldal azért nagyon ritkán fog látszani.

Itt majd a padlólemez-hátsófutómű kombinált alkatrész beillesztése lesz majd problémás.
Azért itt eléggé megvastagodott az anyag. Bburago-ék persze úgy csinálták a modellt, hogy milliméterre kiszámolták a helyet.
Nem baj, valami megoldást biztos fogok találni. Az előző modelleknél nem fordítottam figyelmet erre a részre. Ronda is lett belülről. Viszont a műanyagból is kevesebbet kellett farigcsálni.

Akár hogy is, szerintem jobban néz ki mint az előző prototípus. Ezt az alulemezes "befenekelést" egyébként a WC-n találtam ki. Az vesse rám az első követ, aki nem fél, hogy ezért szájon vágom, de néhány jó ötletem az említett helyiségben ücsörgéskor jutott eszembe. Egyszer az egyik hajón a műhold antenna forgatását akartuk megoldani, hogy menet közben is tudjunk TV-t nézni. Forgató motor az meg volt. Egy használaton kívüli forgatható-hordozható reflektorból készítettük. A hordozhatósága miatt nem használtuk. Kb. 75-80 kg volt mindenestül. Össze is építettük az antenna árbóccal, csak a forgatómotor jobbra-balra vezérlésén akadtunk meg. Egyik nap, midőn ücsörögtem a "rohanás tengerén levő, nyugalmas szigeten", kipattant az Isteni szikra. Zsebemben volt egy toll és rögtön megcsináltam a kapcsolásirajzot a WC papírra.
A terv tökéletesen kivitelezhető volt, működött. Sőt egy kulisszás rendszerrel még azt is meg tudtam oldani, hogy ne 360°-ot, hanem 400°-ot forduljon. Így volt átfedése a műhold "lavórnak". Az eredeti reflektor ugye csak 270°-ban forgott. Ne hogy valami okostojás menet közben szemközt világítsa magát...Szóval ezek után, ha TV-t néztem a hajón, mindig elérzékenyültem, hogy "szellemi termékem" hol is foggant. De ezt eddig senkinek nem mondtam el.
Úgyan ez volt a szitu a Ferrari esetében is.
Gondolom az ipari forradalom nagyja is hasonló körülmények közt találták ki gépeiket. Elképzelem James Watt-ot, amikor korabeli újsággal a hóna alatt bandukol a kert végi budijába és kis idő múlva kivágja a klozet ajtót és felüvölt: Heuréka! Feltaláltam a gőzgépet! Szerintem egy nagy maszlag amit terjesztenek róla, hogy a teáskanna, gőztől emelkedő teteje ihlette a nagy feltalálót. :-)))
Mára befejeztem a csiszolást és "technikatörténeti" eszmefuttatásom. Most tervezem a következő lépéseket:
A futóműegység karosszériába illesztését és a leponyvázott tető-imitáció elkészítését.