Ez azt jelenti, hogy:
1. Már az építés ideje alatt is rendkívüli figyelmet kell majd fordítani erre az alkatrészre. Egy rossz, hirtelen mozdulat és már törik is a kis csapocska. Mint említettem már, ez az anyag elég rideg, nem kifejezetten hajlékony!
2. A kész modellnél is meg kell barátkozni a tudattal, hogy egy esetleges "meg mutatom a havernak, hogy néz ki a motortér" szituációnál óvatosan nyitom ki a motorfedelet és senki kezébe nem adom a modellt, hogy kedvére nyitogassa! Majd ha sikerül ennek a fémnek a forrasztási technológiáját kitalálni és egy kereszt merevítőt, anyagából (mondjuk a leeső tető darabból) beépíteni.
3. Mindenképpen elveszti az autócska a gyerekjáték státuszát. Ettől az átépítéstől kezdve, ez szigorúan gyűjteménybe való kiállítási tárgy lesz.
A sárga karikákban a műgyanta vászontető utánzat csavar rögzítése látható. Legalább is remélem, hogy látható...
De bízzunk benne, hogy erről az oldalról ritkbban fogjuk nézni a modellt.
Apropó, ezek a képek még a prototípus változatról készültek!
Ma csak annyit csináltm, hogy a leendő vágási vonalakat bejelöltem az autón, egy alkoholos filccel. Hja kérem, tegnap a feleségem nézett a Discovery-n valami plasztikai sebészes filmet. Ott láttam, hogy a csajszin, akin zsírt akartak leszívni, a csöcseit-ráncait felvarrni, a sebész úgy firkált egy filccel, mint az ácsok a tölgyfa gerendán. Na mondom, akkor én is alkalmazom ezt a módszert:
Viszont! Ha már itt van ez a kép, akkor megemlítem, hogy soha nem figyeltem fel arra, hogy a 348-asok hűtőrácsai 3-as tagolásúak. Na és bizony ezt a dolgot a Bburago, amúgy Gyurcsányosan szólva, elkúrta! De nem kicsit! Itt ugyan már kivagdaltam a műanyagból a középső, felesleges merevítést.
A fotó kedvéért előkaptam a vitrinből a 348 TB változatot. Na kérem, ezen frankón látszik az elbaltázott rács osztás.
Kinyitva az is látszik, hogy belülről ezeg a gerendák, ráadásul még jó bumszli-vastagok is.
Amit én a fekete festéssel még jól ki is emeltem...
Ebből a nézetből is látszik, hogy 4-4,5 mm szélesek legalább. Nézzük el ezt a Bburago-nak. Tömeg gyártásnál nem igazán van lehetőség a precízkedésre.
Hát és bizony mélységében is jócskán vastagok. És igen, középen ott a fölösleges osztás vonal!
Amúgy bocs. Nem szokott koszos lenni a körmöm. Csak a fotózás előtt még reszelgettem a Ferrarit a műhelyben.
Két kép az eredetiről.
Valahogy így kellene kinéznie a modellen is.
Remélem a képek készítői nem perelnek be, a képek után járó jogdíjakért... :-)
Szóval ilyen előznények után, futás le a műhelybe! Befogó konzol már van. Satuba a darabbal! Elő a reszelőt és "rablás" az anyagból.
Íme az eredmény:
A 4-5 mm-es ordenáré "gerendázatot" sikerült 1,5 mm-re koptatni.
Nos, amennyire fikáztam a spiáter, hogy milyen lágy, "túró" anyag, olyan nehéz reszelni. Mindig elrakja a reszelő fogait. Viszont egy új tulajdonságomat vettem észre. 45 éve úgy tudom jobb kezes vagyok. Most az egyik gerendát bal kézzel kellett reszelnem. Sokkal gyorsabban pontosabban csináltam meg mint a többit...
Na mindegy!
Azért látszik, hogy a belső oldalát is sikerült szépen elvékonyítani.
Na és ha még színre is lesz fújva!
Na, mára kész. József Attila szavaival élve:
"Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs."
Legközelebb már szerintem tényleg a tető levágása következik.
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése