A "donort", a Ferrari 348 TB-t szétszedtem a legapróbb darabokra. Mint már említettem, a tető levágáshoz cél szerű lesz majd stabilan befogni. Mondjuk például egy satuba. Semmiképp nem javaslom bárkinek, aki e blog alapján kedvet kapna az átalakításhoz, hogy a kasztnit csak úgy befogja a satuba. Igen frankó kis anyag ez a fröccsöntött fém. Elnézést, de én ezt csak egyszerűen csak spiáternek szoktam nevezni. Az egyszerűség kedvéért maradnék ennél a kifejezésnél.
Szóval ez a spiáter, számomra megfejthetetlen ötvözet. Állítólag van benne aluminium, réz, cink és még a Jó Isten tudja mi még... Elég régen tanultam anyag- és gyártásismeretet, "lövésem" sincs, hogy tényleg ezek-e az alkotó elemei és hogy tudják ezeket az anyagokat ötvözni egymással? Lényeg az, hogy felolvasztva, formába tudják fröccsönteni. Az már az öntő minta kérdése, hogy ebből az olvadt szuttyadékból mi lesz: bútor fogantyú, vagy egyéb bútor alkatrész. Vagy néhányunk álma, egy 1:18 méretarányú Ferrari. Maga a fém elég jól megmunkálható, reszelhető, viszont rideg, törékeny és én nem találtam semmilyen anyagot amivel mondjuk forrasztani lehetne...
Tehát mégegyszer, az anyag ridegsége miatt NE FOGJUK A SATUBA! Garantált a deformálódás, vagy akár a törés.
Mi akkor a megoldás? Egyszerű. Van három furat a karosszérián, aminél fogva a műanyag alváz és a karosszéria össze van fogatva csavarokkal. Ezek méretére készítettem, lapos vasból egy befogó-szerelő konzolt:
Hát valahogy így néz ki oldal nézetben. Elől kell egy 12 mm-es lépcső bele, mert az első, középen levő csavar ennyivel mélyebben van az öntvényben.
Hátul, a kereszt vasaláson ferdén le kell reszelni a fémet, hogy a kasztni mélyedésébe beilleszkedjen a konzol. Én otthon levő hulladék vasakból fabrikáltam a szerkezetet. Szerencse, hogy a sógorom garázskapus. Egy Hörmann kapuból lehulló alkatrészből eszkábáltam ezt a konzolt.
Anyag vastagság kb. 3 mm.
Ez bőven elég erős és merev lesz a későbbi megmunkálási folyamatoknál. Azt ugye mondanom sem kell, hogy ehhez a mérethez, nem a két kilós kar-reszelőt fogjuk használni...
Így néz ki a kasztnira szerelve:
Azt hiszem itt látható a legjobban a két ferde levágás jelentősége. Látszik az is, hogy elég jól fogja majd, az amúgy filigrán karosszériát merevíteni. Persze, csak a munkálatok alatt. Ha már kész a modell, a merevítés szerepét visszaveszi a műanyag alváz.
A két hátsó csavar távolsága: 92 mm
A két hátsó csavar vonalától az első csavar furata:
91 mm.
Ezen a két fotón látszik a jelentősége a 12 mm-es lépcsőnek.
Itt pedig látszik, a merőleges kis fül, aminél fogva a satuba fogom a karosszériát.
De majd jól fog jönni a festésnél is ez a kis befogó szerkezet.
Nos, azt hiszem ezzel a mai kis "sikerélménnyel" sikerült valahogy feledtetni a délelőtti fékcső durranás emlékeit.
A Ferrarin, legközelebb kitalálom, hogy lehet szépen leszedni a matricákat és a festés befejeztéig biztonságosan tárolni. Persze amikor az első "szériámat" csináltam, ezzel nem kellett foglalkozni. Valahol a Bécsi út elején (értsd: Ausztriában) tudtam szerezni 1:18 méretarányú matricalapot. Rajta az összes négyszögletes (motorházra való), a pajzs alakú SF oldalsó (Scuderia Ferrari) matricával. Na és volt néhány típus felirat is a farára, na meg jó pár fotó maratott kis biz-basz is. De ezt a lapot valahova elszórtam, nem találom. Újat meg nem tudok venni... Hmmm, azért bízom benne, hogy sikerül szerezni valahonnan...
Emlékszem a '90-es években, ezeknek az 1:18 autók átépítőinek egy Kánaán volt Németország, Ausztria. Egy modellező újságban rengeteg kiegészítőt hirdettek. Kezdve a különféle rácsozatoktól a jobbnál-jobb felni készleteken át a komplett dioráma cuccokig.
Legközelebb már szerintem magáról a vágásról lesznek híreim és képeim.
Csak kitartás!
Folytatás következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése