Gondoltam legyen ez az akvarisztika. Gyermekkoromban már volt több akváriumom, voltak siker élményeim is, persze kudarcaim is. Aztán jött a pályaválasztás 14 évesen. Akkor már 4 éve lelkes akvarista voltam, de a pálya választásnál nem gondolkodtam előre. Pláne nem éveket! '79-'80 körül ment a TV-ben az Onedin család és ez bizony meghatározta a jövőmet. Nagyapám, pedagógus ember lévén próbálta érdeklődésemet a természet és tudományok felé terelni. Kicsit neki is köszönhetem az akvarizálást is. Megszerettete velem az állatokat és miután szüleimmel Budapestre költöztünk, hát bizony egy lakótelepi lakásban tartható állatok elég behatároltak... Madarak kiestek, Anyám az asztmámra hivatkozva (soha nem okozott problémát nekem...) letiltott a papagáj tartásról. De őszintén, a tollas fauna nem is nagyon érdekelt. A kutyák, azok igen! De azt sem lehet. Egyszer egy 5 literes befőttes üvegben sikerült a szobámba csempésznem egy "aranyhalat". Vagyis egy xipophorus hellerit, mexikói kardfarkú halat. Ő alapozta meg új hobbymat. Itt már persze a szülők sem tudtak ellenkezni. A pikkelye nem tud asztmás rohamot okozni, nem szarja tele a lakást, nem rágja meg a bútorokat. Maradhat! Drága jó nevelő apám munkahelyéről hozta az akvarista felszerelést. Először egy igazi, vasvázas, 50 literes akváriumot és egy Ciklon szellőztetőt. Hiába szocializmus ide, szocializmus oda akkor még voltak a gyárakban is szakkörök. Na egy ilyenből lett nekem akváriumom. Persze miután a szakik, Apu és kollégái kitapasztalták az üveg ragasztás rejtelmeit, kaptam tőlük egy ragasztott 100 literest is. Ehhez 12 évesen én szerkesztettem egy 1955-ös kiadású, Dr. Lányi György és Dr. Wiesinger Márton könyv alapján külső szűrőt. Hihetetlen, de frankón működött! Volt Kelenföldön, ahol laktunk, egy üvegtechnikus. Ákom-bákom rajzaim alapján, jutányosan elkészítette nekem a szűrőhöz való üvegcsöveket. Az egész egy levegőztetővel működtetett, közlekedőedény elven alapjaira épülő rendszer volt. A pláne az egészben, hogy ez után tanultunk az iskolában a közlekedő edényekről... Hát ha belegondolok, kár hogy alapvetően lusta kölyök voltam és rüheltem tanulni az olyan tantárgyakat amik nem érdekeltek. Mi lehetett volna belőlem?! :-)
Aztán ugye a már említett pályaválasztás... '79-ben, 7.-es koromban osztályfőnökünk íratott velünk egy fogalmazást, hogy mik is szeretnénk lenni. Rövid tömör írásomban kifejtettem, hogy a Jó Isten is tenger-biológusnak teremtett. Persze a 70-es, 80-as években a Jó Istent még másképp kellett hívni, akkori vezetőink azt mondták nincs. Hmmm, nekem néha manapság is van olyan érzésem, hogy volt valami igazuk... Osztályfőnők nénim azt is tudatosította bennem, hogy az említett időszakban sem, de még most sem mossa hazánk partjait semmiféle sós víztömeg! Ergo, hülye vagy fiam, válassz valami más szakmát! Ez Karácsony előtt sikerült is. Ekkor láttam a TV-ben egy dokumentumfilmet, amiben olyan magyar emberekről volt szó, akik nem tudják a családjukkal együtt ünnepelni a Karácsonyt. Volt köztük egy nagyon szimpatikus munkásruhás bácsi, akin MAHART feliratú munkáskabát volt és épp azt mutatta a háta mögött, hogy Magyar-hon akkori legnagyobb tengerihajójával, az "ADY" m/s-sal most indulnak a Távol-keletre és úgy néz ki nem érnek haza Karácsonyra. Na nekem sem kellett ennél több, ez az ember a magyar hajóval, Onedin család a TV-ben!
Téli szünet után jelentkeztem tanárnőmnél: TENGERÉSZ KAPITÁNY LESZEK! Ha fene, fenét is eszik!
Válasz: -Mondtam már, hogy hülye vagy fiam. Nincs tengerünk! Én persze kész voltam a válasszal, fejből fújtam az akkori 23 db-os magyar tengeri flotta hajóit és hogy melyik szakközépsuliba kell felvételiznem. Nem volt ellen vetés, ez így is történt. Kicsit módosult a dolog ugyan, az első szakmai gyakorlatom alatt rájöttem, hogy nem a kapitányi poszt amit én megpályázok. Egész nap csak a hülye hullámokat bámulni, meg a hajót magasról lefosó sirályokat. A GÉPHÁZ! Az az én hazám! A dübörgés, az erő, a mozgás. Tisztára Rock & Roll! Ja és az sem elvetendő, hogy itt nem lehet fázni.
Persze míg én készültem jövendő hivatásomra, a halak, az akvarizálás maradt. Csak bizony már a katonaság idején beláttam, hogy ezt a hobbit nem lehet 2 havonta élvezni. Ja igen, végül is nem lettem tengerész, "csak" a Dunán, majd később a Rajnán is hajóztam. 2 hónap munka után volt 1 hónap pihenőm. Ennyi idő alatt az otthon levők majdnem halálra zabáltatták a halállományt, én pedig térdig állhattam az akváriumomban és sarlóval arathattam a két havi algatermést. Akkoriban még nem voltak Pesten sushi-bárok akiknek eladhattam volna a betakarítás eredményét. Be kellett látnom, ezt a hobbit nyugdíjas koromig szüneteltetnem kell. A felszerelést elosztogattam, eladtam. Halakkal csak halászlé formában volt kapcsolatom. Vagy, nagy néha, ha a hajó víz szűrőjében találtam élő halat, azt pátyolgattam. Többnyire tejes ládában. Kis siker élményem azért itt is volt. Egyszer al-Dunán szintén a szűrőben találtam egy kecsege forma, 10 centis halat. Csak tájékoztatás képpen: ezek a víz szűrők 2-3 köbméteresek és a tetejük nyitott. Egyik kollégám, aki nagy horgász volt, azt állította, hogy ez nem kecsege, hanem viza. Na és a pesti Duna szakaszról már eltünt. Nekem ezt az egyedet sikerült életben, jó kondiban tartani és Pestre érkezésünkkor, hol máshol, mint a Vizafogó-nál visszaeresztettem a Dunába. Nos mint ahogy egy fecske sem csinál nyarat, egy viza sem okozott túlszaporulatot. Szóval ökológiai katasztrófát nem tudtam okozni. Ezt meghagytam későbbre, a MAL Zrt.-nek... Gondolom a viza is hallgatott ösztöneire és visszaúszott Fekete-tengeri szülőhelyére. Vissza szerintem már nem tudott jönni, köszönhetően a két al-Dunai zsilipnek. Ezért is vagyok szkeptikus a mostani 100 db-os viza telepítéssel kapcsolatban. Szerintem a vizák nem tudják, hogy a nemzetközi VHF 16-os rádiócsatornán kell bejelentkezni a zsilipesnél a zsilipelésre...
Na szóval én szántottam a vizet majd 23 évig, amikor is egy rábeszélés hatására hátat fordítottam a hajózásnak, a víznek. Igen, aki úgy gondolja, hogy a feleségem beszélt rá a váltásra, jól gondolta. :-)Elkezdődött ismét szárazföldi életem. De a víz, az valahogy hiányzott. Párom szerint azért mert a Rák jegyében születtem. Lehet, bár én ebben a hókusz-pókuszban, vagy horoszkópban nem nagyon hiszek. 2006 Karácsonyán jött az ötlet: -Mi lenne ha a TV-t kicsit odébb tolnánk? -Miért is? -Hát mert akkor elférne itt egy kis szekrény. -De minek ide szekrény? Hát mert akkor ráférne egy 60x30x30-as akvárium. -OK toljuk odébb a TV-t! Hohohó! Az első lépés sikerült.
-De ha az íróasztalt 5 cm-rel odébb tolnánk, a TV-t is tolhatnánk még egy kicsit odébb és akkor nagyobb akvárium is elfér itt. Nem szaporítom a szót 110 liternél volt a fájdalom küszöb. Ekkora lett és 2007 januárjában be lett rendezve. 3-4 hétig csak növények voltak benne, de aztán folyamatosan érkeztek a lakók. Serpák, corydoras panda-k, izzófényűlazacok, majd utolsókként egy közepes csapat vörösneon.
Hát valahogy így sikerült:
Nyáron, júniusban úgy éreztem kicsit át kell alakítani az akváriumot. Tudom sokan ellenzik a sűrű rendezgetést. Magam sem unalomból csináltam. Hiába a kissé túlméretezett külsőszűrő, folyamatos harcban álltam az algákkal. Ami a legrosszabb, az ecsetalgával. Sok fórumon olvastam mások küzdelmeit, irtási próbálkozásait, mindenféle algaírtó csodaszerekkel, egyebekkel. Volt egy-két próbálkozás ami időlegesen sikerekkel kecsegtetett, de aztán kezdődőtt minden elölről.
Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy nem elég a külsőszűrő. Kell valami kiegészítő, lehetőleg biológiai szűrés. Egy 3D háttér készítő cég oldalán láttam egy ötletet, amit kis összegből megvalósíthatónak gondoltam. Na jó, a kis összegről megoszlanak a véleményeink a feleségemmel. Mit tegyek, kellett egy új háttér is, a régi mögé nem tudtam beépíteni a biológiai szűrést. :-)
Problémám volt a növényekkel is. Volt időszak amikor szépen fejlődtek, nem győztem nyesegetni őket, aztán bejött az az időszak amikor akármit csináltam, csak a szenvedést láttam a növényeken. Gondoltam kipróbálom a JBL Manado termékét. Sok jót írtak róla.
Nem szaporítom a szót, több hetes tervezgetés (szűrőrendszer, a halak ideiglenes elhelyezése, stb.), számolgatás (szűrőfelület, szivattyú méretezés és persze költségek), anyag beszerzés után, júniusban kivettem egy hét szabadságot és belevágtam a munkába.
Íme az eredménye, közvetlenül az átépítés után:
Itt még azért látszik, hogy a növények nem az igaziak, olyan fakók, világos zöldek. Hát és itt még 4 db vitorlás van. Ekkor még élt fekete-fátyolos kedvencem. Sajnos ő egy sügerekre, vitorlásokra jellemző gyakori torzsalkodása áldozata lett. Igen, hibát követtem el.
Ekkora akváriumba nem szabad 4 db ilyen halat tenni.
Ezek a képek a jelenlegi állapotot mutatják:
Jelenleg a legfőbb gondom a növényzet ritkítása. Hát ennél nagyobb gondom ne legyen. Eddigi, 3 hónapos tapasztalatom, hogy a háttér mögötti szűrő megépítése jó ötlet volt. Ezen időszakban nem volt semmilyen alga problémám. Persze a front üveget hetente egyszer mágneses kaparóval végig kell húznom. De ezt a kívülről beeső napfénynek tulajdonítom és ez egy könnyen, nagyon könnyen kezelhető probléma. A háttér felső 3 cm-n látok enyhe algásodást. Sajnos a tető világítás nem a legjobb. Ez fix, ezen nem tudok változtatni. Mivel a háttér előrébb került, a tetőben levő hátsó fénycső, a fény nagy részét erre a háttérre vetíti. Gondolom ettől az algásodás. De hangsúlyozom nagyon enyhe. Vigasztal a tudat, hogy egyszer este észre vettem, hogy az egyetlen ancim legelgeti.
Persze ez a fénycső pozíció is átmeneti probléma. Már tervezés alatt van az új világítás kialakítása. Ez már csúszó armatúrás, 2x24 vagy 28 W-os T5-ös csövekkel lesz megoldva.
A szűrőről csak annyit, hogy a nyári kánikulát, azt a pár napot ami volt, minden probléma nélkül vészeltem át. Sőt a két hetes nyaralásom alatt sem volt szükség rendkívüli közbeavatkozásra. Nyáron is tudtam a 2 hetes víz csere periódust tartani.
Már többször megfigyeltem, hogy a vitorlásaim, az átépítés óta 3-4 hetente ikráznak. A szokásos ceremónia: a kiszemelt levél (fene tudja milyen echinodorus levele) tisztogatása, a környékről a halak elzavarása. Ezután csak az ikra halmazt láttam a levélen és a többiek elkergetését. Ma végre a feleségem fényképezőgépével tudtam egy kis videót is készíteni, amint a hím szép sorjában termékenyítgeti az ikrákat. Érdekes, sosem láttam még ilyet.
És ami szintén nagyon érdekes, hogy ma délelőtt csináltam egy 30-40 %-os víz cserét. Sima pesti csapvízzel, amit a munkahelyemről cipelek műanyag kannákban haza. Az otthoni, piliscsabai vízet én nagyon keménynek mértem egyszer. Több mint 20nk°-nak mértem. Tehát semmi Amazonas menti lágyvíz, semmi enyhén savas pH, hanem 15-17nk° és 7-7,5 pH. Viszont íme a bizonyíték, hogy egy vízminőség változás, hogy be tudja indítani a libidójukat. Képzelem mi lehet az Amazonasban egy kiadós eső után. Gruppenszex...
Megpróbálom beszúrni a videót:
Most legalább tudom melyikük a hím és melyikük a nőstény. Én eddig azt hittem, hogy a kisebb terpesztésű úszós a nőstény, a szebbik, magasabb úszójú a hím. Erre ma amikor észre vettem a jelenetet pont fordítva volt. A szép úszós ragasztgatta az ikráit,a satnyább úszós megcsúszkált fölötte, gondolom ekkor termékenyítette meg őket. Ezt tudtam levideózni. Persze szaporulatot nem várok. 2 órával a jelenet után először a szülők, majd a többi hal szépen felcsipegette az ikrákat. Hmmm, ez van. Ezekből már kihalt az ivadék gondozó ösztön. Én meg nem vettem ki a levelet, hogy megpróbáljam felnevelni a kis vitiket. Van egy kis szaporító akváriumom, de most 19 db black molly kölyök bitorolja. Még tavasszal 3 db black molly ivadékot hoztam haza a feleségemék irodájában levő akváriumból. A háttér mögött vészeltek át pár napot, innen menekítettem őket haza. Szépen felnőttek 2:1 ivararány a csajok javára. Persze, hogy a csajokhoz képest kis csutka hím "alávágott" mind kettőnek. Egyik nap nézem, hogy a dagadt molly-ból kipottyan valami és elúszik. Szóval a szemem láttára, leellet pár ivadékot. Na amit nem zabáltak föl a többiek, kb. 8 db-ot átmenekítettem egy kis akváriumba, szűrés, fűtés, világítás. Két nap múlva a másik leány is lebabázott. Ezekből 11 db-ot tudtam megmenteni. Na ekkor döntöttem úgy, hogy a szülők mennek vissza az irodai aksiba. Nem b.szák tele nekem az akváriumot a kölkeikkel! Ezt a 19-et meg szeptember 11.-e óta nevelgetem. Hmm, kinek mit hoz a szeptember 11...
Szóval nincs hely a vitorlás porontyoknak. De szerintem ez a 25 lityis edényzet kevés is lenne. Na meg sórákot sincs kedvem keltetni... Majd egyszer máskor. Talán.
Azt hiszem mára ennyit. Legközelebb megpróbálom képekkel is illusztrálni a szűrőkészítést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése