BBR - Ferrari 375 Plus (1954)

Ma állt be a gyűjteményembe az első, úgy nevezett High End modell. Gondoltam írok róla egy kis "szösszenetet"...



BBR - Ferrari 375 Plus Carrera Panamericana #19

1954
Lássuk mik történtek 1954-ben. Na csak úgy nagyjából.
Koreában már egy éve nem dörögnek a fegyverek. Tűzszünet van. Azóta csak néha-néha átlövöldöznek a határon. Hol északról délre, hol fordítva. Ez a mai napig is így van...
Joszif Visszarionovics Sztálin egy éve halott. Ezért sokan szomorúak, a Szovjetunióban is, de jó néhány "szövetséges" államban is. Nem mondom, néhányan azért, talán ők voltak többségben, csak ezt senki nem merte összeszámolni, na szóval néhányan (százezeren) rettentően örültek ennek az eseménynek. El is kezdtek csomagolni páran a Gulág szigeteken. Hátha haza mehetnek. Tudnunk kell 1954-ben nem volt olyan gyors az információ áramlás, mint manapság. Úgy hogy hiába is tért meg teremtőjéhez a Nagy Generalisszimusz, politikai ellen felei, 1954-ben még javában száműzetésüket töltötték.

Na, vidámabb témák. Az USA-ban ismét a sláger listák elejére küzdi magát Elvis Presley, a That's All Right című dalával: Elvis Presley - That's All Right

De ebben az évben vitte sikerre, Bill Haley & The Comets, a Rock Around The Clock című számot, amit többen is korszak alkotónak neveznek: Rock Around The Clock

Nem tudom, hogy korszak alkotó-e, de nekem tetszik. A videón ne tévesszen meg senkit az 1956-os felirat. '54-ben vitték sikerre.

Csak hogy egy kicsit valahogy a saját (eredeti) szakmámhoz közelítsek, 1954-ben bocsátották vízre a világ legelső atom meghajtású tengeralattjáróját, a Nautilus-t. Ki nem lehet találni, hogy hol? Na persze, az USA-ban...

Nekünk magyaroknak kicsit szomorkás volt ez az év. Svájban, a foci VB-n, a Puskás-Buzánszky-Grosics-stb. fémjelezte "Aranycsapat", 3:2 vereséget szenvedett az NSZK-tól. Így "csak" másodikak lettünk a VB-n.

Ez amolyan magyaros megjegyzés, csak. Hejjjj, ha a maiak legalább a VB-re kijutnának!

Na de ez egy autós blog. Most már. Eredetileg akvaristának indult és modell autós lett. Ez van.

A verseny:

Szóval 1954-ben is rendeztek autó versenyeket. Világszerte, Európábn is és a tengerentúlon is. Főszereplőnk, a Ferrari 375 Plus is indult két ilyen nagy megmérettetésen. Európában, a júniusban megrendezett 24 órás versenyen, Le Mans-ban. Itt a 4-es rajtszámmal induló Maurice Trintignant/Jose Froilán Gonzáles páros győzelemre is vitte a Scuderia Ferrari autóját.

Bár a Ferrari istálló még két autót indított, ők sajnos nem értek célba.

1954 novemberében, a tengerentúli versenyek közül a Carrera Panamericana versenyen is indították az autót.

A Ferrari 375 Plus kormányánál, az az Umberto Maglioli ült, aki a nyári Le Mans-i versenyen az egyik kieső Ferrarit vezette.

A Carrera Panamericana hosszútávú, országúti versenyeket 1950-től rendezték, hasonlóan az Olaszországban már futó Mille Miglia (1000 mérföld) és Targa Florio versenyekhez. A Panamericana versenyek apropója az volt, hogy Mexicoban egy észak-dél irányú autópálya szakaszt adtak át 1950-ben. A szervezők ezzel akarták megünnepelni az átadást.  A verseny az első évében, a Chihuahua állambeli Ciudad Juarezből indult és a Chiapas állambeli El Ocotal -ban ért véget.

Az ezt követő négy évben, így 1954-ben is a Tuxtla Gutierrez - Ciudad Juarez útvonalon futottak. A versenyen indulók dolgát nehezítette az útvonalon levő nagy szint különbségek és persze az is, hogy nem kifejezetten verseny pályának épült a verseny szakasz. A megrendezése alatti 5 évben több súlyos, halálos baleset is volt. 1954 után, biztonsági okokból nem rendezték meg a versenyt. Napjainkban, mint nosztalgia versenyt, még megrendezik.

Az autó:

Ferrari 375 Plus. 1953-1954 között készült. Mind összesen 6 db.

Hátsókerék hajtású, orr motoros. Motorja 60°-os V12-es 4954 ccm-es, 345 LE-s teljesítményét, 6000 1/s fordulaton adta le.

Az autó súlya 900 kg. Összehasonlítás képpen: egy Lada 1200-as kb. 1000 kg-60 LE, egy mai Opel Corsa, 1200 kg- 75 LE. Szóval elképzelhető, hogy a fent jelzett távot kevesebb mint 18 óra alatt tette meg.

Az autó végsebessége kb. 270 km/h

A modell:

Az 1954-es versenyen indult az általam is birtokolt modell eredetije.

A modell gyártója (gyártatója, forgalmazója) az olasz BBR cég. Több Ferrari mellett ez az autó is méltán hirdeti a céget. Soha nem láttam még ilyen szépen kivitelezett modellt. A legapróbb részletekig gyönyörű szép kidolgozás jellemzi. Kis szépség hibája ugyan van a "gépnek". Az alvázán fennen hirdeti származási helyét: Made In China.

De azért le a kalappal a "rizsevők" előtt! Ezen, de a birtokomban levő Hot Wheels Elite Ferrarikon is látszik, hogy nem csak a "kicsitcsípős-nagyonfinom-vegyél" jellegű gyorsbüfék üzemeltetéséhez értenek. De egy kicsit túl gondolva a modelleken, feláll a szőr a hátamon. Nagyon remélem, hogy fegyver gyártásban nem fognak soha sem jeleskedni. Hiába ők találták fel a puskaport, rakétát...

Megmondom őszintén az autó (eredeti) nekem nem nagyon tetszik. Hatalmas orrú, kecsességet nélkülöző "masztodon". Nincs túl csicsázva, nincsenek a korra jellemző fecske farkak, vagy egyéb stílus elemek. Szerintem egy bivaly erős, gepárd gyors "traktor".

Bár melyik profilját is nézem, nincsenek bennük a szokásos Pininfarina által megformált ízléses formák. Ha a képekre duplán kattintunk, nagyobban láthatjuk. Például azt, hogy baloldalon nincs ajtaja. Minek is? Sofőr egyedül volt és bár az autó két üléses, a baloldali felett egy szép lemez dekli volt.

Bár a fene tudja, lehet, hogy valami zsoké méretű ipsét bepasszíroztak a lemez alá... Mindegy. Ha volt navigátor, ha nem, a lemez tökéletesen jó arra, hogy egy bazi nagy rajt számot ráragasszanak. Na és, ha a modellt fejjel lefelé fordítom leessen. Azért a fene a BBR-be! Ennyi pénzért elrejthettek volna pár mágnest, ami megtartja a fedelet.

Ez a mágneses megoldás, az egy szem utas téri ajtónál szépen meg van oldva.

Ezen a képen, a perspektíva ellenére is látható a széles orr és a far felé keskenyedő karosszéria.

Az orr, mint egy nagy maci, amelyiknek a szája egy lépes mézzel ki van sámfázva.  Az arányosan elkészített hűtőrácson belátni a hűtőventillátorig és a vízhűtő radiátor egysége is szépen ki van dolgozva. De a nagyított képen tökéletesen kivehető az acél membrános kürt is. Utoljára ilyet a seregben láttam, a Csepel teherautókon.

Az orr alól kikandikáló futómű elemekről, laprugóról, a gumik mintázatáról és a dobfékekről ne is beszéljek! Ja, a gumik, azok gumik! Nem szir-szar műanyag utánzatok!

Viszont megint fel kell magasztalnom a modell készítőit. Tessék csak kinagyítani a képet és bámulni a csodálatosan részletes fényszórókat! Mint az igazi! Benne a függőleges foncsorozás is és a három rögzítőcsavar.

Az autó fara is egy mosolygó, apró szemű medve képét idézi fel bennem. A csomagtartó púpja rejti a hatalmas benzintartályt. Ne feledjük, az autó hosszú távú versenyekre készült. Nem célszerű verseny közben a benzinkutakat keresgélni. Autó modelleknél kevés figyelmet fordítanak a kipufogó csövekre. De nem ennél!

A részletek:

Motorház tető nincs zsanérozva. Egyszerű "gatya szíjjal" volt rögzítve és két rugós, gyors zárral.
Ki tudja miért nem bonyolították a dolgot a zsanérokkal?
Na itt látszik a baloldali utastér fedele is.

Innen jó betekintésünk van a "gépházba".
Látható, hogy az autó tényleg két üléses.
Ja igen! A modellben a bőrülés, az bőrülés! Nem műanyag, nem műbőr, hanem bőr! Szenzációs!

Azért ebből a szögből nézve van egy kis nőies vonása az autónak.
Mell-csípő-derék-far. Akarom mondani fenék, tompor, popó...
Szóval a formájának meg van az a nőies, természetes hullámzása.
Majd nem Coca Cola hatás.

Az egy szem ajtó. A szépen kidolgozott zár szerkezettel. Bááár, lehet ez a lemez darabot ajtónak nevezni? Még ha a méretarány szerint 18-szor nagyobbnak is képzeljük, hát a Metaloglobus nem ebből a lemez mennyiségből élne meg a fémlemez piacon...

Szépen kidolgozott fa hatású kormánykerék. Mérete nem véletlenül ekkora. Szervó nincs. Ezt az autót nem a mai F1-es, kukac alkatú gyerekek vezették. Ebbe férfi kellett!

Méretes benzintank. Szerintem több mint 100 liter lehet. Nem is túl biztonságos helyen. Egy ráfutásos koccanás és pár lityi benzin máris a sofőr nyakában. Na ezek után egészségtelen rágyújtani egy cigire... De nem ajánlott feszültség alatt levő drótokat sem összeérinteni. Persze, tudom én! Olyan szépen szikrázik. Csak aztán láthatunk futótüzet.
Csak megint egy részlet. A nyitható tanksapka. Ugye annak a nyüves benzinnek bele kell kerülnie valahogy a tankba! Modellgyártók nem igazán foglalkoznak ennek a "gegnek" az elkészítésével. Szerintem szükségtelen is. De azt meg kell hagyni, ezen a modellen szépen megoldották.

Itt is látható a nyitott tank fedél. Ügyes.

Még egyszer az utastér. Bőrkárpit. Egy versenyautóba? Minek. Fessük le a kocsi színére.

Nem igazán foglalkoztak azzal sem, hogy az elektromos cuccokat a műszerfal alá dugdossák. Na de őszintén! Például egy 24 órás megbízhatósági versenyen, ha egy biztosítékot kell cserélni, akkor a szerelő feküdjön be a műszerfal alá?

Azt  gondolom mondanom sem kell, hogy a modellen a váltókar mozog a váltó kulisszában. Nem találtam adatot, de a modellen úgy számoltam 4 sebességes lehetett a masina.

Megint a részletek. A nagyított képen látható, hogy az autó orr részén 4 kis fedél is nyitható. A szélvédő mellett, a tükör előtt egy kis szellőző nyílás, a motortér tetején egy, a sárvédő jobb oldalán és a kocsi orr részén egy. Az orr részen levőn gondolom a hűtőfolyadékot pótolták. Ezek a motorok még nyitott hűtőrendszerrel készültek, a párolgást pótolni kellett, A motortér tetőn levő a kenőolaj utánpótlás miatt kellett. A kenés technika és az olajok minősége sem volt a mai színvonalú. Mit szépítsük? Ezek a motorok egy verseny alatt tekintélyes mennyiségű kenőolajat is megettek. Régi filmeken lehet is látni a kékes-fehér füstöt utánuk.

A rajtszámban levő nyílás funkciója ismeretlen. Nem tudok rájönni. Sokan rávágnák, ablakmosó! Ezen?! Mit mostak volna vele? Azt a plexi bogárfogót? Áhhh. Én inkább valami váltóolaj betöltő nyílásra tippelnék, vagy valami hidraulika folyadék betöltőre. Bár tudtommal a kormány nem szervós volt. Talán a tengelykapcsoló lehetett hidraulikus.

A modellen parádés a kis ajtócskák megléte, kidolgozottsága. Na és az, hogy alattuk ott a betöltendő matériának a zárófedele is!

A BBR mellékelt a kis ajtócskák nyitásához egy kis szerszám segédletet is. Egy szemöldök csipesz szerűséget. Ezzel lehet a motortér fedél bőrszíjait becsatolni. Na már akinek türelme van hozzá!

Nekem röpke 1 óra(!) alatt elfogyott... Csak egy kis videó a "türelem játékról":

Mellékeltek még egy gyufaszál nagyságú "pajszert" (feszítővasat) is. Ez a kis fedelek nyitását segíti. Ezek a kis ajtócskák kb. 3 és 6 mm közti méretűek és nagyon passzolnak a helyükre. Nincs az a köröm amivel ki lehet nyitni őket. Talán csak a feleségemé. Szegény. Amikor a festett, matricázott kis fedeleket, egy mozdulattal nyitotta ki a körmével akkorát bődültem, mint Tarzan oroszlánja. Na és úgy néztem rá mint gyújtogató a vizes szalmára.
De nem lett semmi baja. Sem az asszonynak, sem a körmeinek és az autónak sem.

  

A MOTOR! Csupa nagy betűvel. Szerintem ez is Gioacchino Colombo keze munkája lehet. Nevezett úr volt a Ferrari cég fő-motor konstruktőre.  A 250-es 3000 ccm-es motorokat a mai napig az ő nevével emlegetik.

Gyönyörű szépen, aprólékosan kidolgozott részletek. a szívótorkok diffúzorán még a 3 db szárnyas anya is kivehető. A csövek spirálozása, gyertyakábelek, gyújtás elosztók, akkumulátor, tartályok. Minden a helyén. Nincs jobb szó rá: SZÉP!

És ott vannak az én "kedvenc" szíjaim. Ezek valami bőr hatású műanyagból vannak. Az életem megkeserítői. Egyenlőre elegem van abból, hogy becsatoljam őket. Nekem ehhez nincs türelmem, szemem, hogy a 2-3 mm-es csatokat befűzzem!

Inkább perecre fonom a szemöldököm!

Szóval inkább készítettem pár képet a motorról. Aki kíváncsi nézze meg itt, a képeken. Ha egyszer be tudom csatolni, én ugyan többet ki nem nyitom!

Én ugyan bele nem hülyülök ebbe a tevékenységbe!

A gyengém! A kerekek! A küllős kerekek! Nem könnyűfém felni! Hanem igazi, polírozott acéltárcsa, kézzel fűzött küllőkkel!

A képet tessék úgy nézni, hogy a fém felni átmérője kb. 25 mm. Nézzük csak meg a küllők vastagságát ennek tudatában! Hol van olyan pók amelyik ilyen vékony, egyenes szálú, acél szárat ereszt magából? Csak, hogy aztán szorgos kínai kezek egy modellautó kerekét készítsék el belőle!

Pazar! Brilliáns! Nem tudok többet erről a részletről mondani. Alsó állkapcsom, valahol a padlón keresendő.

Az utolsó részletek, a kocsi alváza. Szépen kidolgozva minden részlet. A motor, a váltó, a differenciálmű és a futóművek. Nem oda fröccsöntve! Szépen, aprólékosan kidolgozva! Sőt az első még rugózik is. Ez nekem, mint Matchbox-on felnőtt autómodell imádónak, fontos! Gyermekkoromban a jó "mecsi" ismérve volt, a jó rugózás! Szigorúan az iskolai nagy szünetben, az egyik padon mutattuk be egymásnak kedvenceinket.

A delikvens orr részét két ujjal meg kellett fogni, a hátsó tengely mint forgáspont funkcionált, az autó elejét meg kellett emelni kb. 1-2 cm-re és elengedni. Ha a "mecsi" ezután 3-4 pattant, átment a teszten. Ez jó "mecsi", lehet irigykedni! Anyut, aput nyaggatni, hogy nekem ilyen kell! Innen ered az én rugózási mániám. Megmondom őszintén, a 375-ös elejét nem emeltem meg. A modell szerintem minimum fél kilós! Ha elkezdem tesztelni a rugózását, összedől az íróasztalom! Itt azért még két bosszantó dolgot megemlítenék. Az egyikről már volt szó, a Made In China felirat... Értem én! Azokkal a szerencsétlen "rabszolgákkal" olcsóbb előállítani egy ilyen színvonalú modellt. A másik, ha már ilyen drága, akkor a hátsó kerekek ne már egy tengelyen fussanak, mint e gy Lemezáru gyári lendkerekes autón! Nem mondom, hogy a differenciálmű működjön benne, de legalább ne egyszerre forogjanak! Ja, persze, be lehet dumálni, hogy van benne diffi-zár...

A modell ára? Nos fogalmam sincs , hogy a piacon mennyibe kerül egy adag "anyag", "fű", stb. Sosem vettem ilyet, kábításnak elég volt nekem az épp hatalmon levő, vagy a választási győzelmekre aspiráló kormányok, pártok ígéretei. De  abban biztos vagyok, hogy ennek az árából S.A., meg nem nevezett színművészünk jó pár csíknyi kokót tudna venni! De szerintem kár lenne azért a pénzért! Én inkább erre az autóra szavazok. Extázist tud ez is okozni! Csak tudni kell értékelni egy autómodell szoborszerűségét!

Összegzés:

Mint mondottam volt, a modell eredetije nem szép, nem kecses. A modell viszont nagyon szépen elkészített, arányos, mérethelyes (ellenőriztem!) kézműves remekmű! Kedvenc modelljeim egyike lett!

Csak annyit tudok mondani, amit a Ferrari hazájában is mondanának:

BELLA MACCHINA!!!